Hirdetés


Vannak kérdéseim

Mondják, hogy a járvánnyal csak akkor tudunk hatékonyan megküzdeni, ha bízunk a szakemberekben, a hatóságokban, a vezetőinkben, egymásban. És esetleg magunkban is, teszem hozzá.
Nekem most felemás a viszonyom a bizalommal. Ha az előbbi felsorolás végéről kezdem, akkor igen, bízom magamban, tudom, mit miért teszek, és jelen helyzetben mit tehetek saját magam és környezetem érdekében.
Embertársaim jelentős részében is eléggé bízom, hiszen láthatom, hogy a városban, ahol élek, mennyire fegyelmezettek az emberek. Józan fejjel azt is tudom, hogy a szabályok betartása soha nem lehet százszázalékos, de érdemes dolgozni érte. Persze nem úgy, hogy most, amikor a korlátozott mozgásszabadság, a szociális ingerek hiánya, a fenyegető gazdasági problémák egyre inkább bántják a mentális egészségünket, és egyre gyengül a kontroll és önkontroll, akkor jó szokásunkhoz híven bűnbaknak kiáltunk ki egy másik csoportot, és annak kárára engedjük szabadjára indulatainkat. Öregek, romák, közalkalmazottak, liberálisok és nem liberálisok, az ellenzék – mindenki felelőtlen, hülye, eltiporni és eltaposni való. Mire jó ez? – szoktam naivan kérdezgetni magamat, holott értem a jelenség pszichológiáját, és mégsem értem mindig az embert. Főleg akkor nem, ha az közszereplő, aki egy közösséget szeretne képviselni, felelősnek látszani érte, és mégis ezekben az embert próbáló időkben is az ujjal mutogatás, hibáskeresés, csúsztatás technikáját alkalmazza, akárcsak a „boldog békeidőkben”, kampányban. Városomban is van erre példa. Viszont arra is, hogy a civilek milyen nagy dolgokra képesek együtt. Mindezek kiegyensúlyozzák egymást, és igen, elmondhatom, bízom embertársaimban, a közösségben, ahol élek.
A hatóságok, vezetőink és a bizalom? Hát, itt már nagyon inog a léc. Egyrészt látom és értékelem, hogy vannak intézmények, emberek, csoportok, akik teszik a dolgukat. Jólesett látni minap, amikor két helyi rendőr udvariasan magyarázta a saját felelősségű nyilatkozat kitöltésének csínját-bínját egy idős férfinak, és nem a büntetés volt a fontos. Minden tiszteletem a hivatásos és önkéntes tűzoltóké, akiknek a napokban oly sok dolguk volt Udvarhelyszéken is. Sok jó példát tudnék még felsorolni szűkebb környezetemből, csak félek, nehogy valamit kifelejtsek, s így most nem teszem. 
A bizalmamat azonban megrendíti a hiányos és nem megfelelő tájékoztatás. Bosszantó a járvánnyal, egészségüggyel kapcsolatos információk szigorú központosítása: naponta jön országos és megyei közlemény, és ennyi. A sajtót lassan az illetékes hatóságok szócsövévé degradálták, megyei és helyi szinten is alig van lehetőség, hogy feltegyük a kérdéseinket az itteni helyzetről, hogy esetleg újságíróként magunk menjünk az információ után, és ne azt adjuk tovább, amit megosztanak velünk. Óhatatlanul felmerül a kérdés: mi az, amit nem mondanak el? És amit elmondanak, az biztosan úgy van?
Azt látom, hogy a lakosság körében a hatóságok, vezetőink iránt érzett bizalmatlanság, na meg a pletyka és a sok összeesküvés-elmélet gyorsabban terjed, mint a járvány, ez viszont baj. Egy-egy médiaorgánum pedig a szárazon és szűken adagolt információk ellenében néha zavaros vizekre evez – néhány példát láttam már arra, hogy ezek a megmozdulások a kattintásokat igen, a korrekt tájékoztatásban való bizalmat viszont egyáltalán nem növelik. A bizalmatlanság már kiterjed a szakemberekre is, akikre olyan könnyen rásütik az emberek, hogy X, Y szócsöve, úgyis azt mondja, amit súgnak neki. Igazából meg sem szólalnak, meg sem szólíthatók a mi helyi szakembereink, vagy mert elérhetetlenek az újságíró számára is, vagy azért, mert egyszerűen nem beszélhetnek, mert valakik ott fent letiltották.
A kormány iránti bizalmat ki is hagynám ebből az írásból, azelőtt is, de az ortodox húsvét óta aztán tényleg már mindent elmondtak róla minden oldalon. De összességében tény, hogy a megfelelő, emberséges tájékoztatás fontos biztonsági elem lenne a jelenlegi helyzetben. A hatóságok, intézmények (például egészségügy), vezetők tevékenységének átláthatósága pedig mindig növeli a bizalmat. A hiteles tájékoztatás pedig nem attól lesz hiteles, mert azt hirdeti magáról, hanem attól például, ha a kényelmetlen kérdésekre is válaszol, őszintén. Én ezt hiányolom. Mert vannak kérdéseim.

Asztalos Ágnes

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek