Tehetetlenség

 

Elképesztő mindaz, ami az országos politika színpadán játszódik. A kormánypárt és szószólója, az időnként vehemensen megnyilatkozó államfő minden rosszért a korábbi kormánypártot, a most ellenzékben lévő – de parlamenti többséggel bíró – Szociáldemokrata Pártot okolja, s mintegy járulékos veszteségként ilyenkor egyet-egyet az RMDSZ-be is rúg. Nem tudom, hol van a kormánypárt számos szakértője, jól felkészült jogásza, ha csak olyan jogszabálytervezeteket – törvényeket és kormányhatározatokat – tudtak megszövegezni, amelyeket elfogadásuk után vagy az alkotmánybíróságon kaszálnak el, vagy az ombudsman emel kifogást ellenük, s az alkotmányossági vizsgálaton ezek a jogszabályok rendre elbuknak. S hiába kérkedik a kormánypárt, hogy csak a jó szándék vezérelte őket, ugyanis – mint a népi bölcsesség tartja – a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve. Tehát nem elegendő a jószándék, ha a szándékot kioltják az összehangolatlan, végig nem gondolt, jogszabályi környezetbe nem helyezett, ad hoc módon kivitelezett tettek. Új járnak kormánypárték mindennel, mint az a hiú ember, akinek nem tetszett, amit a tükörben látott, s ezért mérgében összetörte a tükröt. Nem jó a törvény? Az alkotmánybíróság a hibás érte, amiért megállapította a hibát! Vagy az ombudsman a hibás érte, hisz ő volt az, aki felhívta a figyelmet a jogszabály elfogadásának hibás, emberi jogokat sértő módjára! S persze hibás az RMDSZ, mert mindenhol keresztbe tesz, no meg az ősellenséggel, a PSD-vel paktál az ország testének megcsonkítása érdekében!
Holott csak arról van szó, hogy a jelenlegi kormányt meghaladta a helyzet, a politikai klientúrából kikerült hivatalnokok képtelenek megbirkózni az új koronavírus-járvány visszaszorítását célzó nagy feladattal. Ez túl nagy falatnak bizonyult. Csak zárójelben jegyzem meg, nem tartom valószínűnek, hogy az előző kormányzat jobban kezelte volna a helyzetet, ugyanis nem a párt-hovatartozás jelenti a legnagyobb gondot, a probléma a hatalmi rendszer felépítésében, működésében van.
Évekkel ezelőtt mesélte valaki, hogy a külügyben még Iliescu regnálása idején is dolgozott olyan szakember, aki még II. Károly uralkodása idején kezdte karrierjét. Politikai rendszerek változtak, velük együtt a politikai funkciót betöltő miniszterek is, de a szakapparátus többnyire helyén maradt és tette a dolgát. Nem tudom, mennyi a történet valóságtartalma, de jelzi, hogy miként kellene működjenek az állami intézmények: a szakmai döntéseket a szakemberekre kellene bízni, a politikusok maradjanak meg a politikai döntések meghozatalánál – de azokat is szakemberek kell előkészítsék ahhoz, hogy hatékonyak legyenek. De ha a szakapparátust is sógor-komaság alapján töltik fel, s háttérbe szorul a szakértelem, csak a politikai eszközök maradnak egyedüli fegyverként. Szócsatával, ideológiai szózatokkal és folyamatos ellenségkereséssel, ujjal való mutogatással nem lehet egy járványt megfékezni.
Minap vetette fel Băsescu volt államfő, hogy nem kellett volna új jogszabályokat kitalálni a járvány visszaszorítására, csupán alkalmazni kellett volna az Európai Parlament és Tanács 1082/2013/EU Határozatát a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekről. Vajon nem tudtak róla a kormánynál?
Tény, hogy elképesztő mindaz, ami az országos politika színpadán játszódik...

Hirdetés

Hirdetés