Lejtmenetben a szarvasmarha-állomány

Tejtermelő farm eladó

Teheneit legeltető gazda Zetelaka határában. Apad az állomány, fogynak az állattartók is —   Fotó: Domján Levente

Románia több megyéjéből is teljes állatfarmokat kínálnak internetes hirdetőportálon eladásra az alacsony tejárakba és magas fenntartási költségekbe belefáradt szarvasmarhatartó gazdák. A folyamat nem kedvez a szarvasmarha-állománynak sem: a csordák apadását a hivatalos statisztikai adatok is alátámasztják.

Minap arról olvashattunk a Ziarul Financiar országos napilapban, hogy egy Beszterce-Naszód megyei farmer 150 ezer euróért kívánja eladni 40 egyedet számláló szarvasmarha farmját. A napilap szerint több megyéből is ilyen jellegű apróhirdetések olvashatók az OLX hirdetőportálon. A szerző Brassó, Maros, Vaslui, Temes és Hargita megyei hirdetéseket is emlegetett. Az eladás állítólagos okaként többek között a tej alacsony felvásárlási ára is szerepelt. Hogy mi igaz mindebből, arról lehet vitatkozni, de arról nemigen, hogy a hazai szarvasmarha-állomány „lemenő ágon” van.

Apadó állomány
Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint világszinten a szarvasmarha-állomány 987,5 millió egyedre tehető, ebből 86 millió „kérődzik” az Európai Unió tagállamaiban, s ez utóbbiból körülbelül 2 millió Romániában. Ezek szerint a hazai szarvasmarha-állomány a világszintű állomány 0,2%-át teszi ki, az uniós szintűnek pedig 2%-át. Menjünk tovább a számadatok „mezején”: világviszonylatban 62,7 szarvasmarha jut 100 hektárra, ez az arány uniós szinten 48,8 egyed/100 hektár, Románia esetében pedig alig 22,1 egyed/100 hektár. Hogy a kép kikerekedhessen, utalni kell arra is, hogy 2007-ben Románia szarvasmarha-állománya 3 millió egyedet számlált. E szerint az elmúlt 13 esztendő során 33 százalékkal, vagyis 1 millió egyeddel csökkent a szarvasmarha-állomány. Amúgy a tendencia nem 2007-ben kezdődött, voltak előzményei, s a hanyatlás azért nem állapodhatott meg, mert megkéstek a szükséges intézkedések – legalábbis ezt hangoztatják egyes hazai szakelemzők. Ugyanakkor a feldolgozóipar is zsugorodott: az Országos Állategészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Szakhatóság (ANSVSA) adatai szerint 2009-ben még 267 tejfeldolgozó szerepelt a nyilvántartásokban, jelenleg azonban már csak 158 működik. Mindez azért is meglepő, mert a szarvasmarha-tenyésztés „anyagi háttere” adott, gondolva mindenekelőtt a legeltetési lehetőségekre, a takarmány- és a kukoricatermesztés jobbára kedvező alakulására. Ebben a kontextusban pozitívum, hogy az elmúlt évtized során a gabonatermesztés megduplázódott, elérve a 29,5 millió tonnát, s ugyanakkor 50 százalékkal növekedett az átlagos hektárhozam is, azaz a gabonatermesztés termelékenysége.
A szarvasmarha-tenyésztés esetében ez fordítva történt. A mezőgazdasági szektorban a szarvasmarha-tenyésztés volt az, amely a „leglátványosabb” visszaesést jegyezte az 1989-es utáni idősza­kok során. Az Országos Statisztikai Intézet (INS) mezőgazdaságra vonatkozó adattárából kitűnik, hogy míg 1987-ben Románia szarvasmarha-állománya meghaladta a 7 millió egyedet, 1989-ben pedig 5,3 millió egyedet számlált, addig az utóbbi 30 év további 2,3 milliós apadást mutat.

Eső után köpönyeg
Említettük, hogy világviszonylatban Románia birtokolja a teljes szarvasmarha-állomány 0,2 százalékát, azaz 2 millió egyedet. Ezzel az állománnyal a ranglista alig 82. helyét foglaljuk el. Sokkal jobban állunk viszont a szántóterület, közvetett értelemben a takarmányozási potenciál tekintetében. Az európai uniós viszonylatban nyilvántartott 176 millió hektárból ugyanis 9 millió Romániában van. Ugyanakkor világviszonylatban a szántóterületek ranglistáján Románia a 27. helyet foglalja el a szóban forgó 9 millió hektárral, ami a globális szántóterület 0,5%-a. A Romániai Húsmarha Tenyésztők Egyesületének (ACBCR) elnöke, Dumitru Grigorean nemrégiben azt nyilatkozta, hogy az állomány csökkenését koherens fejlesztési stratégia hiánya okozta. Olyan hosszú távú stratégiáé, amelynek célja azon minimális állomány megőrzése kellett volna legyen, amely révén szavatolható a lakosság élelmiszer-biztonsága. Ebben az összefüggésben arra is utalt, hogy azokat a farmokat kellene erőteljesebben támogatni, amelyek kisebb állománnyal, 10 egyed körülivel rendelkeznek, ugyanakkor ösztönözni kellett volna az állattartók társulását is. Ha mindez sikerült volna, akkor például nem kellene nyers tejet importálni. Egyes érdekképviseletek szerint a nyers tej felvásárlási árának is szerepe van az állomány alakulásában, mely szerintük az elmúlt tíz év alatt változatlan maradt. Állítják: az 1-1,1 lej/kilogramm – téli időszakban 1,2-1,25 lej/kilogramm – felvásárlási ár hátrányos, főleg olyan körülmények között, amikor a takarmányozás költségei már nem azon a szinten vannak, mint ezelőtt 8-10 évvel.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés