Tükör a vásárfiaként kapott ló hátán

Számos csíkszéki településen ünnepelték az elmúlt hetekben az egyházközség templombúcsúját. Ezzel kapcsolatosan sorban jelentek meg a hirdetések nemcsak a plébániák (természetesen, ahol van ilyen), hanem az önkormányzatok közösségi oldalain is. Több polgármesteri hivatal is arról tájékoztatta a lakosságot, hogy a járvány miatt elmaradnak az ilyenkor megszokott falunapi rendezvények. Két alkalommal is arra lettem figyelmes, hogy ezt írták: „Ebben az évben az egyházi ünnepé lesz a főszerep.” Lehet, hogy véletlen elírás történt, különben sem szeretnék piszkálódni a közösségi oldalak hirdetései kapcsán, hiszen arra már van egy „szakosodott emberünk”. Igazából csak az ütött szöget a fejembe, hogy vajon nem az egyházi ünnep miatt szerveztek korábban falunapokat? Vajon nem az egyházi ünnep a legfontosabb közösségeink számára, és csak utána a minden velejárója? Remélem, tényleg csak elírás történt, de ha mégsem, akkor eléggé szomorú, furcsa, különös, hogy a himihumi rendezvények fontosabbak, mint az igazi ünnep. Különben azt látom, tapasztalom, hogy a néhány évtizede teret hódító falunapi rendezvények olyanok, mint a lecsó. Van bennük minden: sport, zene, kultúra, szórakozás, jó kedv, sör, kerítések oldalát megjelölő részeg emberek hada, és még folytathatnám. A legtöbb faluban a két-három napos rendezvényen egyik este DJ Huncutka és az átlagembernél jóval több önbizalommal megáldott Jucika szórakoztatja a közönséget, míg a másik este Kukutyin (hulló)csillaga ragyogja be a színpadot, s ha netán valamelyikük hirtelen lemondja a fellépést, akkor sincs gond, valaki csak leszáll a hírhedt üzletember, divattervező Zeneexpresszéről. Természetesen mindegy, hogy ki, mivel, hogyan érkezik, annak nem a CFR-s vonatjegy árát, hanem egy tisztességgel kereső átlagember autójának értékét kell kiperkálni. Aztán a többnapos dínomdánom közepette a kereskedők (tisztelet a kivételnek) szinte megállás nélkül csapolják a vízzel hígított sört, s ezzel párhuzamosan növekednek a szeméthegyek csúcsai, amelyeket néhány nap múlva vagy teljesen, vagy csak felületesen tüntetnek el a rendezvénysorozatnak helyet adó térről. Mindeközben kiürül a lakosok amúgy is vékony pénztárcája, s a kicsibótosok egy-két hétig csak a néhány nap alatt begyűlt pluszjövedelemnek örülhetnek, hiszen a legközelebbi fizetésig, csak a legfontosabbak miatt keresik őket. Különben néhány éve a térségben végzett kutatásból kiderült, hogy egyes önkormányzatok kihagynák a falunapokat vagy csökkentenék a szervezéssel járó cécót, ám sokan kérik, hogy ne merüljön feledésbe ez az újfajta hagyomány. No, de legutóbbi írásomban arról is szóltam, hogy a lassan csak a bevásárlókocsi kiváltására alkalmas 50 banisnak is két oldala van. Ezúttal sincs másként. A lecsóba nemcsak a puhább paradicsomokból, hanem a jobbakból is szoktak tenni. Így esetenként sikerül a falunapi rendezvények felhozatalába is egy-egy minőségi előadást becsempészni, neves meghívottakat színpadra állítani. Aztán az is egy jó dolog, ha Juliska néni örülhet az igencsak szépen táncoló vagy a fúvószenekarban kiválóan muzsikáló unokájának. A mini-focibajnokságok is nagyszerű közösségépítő alkalmak. Aztán ahogyan a lecsóban is keverednek az ízek, úgy a falunapok idején is – akár véletlenül – találkozhatunk a távolból hazalátogató ismerőseinkkel, rokonainkkal is. Úgyhogy csak van pozitív hozadéka is az effajta közösségi ünneplésnek. Remélem, hogy a koronavírus-járvány elmúltával, a globalizáció térhódítása közepette 30-50 év múlva a csíkszéki (és nem csak) templombúcsúk alkalmával is az egyházi ünnepé lesz a főszerep. Vigyázzunk, hogy a vásárfiaként kapott ló hátán se üljünk fordítva és esetenként ne essünk le róla! Ha netán tükör is van rajta, akkor néha pillantsunk bele!

Hirdetés