Sakkvilágbajnokok (9.)

Vas Tigrán

Három világbajnoki döntőből kétszer győztesen jött ki Petroszjan

Tigran Vartanovics
Petroszjan

A Grúziában élő, de örmény családból származó Tigran Var­tanovics Petroszjan (1929–1984), a sakkozás kilencedik világbajnoka 1929 június 17-én született Tbilisziben. Szüleit korán elvesztette, így gyermekkora nehéz körülmények között telt el. Elvégezte a jereváni Tanárképző Főiskolát, majd a filozófiai tudományok kandidátusa címet is megszerezte. A háborús évek miatt viszonylag későn, 11 évesen tanult meg sakkozni. „1940-ben egy úttörőtáborba kerültem, ahol szemtanúja lettem egy számomra teljesen szokatlan látványnak: egy felnőtt sakkozott egyszerre sok gyerekkel. Minden valószínűség szerint ez a váratlan jelenet befolyásolt végleges döntésemben, komolyan kezdtem a sakkal foglalkozni. Szüleim igencsak elégedetlenek voltak a választásommal. Látva, hogy nem szándékozom lemondani a sakkról, apám a legkomolyabban kijelentette: Tanulj, mert a sakkal nem tudsz kenyeret keresni!” – emlékezett a kezdetekre Petroszjan.

Sakkpályafutása
Petroszjan tehetségére jellemző, hogy hamarosan ismert versenyzővé vált, 23 évesen már nagymester volt, 1954-től stabil tagja a szovjet válogatottnak. Sikerlistája imponáló: háromszor játszott világbajnoki döntőt, melyek közül kétszer elnyerte az egyéni világbajnoki címet (1963–1969 között), ezenfelül még nyolcszor volt a világbajnokjelölti tornák résztvevője. A Szovjetunió kétszeres ifjúsági és négyszeres felnőtt bajnoka, Grúzia és Örményország bajnoka, a szovjet csapattal nyolcszoros Európa-bajnok. Kilencszer nyert aranyérmet a sakkolimpiákon, melyeken összesített eredménye fantasztikus: 78 győzelem, 50 döntetlen, mindössze egy vereség!

Világbajnoki csaták
Az 1962-es curacaói tornát Pet­roszjan nyerte Geller és Keres előtt, így 1963 tavaszán Moszkvában került sor a Botvinnik elleni világbajnoki döntőre. Az utolsó két partira már nem is került sor, mert Petroszjan 12,5–9,5 arányban győzött és a sakkozás kilencedik világbajnoka lett. A FIDE ekkor már megszüntette azt az 1951 óta létező szabályt, hogy a világbajnok visszavágót kérjen, így Botvinnik harmadik alkalommal már nem élhetett a cím visszaszerzésének egy éven belüli lehetőségével. A következő kihívója az orosz Borisz Szpasszkij volt, 1966 tavaszán Moszkvában Petroszjan sikerrel védte meg címét (12,5–11,5). A következő világbajnoki döntőn, 1969-ben – éppen 40. születésnapján –azonban 12,5–10,5 arányú vereséget szenvedett Szpasszkijtól. „Az egyik legjobb játszmámnak az 1966. évi világbajnoki mérkőzés 7. partiját tartom, amelyben Szpasszkij ellen sikerült megvalósítanom az ellenfél lehetőségeinek maximális korlátozását” – nyilatkozta Petroszjan.

Híres örmények
Köztudott, hogy a 2018-ban elhunyt francia sanzonénekes, zeneszerző és színész, Charles Aznavour örmény származású volt. De kevesen tudják, hogy az autóversenyző Alain Prost, a teniszező Andre Agassi és az énekesnő-színésznő Cher, azaz Cherylin Sarkissian is örmény ősökkel dicsekedhet. Az örmények joggal büszkék világhíres művészeikre, sportolóikra, de szinte hihetetlen, hogy ennek a kis ázsiai országnak a lakói mégis a sakkozóikra a legbüszkébbek! A hárommillió lakosú „Kaukázus gyöngyszemében” a sakkozás szeretete és megbecsülése akkor vált végleg örmény nemzeti sajátossággá, amikor Tigran Petroszjan 1963-ban legyőzte Mihail Botvinniket, és így megszületett az első örmény világbajnok. Örményország sakkszeretetét igazolja, hogy Lékó Péter apósának és edzőjének, Arshak Petroszjannak a vezetésével az örmény válogatott Torinóban (2006), Drezdában (2008) és Isztambulban (2012) is megnyerte a sakkolimpiát! Jóleső érzés visszagondolni az 1992-es debreceni csapat Európa-bajnokságra, amikor a félig szintén örmény származású Garri Kaszparov akkori FIDE-világbajnoknak sakk-készletet ajándékoztam, 1994-ben pedig a szegedi vébén a jelenleg legjobb örmény sakkozó, Levon Aronjan az én sakkjaimmal lett U12-es világbajnok.

Végzetes végjáték
Becsületesség, szerénység, jóindulat – ezek a szavak vezérfonalként húzódtak végig Petroszjan életén. Becsvágyának és sakkszeretetének csak néha adott hangot egy-egy beszélgetésben. Sokan dicsérték kertészeti szaktudását, élete utolsó tavaszán szeretett kertjét gondozta Moszkva környéki villájában, szomszédja Szmiszlov exvilágbajnok volt. A sors igazságtalanul kegyetlen volt hozzá. A gyermekkori nehézségek, meg nem értés után felnőttkora sem volt felhőtlen. Imádta a zenét, kiváló sztereofelszereléseket vásárolt, ám hallása évről évre romlott, és a teljes süketség ellen kénytelen volt hallókészüléket használni. 1983-ban első tankönyve megírásához készült, amikor egyre többször fogta el rosszullét, még játszma közben is. A vizsgálatok gyógyíthatatlan gyomorrákot mutattak ki, a végső stádium előtt – az alattomos, gonosz betegségre jellemzően – olyan jól érezte magát, hogy 55. születésnapját ünnepelve teljes erővel készült a második Szovjetunió – Világválogatott mérkőzésre. Ez már nem adatott meg neki, a sors ezúttal nem volt kegyes hozzá, és Petroszjan 1984. augusztus 13-án elveszítette utolsó nagy játszmáját.

Petroszjan játékstílusa
Nagy szerepe volt a sakk örményországi népszerűsítésében. Becenevét (Vas Tigrán) játékstílusáról kapta, melyet a szinte áthatolhatatlanul erős védelmek építése, a biztonságra való törekvés jellemzett, semmint az a törekvés, hogy ő maga indítson közvetlen akciókat. Híres minőségáldozatai is inkább pozíciós célzatúak voltak. Úgyszólván „kiülte” ellenfeleit, ezért játékstílusa soha nem volt igazán népszerű. A látványos, csillogó játékot kedvelők kifejezetten ellenszenvesnek találták, mondván, hogy „nem játszik semmire”, csupán alattomosan arra vár, hogy ellenfele hibázzon. Bobby Fischer ellene aratott 1971-es lehengerlő (6,5–2,5) győzelme már csak ezért is nagy örömmel töltötte el a taktikus harcmodor kedvelőinek népes táborát.

Sakkaforizma
Robert James Fischer véleménye a kilencedik világbajnokról: „Petroszjan előre lát és el tud hárítani minden veszélyt még a kialakulása előtt vagy 20 lépéssel! Petroszjánnak az a képessége nyűgözött le a legjobban, hogy kitűnő állás elérése után mindig megtalálja a megfelelő manővereket az állás további erősítésére.”

Spassky – Petrosian – Torre-támadás

1.d4 Hf6 2.Hf3 e6 3.Fg5!? (Meglepetés! Bronstein szellemes megjegyzése szerint „Szpasszkij felajánlotta Petroszjannak, hogy abban az udvarban játsszon, ahol Tigran felnőtt”.) d5 4.Hbd2 Fe7 5.e3 Hbd7 6.Fd3 c5 7.c3 b6 (Az 1949-es U17-es szovjet bajnokság 19. fordulójában a Petroszjan–Lublinszkij parti gyors lerohanással végződött: 7…0–0 8.He5! He5 9.de5 Hd7 10.Ff4 f5 11.h4 c4 12.Fc2 b5 13.Hf3 Hc5 14.g4 b4 15.gf5 ef5 16.Hg5 g6? 17.h5! Hd3+ 18.Fd3 cd3 19.hg6 hg6 20.Vd3 bc3 21.bc3 Fg5 22.Fg5 Va5 23.Ff6 Be8 24.Vd4 Kf7 25.e6+!! Be6 26.Fd8!! és 1–0. „Ne keressenek ellentmondást mostani lépésem és a Lublinszkij elleni partim ajánlata között. Sötét megengedheti a He5 beugrást, abban az esetben, ha még nem sáncolt. Másrészt a c8 futónak nincs jobb helye b7-nél. Ezért úgy döntöttem, hogy a két jó lépés közül a Szpasszkij által valószínűleg kevésbé vártat teszem meg” – kommentálta Petroszjan.) 8.0–0 Fb7 9.He5 He5 10.de5 Hd7 11.Ff4? (Világos az ismert módon lépett fel. A gyalog e5-re került, a sötét mezejű futót megóvta a további harcra. De sötét még nem sáncolt, és ez az előőrs támadási célponttá válik. Célszerűbb lett volna nyugodt irányba fordítani a hajót 11.Fe7 Ve7 12.f4 útján.) Vc7 12.Hf3 h6 13.b4 g5 14.Fg3 h5 15.h4 (15.h3 0–0–0! 16.bc5 bc5 17.Bb1 g4 18.hg4 hg4 után sötét hamarabb kezdeményezhet.) gh4 16.Ff4 0-0-0 17.a4? c4! 18.Fe2? (18.Ff5!? ef5?! 19.e6 egyenlő esélyt teremt, de 18…d4! 19.Hd4 He5 sötétnek kedvező.) a6!(„Igazság szerint ez a jelentéktelen lépés sötét elgondolásának kulcsa – mondta Petroszjan. – Ezután akárhogy manipulálna is világos az a- és b-gyaloggal, nem tudna vonalat nyitni a vezérszárnyon, ennek hiányában viszont egykapura megy a játék.”) 19.Kh1 Bdg8 20.Bg1 Bg4 21.Vd2 Bhg8 22.a5 b5 23.Bad1 Ff8! 24.Hh2 He5! (Minőségáldozat!) 25.Hg4 hg4 26.e4 Fd6 (26…de4?? után 27.Fe5!! nyer.) 27.Ve3 Hd7 (27…g3!! 28.f3 Hg4!! gyorsabban nyer.) 28.Fd6 Vd6 29.Bd4? e5! 30.Bd2 (Lásd az ábrát!) f5!! 31.ed5 (31.ef5 Vf6! vagy 31…h3! sötétet igazolja.) f4 32.Ve4 Hf6 33.Vf5+ Kb8 34.f3 (Pikáns a 34.Ve6 Ve6 35.de6 He4!! változat 36…Hf2+ és 37…g3 matt fenyegetéssel.) Fc8 35.Vb1 g3 36.Be1 h3 37.Ff1 (37.gh3 g2+ 38.Kg1 Vd7 nyer.) Bh8 38.gh3 Fh3 39.Kg1 (39.Fh3 Vd7!!) Ff1 40.Kf1 e4 41.Vd1 Hg4! 42.fg4 f3 43.Bg2 fg2+ és világos feladta (0–1), mert 44.Kg2 Bh2+ 45.Kg1 Vh6!! vagy 44.Ke2 Vf4!! védhetetlen támadás lenne.

Biró Sándor
 

Kapcsolódó cikkek