Miután nagyjából leírtam a legfontosabbakat az általános meg az érzelmi intelligenciáról – mint alapvető emberi képességekről –, hadd szenteljek egy záró részt ezek hátrányainak is. Mert minden kitűnő képesség – vagy bármilyen lelki tulajdonság, vagy a világ egyéb jelenségeinek remek változata – magában hordozza a „büntetését” is! Ez a világ egyik működési elve. A ragyogó értelem habkönnyű megértést, gondolkodást, tanulást és tudást (!) biztosít, de ennek az ára nem kevés, hisz tulajdonosa rendszerint rendkívül igényes, magasra teszi a mércét minden téren: másokkal, a feltételekkel, de önmagával szemben is. Nem egyszerű ez, mert bizony nem könnyű mindig a legmagasabb hőfokon égni, azaz jól cselekedni, teljesíteni, felmutatni, megoldani. A nagyon intelligens ember állandóan mindent elemez, hisz nem elégszik meg a világ, a valóság egyszerű érzékelésével, hanem az azon túli értelmét keresi. Megállás nélkül kérdéseket tesz fel, melyekre igyekszik válaszolni, miközben rendszerbe foglalja mindazt, amit megismert. Ráadásul újabb és újabb ismeretekre törekszik. Ezek a tulajdonságai rendszerint magányossá teszik a szuperintelligens embert, hisz kevesen értik meg őket, kevés emberrel van igazán közös szótáruk. Mint ahogyan a magas EQ is a magány érzetével jár, hasonló okokból. Az érzelmileg erősen intelligens személy mindent intenzívebben él meg. Ezért képes minden apróságnak is örülni, de minden negatívumot is érzékel. Mint ahogyan a mások érzései is nagyon megérintik, miközben könnyen átlát a másikon, ami gazdag és sokszínű, néha (sokszor!?) roppant frusztráló, meghökkentő vagy bántó élményt jelent. És bár nem hánykolódik a rengeteg megélés alkotta érzelmi tengeren, sok energiájába kerül, hogy kívülálló maradjon. Mert igen erős a segítőkészsége, bármikor kész ugrani másokért, ennek összes hátulütőjével együtt. És közben nagyon zavaró, hogy érzékeli a mások érdektelenségét, az elbeszélést egymás mellett, amivel a legtöbben jól elvannak, vígan élik a párhuzamos világukat. Amit aztán szeretne megjavítani, és ezzel néha szélmalomharcba kezd. Persze gyakran megtörténik, hogy mindaz, amit az értelmileg, érzelmileg ilyen nagyon okos emberek szeretnének, az csak nekik annyira fontos. A többiek talán nem is igazán érzékelik, miért harcolnak egyesek. Sőt gyakran úgy tűnik, hogy ami értük történik, az leginkább csak felborítja a csendes, megszokott kis világukat. Albert Ildikó