Hirdetés


Dokumentum

Szilágyi Árpád 1956-os forradalma (3.)

    ->
  • 2020. november 25. 10:38
  • ...

Egy 1967. évi belügyminisztériumi összesítés szerint politikai okokból 1954. és 1967. december 31-e között összesen 32 840 személyt tartóztattak le. A magyar forradalom és szabadságharc leverése után ugrásszerűen megnőtt a politikai okokból kezdeményezett letartóztatások száma: 1956-ban 2431, 1957-ben 2797, 1958-ban 5170, 1959-ben 8964, 1960-ban 1723, 1961-ben 2677, 1962-ben 657, 1963-ban 26, 1964-ben 240, 1965-ben 258, 1966-ban 294 és 1967-ben 312 személyt tartóztattak le és állítottak katonai törvényszék elé. A belügyminisztériumi összesítés szerint 1968. január 1-je és március 31-e között politikai okokból újabb 20 személyt tartóztattak le.
Hazaárulás vádjával állították a Kolozsvári Katonai Törvényszék elé Soós Ferencet (Kolozsvár, 1935. július 28. – Kolozsvár, 1958.) a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet harmadéves – református – hallgatóját, Halmai Pált (Kolozsvár, 1933. március 25. – szamosújvári börtön, 1960. augusztus 12.) rádiótechnikust, a Bolyai Tudományegyetem harmadéves hallgatóját, Bálint Péter kolozsvári egyetemi hallgatót, Székely László orvostanhallgatót, Kisgyörgy Olivért (Brassó, 1933. augusztus 22. –), Kóta Péter-Gézát (Kolozsvár, 1933. október 25. –), bűnügyi vizsgáló ügyészt, Farkas János építésztechnikust (Kolozsvár, 1934. április 18. –) és Valkay István építészmérnök-hallgatót. Soós Ferenc és Halmai Pál fővádlottat halálra ítélték – később a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Tanácsa és a Katonai Kollégium a büntetést életfogytiglani kényszermunkára változtatta, Bálint Pétert és Székely Lászlót életfogytiglanra, Kisgyörgy Olivért és Kóta Pétert huszonöt évre, Farkas Jánost húsz, Valkay Istvánt tíz év börtönbüntetésre ítélték.
Ugyancsak hazaárulás vádjával próbálták hadbíróság elé állítani Reich Miklós kolozsvári ügyvédet (Kolozsvár, 1930. március 8. – Budapest, 1974. július 17.). A Szovjetunióban végezte a jogi fakultást. A hat év börtönbüntetésre ítélt Páskándi Géza költőt – 1993-tól Kossuth-díjas költő, író – rendkívül bátran védte. Emiatt a Szekuritáté célkeresztjébe került. 1959 júliusában azzal az ürüggyel tartóztatták le, hogy egy brazil újságíró küldöttséggel való találkozás során hazaárulást követett el. Kilenc hónapig tartották vizsgálati fogságban, amelyből hat hetet sötét magánzárkában töltött. Az ügyvédi gyakorlattól eltiltották. 1959 és 1967 között a kolozsvári Magyar Opera közönségszervezője volt. Akkor visszaengedték az ügyvédi pályára, a zilahi bíróságon dolgozott. 1969-ben a családjával együtt áttelepedett Magyarországra, Budapesten egy színesfémexport-vállalatnál dolgozott. A Szekuritáté és a magyar állambiztonsági szervek közötti „baráti kapcsolat” eredményeként a kádári szervek „vették kezelésbe”. A zaklatás elől 1974. július 17-én a halálba menekült. (1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956–1965. Főszerkesztő: Dávid Gyula. Polis Könyvkiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2006, 286. oldal.) A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) bukaresti Levéltárában, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában lévő dokumentumok, Dávid Gyula és Páskándi Géza perirata alapján az 1200 oldalasra, kétkötetesre tervezett A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem pere című szintézisemben külön fejezetben méltatom Reich Miklós emberi, ügyvédi helytállását, bátorságát.
Hazaárulás vádjával ítélték húszévi kényszermunkára és hét év javító fegyházbüntetésre Szilágyi Árpád negyedéves földrajz-geológia szakos hallgatót. A „hazaárulással” elítéltek a romániai politikai börtönökben – úgymond – külön „kasztot” alkottak. Kivételes tisztelet és megbecsülés övezte őket, hiszen a kiszabott büntetések alapján jósolni lehetett: „borítékban szabadulnak”, azaz a hozzátartozóikat levélben értesítik majd a szerettük elhunytáról.
Gheorghe Gheorghiu-Dej 1965 márciusában bekövetkezett halála után hatalomra került Nicolae Ceauşescu pártfőtitkár első célkitűzéseinek egyike az volt, hogy megszabaduljon egyik veszélyes riválisától, Alexandru Drăghici belügyminisztertől. Ezért kinevezett egy bizottságot – tagjai: Gheorghe Stoica, Vasile Patilineţ, Nicolae Guina, Ion Popescu-Puţuri –, amelynek az volt a feladata, hogy kivizsgálja a Szekuritáté által a Gheorghe Gheorghiu-Dej első titkár és Alexandru Drăghici belügyminiszter idején elkövetett súlyos visszaéléseket. A bizottság 1965 novemberétől két és fél éven át a Szekuritátétól származó ötvenezer dokumentumot tanulmányozott át.

 

Tófalvi Zoltán
folytatjuk

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés