Ígéretek sokasága

Az utóbbi időben egyre többet csalódok az emberekben. Természetesen, aki nap mint nap nem részese egy újságíró életének vagy munkájának, az nem igazán tudja, hogy miről beszélek. A mi munkánk nem teljesen olyan, mint egy teljesen hétköznapi munka. Nincs meghatározott időintervallum, hogy mikor kezdődik és mikor befejeződik be a napi teendőnk. Természetesen nemcsak negatív, hanem rengeteg pozitív oldala is van ennek a pályának.
Viszont a munkánk gyorsasága, sikeressége általában más és más embereken múlik. Ezzel sincs gond, hisz minden témát alaposan körbe kell járni, az újságíró pedig, bár nagyon sok esetben tudja a választ, ő saját magától sosem állíthat semmit sem.
Az utóbbi időben nagyon sokszor szembesültem azzal, hogy az emberek nem igazán szeretnek kommunikálni. Természetesen, ez választási lehetőség, hogy adott témában ki nyilatkozik vagy ki nem, viszont vannak olyan személyek, akik kénytelenek, hisz ez is hozzátartozik a tevékenységi körükhöz.
Talán az a legrosszabb, amikor megbeszélünk az illetővel valamit, az újságíró számít rá, és végül nem lesz semmi belőle, bármilyen magyarázat nélkül. Ez az eset akkor a legfájóbb, amikor már délután van, a hiányzó interjú nélkül nem tud összeállni egy cikk, és nagyon gyorsan új témát kell kitalálni, amihez a szakértőt is gyorsan „el kell kapni”. És ilyenkor néha nálam borul minden. Leginkább, amikor egy ígéretből semmi lesz. Ha indulásból nem érkezik válasz a hívásra, az nem olyan idegesítő, mintha egy előre megegyezett, beígért interjú csúszik, vagy akár teljesen elmarad. Talán nagyon sokan úgy vélik, hogy ez nem munka, kedvtelésből telefonálgatnak az újságírók, és nem számít, hogy mikor kerekedik ki egy anyag, hisz biztosan nem kell időre dolgozzanak. Márpedig igen. Nekünk is be kell tartanunk határidőket, ami normális, mint bármilyen más munkahely esetén. És igen, részemről már elvárás, hogy ha én sem szórakozok senki idejével és tiszteletben tartom az általa végzett munkát, más se szórakozzon velem.

Szilágyi Dalma-Orsolya

: an accessible web community