A jövő. Itthon.

Számos ajánlat ellenére is itthon kamatoztatja tudását

fotó: Szikszai Péter

A fiatalok körében elterjedt gondolat az, hogy itthon nem érdemes hosszú távon tervezni, és minél hamarabb külföldön kell megélhetést keresni. Lapunk hasábjain igyekszünk megszólítani olyan, különböző területeken sikeres fiatal szakembereket, akik úgy döntöttek, hogy itthon építik karrierjüket, jövőjüket. Az alábbi interjúban dr. Szikszai Péter állatorvost kérdeztük minderről, aki jelenleg Csíkszeredában, az általa létrehozott Szikszai állatorvosi rendelőben fogadja a segítséget igénylő kis kedvenceket. 

– Kérem, mutatkozzon be olvasóinknak! Hol született, mikor határozta el, hogy állatorvos lesz? Miért ezt a szakmát választotta?

− Szikszai Péter vagyok, Csík­szeredában születtem. A családunkban nem volt senki állatorvos, szóval nem volt korábban közelebbi kapcsolatom a szakmával, egyszerűen, amikor választani kellett, és az egyetemi kalauzt böngésztem, azon vettem észre magam, hogy mindig az állatorvosi egyetemek oldalánál lyukadok ki. Emellett gyerekkorom óta nagyon szerettem az állatokkal foglalkozni, közelükben lenni. Nekünk nem voltak otthon saját állataink, de a dédszüleimnek voltak haszonállataik, és amikor csak tehettem, ott lebzseltem körülöttük.

− Mióta dolgozik ebben a szakmában? Felsőfokú tanulmányai elvégzése után dolgozott külföldön? 


− 2013 óta dolgozom ebben a szakmában, amióta a Kolozsvári Állatorvosi Egyetemet befejeztem. 2015-ben sikeresen felvételt nyertem a Bécsi Állatorvosi Egyetem kisállatorvosi Internship programjába, ahol főként a sebészeti és a belgyógyászati osztályon dolgoztam mint állatorvos, emellett éjjelente és hétvégénként sürgősségi ügyeleteket is el kellett látnunk. Ez egy rotációs képzés volt, ami azt jelenti, hogy az előbb említett osztályokon kívül más klinikákon is dolgoztam, mint például a szemészet, képdiagnosztika, aneszteziológia, bőrgyógyászat, egzotikus állatok stb., így a kisállat-orvoslás majdnem minden terén sikerült gyakorlati tapasztalatra szert tennem. A bécsi intership elvégzése után egy évet egy grazi klinikán dolgoztam mint kisállatokkal foglalkozó szakorvos, itt egy állatorvosi rendelő ügyviteli, menedzsment oldaláról is sokat tanultam.

− Gondolkodott azon, hogy külföldön próbál szerencsét és ott kamatoztatja a tudását?


− Több komoly, hosszú távra szóló ajánlatot is kaptam ausztriai tartózkodásom alatt, többek között a Bécsi Állatorvosi Egyetemtől is, de már akkor tudtam, hogy hamarosan otthon szeretnék egy saját rendelőt nyitni, így hosszabb gondolkodás nélkül elutasítottam ezeket.

− Véleménye szerint melyek az itthon maradás, illetve a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai?

− Szerintem a külföldi munkavállalás előnyeinek velős részével az emberek nagy része tisztában van. Amellett, hogy többet keresel, többet tudsz félretenni, szakmailag is sokkal jobban lehet fejlődni. Az orvosi ellátás is minőségibb, a rendszerük jelentősen gördülékenyebben működik, valamint nem elhanyagolható szempont, hogy a mindennapi ügyintézés során bürokráciával csak elvétve találkozik az ember. A külföldi élet egyértelmű hátránya, hogy nem ott születtél, és egy emberi élet nem elég arra, hogy teljesen integrálódj és ők elfogadjanak téged.
Itt megjegyezném, hogy szerintem egyáltalán nem gond, sőt, egyes szakmák estében fontos elmenni külföldre, ott tanulni, tapasztalatot szerezni, utána viszont haza kell jönni és itthon kamatoztatni a tanultakat. Csak így tudunk itthon is nívós szolgáltatásokat biztosítani, jó szakmai megoldásokat találni minden területen, ami aztán hosszú távon vonzóvá tud tenni egy várost. Lehet panaszkodni, hogy itthon semmi sincs, semmi sem jó, de ez ellen lehet tenni. Itthon sok kiaknázatlan lehetőség van, talán ez a legnagyobb előny, a legnagyobb hátrány meg számomra az akadályok sokasága, amikbe ütközik az ember, ha valamit szeretne csinálni. Emiatt kétszer olyan kitartónak és elhivatottnak kell lennünk, mintha mondjuk külföldön szeretnénk vállalkozni.

− Miért döntött amellett, hogy itthon szeretné folytatni az életét? 

− Mindig is itthon szerettem volna élni, ezzel az eltökéltséggel indultam el, hogy tanulok, és a tudást hazahozom. Engem így neveltek, itt érzem jól magamat, a család és a még itthon maradt barátok között.

− Mi az a motiváció, amiből erőt merít nap mint nap?

− Nincsen különösebb motivációm, ami mindennap kísérne, de általánosságban elmondhatom, hogy mindennap szeretném – még ha csak egy kis dologgal is – fejleszteni a rendelőt, és arra törekedni, hogy jobb szolgáltatást nyújtsak napról napra.

− Melyek a jövőbeni tervei? Hol látja magát tíz év múlva? 

− Szeretném hosszú távon kialakítani Csíkszereda első komolyabb kisállatorvosi központját, ahol nemcsak egy állatorvos tevékenykedik, hanem egy csapat, specializált szakemberekkel, jól felszerelt központban. Remélhetőleg ez 10 éven belül meg is valósul, bár az eddigi tapasztalataim alapján nagyon sok olyan akadályt kell addig még átlépni, amit nagyrészt az ország gördít elénk. 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés