Portik Helga beszél hivatásáról

Testnevelő tanárként falusi környezetben

A falusi környezetben tartott testnevelésórák jelentőségéről, előnyeiről vagy esetleges hátrányairól, sportrendzvényekről, a gyermekeknek a sport szeretetére való ösztönzéséről beszélgettünk Portik Helga testnevelő tanárral.

Mondhatni nagyon korán kapcsolatba kerültem édesanyám révén a pedagógusi hivatással, azt viszont, hogy testnevelő tanárként szeretnék dolgozni, a későbbiekben, középiskolai tanulmányaim vége felé határoztam el. Egyetemi tanulmányaimat Kolozsváron a Babeș–Bolyai Tudományegyetem testnevelés és sport szakán, nappali tagozaton végeztem, majd mesteri diplomát szereztem Mass media és Multimédia szakon. Az egyetem befejeztével Csíkmindszenten kezdtem el testnevelő tanári pályafutásomat. Itt két évet tanítottam, majd egy évet töltöttem Csíkszentdomokoson, és ősszel, ha minden jól megy, akkor már a tizenegyedik tanévet kezdhetem a csíkszentkirályi Vitos Mózes Általános Iskolában – vázolta pályaválasztását és pályakezdését a tanárnő.
A vidéki környezetben tanító pedagógus elmondta, hogy a közel tizennégy év elteltével, nyugodt szívvel kijelentheti: élete legjobb döntését hozta meg.
– Ha újra kellene kezdenem, akkor is a tanári hivatás mellett döntenék. A gyerekekkel hatéves kortól tizenöt éves korukig foglalkozom, számomra ez a korosztály nagyon szimpatikus, velük élményt jelent a foglalkozás, legyen szó kicsikről, avagy felső tagozatos diákokról, mindkét korcsoportnak megvan a maga varázsa. Azzal, hogy kilenc évfolyamnak tartok órát, gyakorlatilag egy iskolában kijön a teljes katedrám, ugyanis – szemben a várossal – falun, sem itt, sem pedig a környező településeken nem jellemző, hogy egy évfolyamon egynél több osztály induljon. A falusi környezetben a gyerekek létszámbeli hiánya jelent leginkább problémát, ebben az esetben némiképp a város közelsége is befolyásoló tényező. Az előkészítő osztálytól egészen nyolcadik osztályig heti két testnevelésórája van minden évfolyamnak. Én viszont szívesen tartok sportkört, mind a legkisebbeknek, mind a nagyoknak, fiúknak és lányoknak külön-külön, vagy esetenként vegyesen is. Ráadásul, ha valamilyen versenyre készülünk, olyankor akár heti több alkalommal is lehetőséget biztosítok a felkészülésre. Ebben szerencsére a kollégáim is segítőkésznek bizonyulnak, de persze fontos, hogy ne menjen más tantárgyak rovására. Talán szülői szemmel a heti két testnevelésóra elégnek bizonyul, azonban szakmai szemmel vizsgálva a dolgot, úgy gondolom, nem feltétlenül elegendő, hiszen az órai tevékenységen kívül esetenként otthon is kevesebbet mozognak, bár hozzá kell tennem, hogy a falun élő gyerekeknél ez kevésbé általánosítható városi társaikkal szemben, ugyanis iskola után a többségük segít alkalmanként a ház körüli munkában, vagy kiveszi a részét a mezei munkából. E tények fényében talán fizikailag jobb felépítéssel rendelkeznek, és sokkal kitartóbbnak bizonyulnak a falusi diákok.
Mint mondta a tanárnő, eddigi tapasztalatai alapján a falun élő szülők próbálják támogatni az egy-egy sportban tehetségesebb gyereket, megteremteni számukra a megfelelő feltételeket.
A külső tényezők terén kevesebb különbséget vél felfedezni város és falu között, hiszen az intézményeken sok múlik. Az iskola folyamatosan próbál pályázni és általában sikerrel is pályázik, minden lehetőséget megragad, hogy fejlődjék, megfelelő körülményeket biztosítson a diákok és a pedagógusok számára egyaránt.
Célkitűzéseiről a tanárnő elmondta, a jövőre nézve is azok a dolgok a meghatározók számára, mint az eddigiekben.
– Célom támogatni a diákjaimat, amennyire csak lehetséges. Folyamatosan arra törekszem, hogy képezzem magam, új dolgokat tanuljak, és ezáltal tanítványaimnak is színesebb legyen a testnevelésóra, motiváltak legyenek, élvezzék mindig a sporttevékenységet, és hogy az egyes szellemileg kimerítő tanórák között kikapcsolódással, és nem mellesleg sikerélményekkel gazdagodjanak. A sport mindenképpen hozzásegíti a gyerekeket a tanuláshoz, ugyanis azok a gyerekek, akik valamit sportolnak az iskolai testnevelésóra mellett, általában céltudatosabbak, jobban be tudják osztani idejüket. Persze, mint az élet bármely más területére, úgy a sportra is igaz: nem mindenki egyformán tehetséges, de fontos, hogy tudják és tisztában legyenek vele, hogy gyakorlással mindenki fejlődést érhet el a testnevelésóra keretein belül. Az eredményeket figyelembe véve sokkal nehezebb jól zárni egy versenyt. Ebben a létszámnak kulcsszerepe van, ezért is tartom nagy dolognak azt, ha esetenként egy-egy település diákjai képesek felvenni a lépést a városi társaikkal egy bizonyos sportágban, mert amíg egy városi iskolában, ha a focival szemléltetem, akkor egy osztályban mondjuk kapásból van 3-4 klubnál focizó gyerek, addig ez falun jó esetben is csak két évfolyamból tevődik össze – fejtette ki a tanárnő.
Mint mondta, mindemellett számos nagyszerű dologgal jár az, ha valaki falun tanít, hiszen az ott élő felnövő generációnak szinte minden tagját alkalma nyílik megismerni, s akik a későbbiekben is betérnek hozzá egy kis beszélgetés erejéig.
– Mondhatni azáltal, hogy kisebb létszámú osztályokkal dolgozom, több időt szentelhetek a tanulókra. Igazából, azzal, hogy eddigi pályafutásom során tanítottam a Fiságmentén, Felcsíkon és Alcsíkon, úgy gondolom, nagyjából minden falusi iskola hasonló előnyökkel és hátrányokkal indul a városiakkal szemben. Számomra a legnagyobb energiaforrás – és elegendő motivációt tudok meríteni belőle – az elégedett, boldog, mosolygós arcok látványa, a gyermekek, akik szeretnek mozogni és akiknek kedvük telik a sportban – fejezte be gondolatait Portik Helga, a csíkszentkirályi általános iskola testnevelő tanára.

Vlaicu Lajos

Hirdetés

Hirdetés