Aktívan sportol és arra neveli diákjait is

Sportban az élet értelme

Nem tudná sport nélkül elképzelni hétköznapjait Sándor Ibolya, a csíkszeredai női sportélet egyik legmeghatározóbb egyénisége, hiszen sportos környezetben nőtt fel és léte mozgatórugójának vallja a mozgás örömét. Sokoldalúságát és sportban elért teljesítményeit illetően talán az ókori Midász királyhoz lehetne hasonlítani, ugyanis minden sportban, amelyben megmérettetett, jelentős szerepet töltött be és sikereket ért el.

Sándor Ibolya testnevelő tanárnővel volt korábban lehetőségem találkozni egy-egy általános iskolai turné alkalmával, azt viszont nem tudtam, hogy bő két évtizedes tanári és sportkarriert tudhat maga mögött, és ez korántsem jelenti a végállomást. Jelenleg is aktív mindkét területen, sőt mi több, napjainkban többek között profi női futballistaként kell nevét említenünk. Hangsúlyozom, hogy többek között, hiszen csupán a sportban elért teljesítményeket alapul véve is színes a paletta. A kezdetektől haladva egészen napjaink történéseiig beszélgettem Ibolyával – akit ismerősei és volt vagy jelenlegi sporttársai Ibusznak becéznek – az ő, igencsak kivételesnek számító pályafutásáról.
– A sportok mindig adták magukat, egyik sportág jött a másik után. Öt-nyolcadik osztályos koromban a testnevelő tanárok megszerettették velem a kézilabdát, persze ezzel párhuzamosan a fiúkkal fociztam is, majd a későbbiekben, a gimnáziumi évek alatt kosárlabdáztam. Valamikor tizenegyedik osztály környékén megkerestek azzal a lehetőséggel, hogy indul egy női jégkorongcsapat, és nem lenne-e kedvem esetleg csatlakozni. Rögtön igent mondtam, azonban bár az edzéseket elkezdtük, mégis ez a kezdeményezés annyiban maradt. Aztán egyik, azóta már elhunyt edző és tanár úr, Ladó Dénes bácsi gyeplabdával kezdett el foglalkozni. Gyakorlatilag ekkor indult Csíkszeredában, de igazából egész Romániában a gyeplabda, ekkor alakult meg a szövetség is ebben a sportágban. Én elsőként jelentkeztem, hívtak is, el is fogadtam a meghívást. Tizenkét évet gyeplabdáztam, ebből fél évet voltam szerződtetve Tiraszpolban, Oroszországban, amely egy fantasztikus élmény volt: profi liga, profi csapatban játszani, szóval elképzelhetetlenül jó volt. Be sem fejeztem a gyeplabdát, és szóltak, hogy végül is indul a jégkorong, és szeretnék-e menni. Erre a meghívásra ismét igent mondtam. Egy világbajnoksággal kezdtem hokis pályafutásom. Időközben elvégeztem az edzői képzést és a későbbiekben már edző-játékosként dolgoztam, azután pedig, hogy a jégkorongkarrieremben a dolgok nem úgy alakultak, útjaink elváltak, de gyakorlatilag pillanatok alatt jött az esély Albu Lászlótól, az FK Csíkszereda női csapatának edzőjétől, hogy kipróbáljam magam focistaként is. Mondanom sem kell, hogy melegében következett a váltás. A korcsolyát stoplis cipőre cseréltem, ennek már két éve és, ha minden jól alakul, akkor eggyel magasabb osztályban is kipróbálhatjuk magunkat a lányokkal a folytatásban – számolt be pályafutásáról Sándor Ibolya.
A sport verseny, megmérettetés, szenvedély, amelyben gyakoriak a kudarcok, sérülések, de ugyanúgy megtalálhatók benne a sikerek is: 
– Sikerekről rengeteget tudok beszélni: a női hokicsapat tagjaként húsz idény alatt mindössze egyszer veszítettük el a bajnokságot a Csíkszeredai Sportklub csapatával, tehát tizenkilencszeres bajnoknak mondhatom magam. Nemzetközi szinten egy itthoni környezetben megrendezett jégkorong-világbajnokságon ezüstérmet szereztünk, majd később egy selejtezősorozat keretein belül az elsőséget is begyűjtöttük – folytatta a testnevelő tanárnő. Sándor Ibolyát gyeplabdában is szintén állandó sikerek övezték idényről idényre, mindemellett stabil tagja volt mindkét válogatottnak és klubszinten a csapatkapitányi szerepkört is ő töltötte be, amihez nagyban hozzájárult mentalitása és fáradhatatlan munkavégzése.
– Az igazat megvallva, soha egy métert sem csaltam az edzéseken, sőt mi több, ha visszagondolok, a mai napig talán alig hiányoztam tíz edzésről. Bármilyen sportágat űztem, azt sohasem azért tettem, hogy kitegyem a közösségi oldalamra, hogy hokista vagyok, vagy éppen futballista, vagy netán hogy dicsekedjem barátaimnak, hogy ez meg az vagyok. Mindig mindent magam miatt akartam, és saját fejlődésem érdekében tettem, nem megfelelési kényszerből, pusztán a sport iránti elkötelezettségből és szeretetből. A csapatban több generáció megtalálható, a fiataltól egészen az idősebb játékosokig, mindig igyekeztem megtalálni a közös nevezőt, jó kapcsolatot ápolni minden egyes csapattársammal, és ez, visszatekintve az eddigiekre, úgy gondolom, sikerült. Visszajelzésként ilyen téren nagy örömmel tölt el, amikor egy-egy fiatalabb csapattársam odajön hozzám, és ezt mondja: Ibusz, te egy igazi példakép vagy – osztotta meg további tapasztalatait nagyon szerényen.
A sérülések kapcsán Sándor Ibolya szerencsésnek vallja magát, hiszen annak ellenére, hogy mind a jégkorong, mind pedig a gyeplabda durva sportnak számít, a komolyabbnak nevezhető sérülések elkerülték, persze kisebb-nagyobb sebesülések nehezítették időnkét a dolgát, de ezek pályafutására nézve nem jelentettek veszélyt.
Kósza hírekben hallottam, de nem voltam benne biztos, hogy Ibolya a sporttal egy időben zenélt is, gondoltam, itt a remek lehetőség, hogy kiderítsem, mi is a helyzet ezzel kapcsolatban. Nevetve helyeselte információmat, aztán megosztotta a zenével kapcsolatos élményeit. 
– Jó az információ, igen, valóban zenéltem, valamikor harmadik-negyedik osztályos koromban kezdtem el hegedűn játszani. Szüleim láttak bennem lehetőséget, vettek néhány magánórát, persze mindemellett a sport is fontos szerepet játszott az életemben. Hozzá kell tenni azt is, ha valaki hegedül, nagyon sokat kell gyakorolnia, szerencsére nekem ez is viszonylag gond nélkül ment, mondhatni annyira, hogy az egykori hegedűtanárom azt szerette volna, ha zeneakadémiára megyek – mesélte nevetve, majd immár komolyan hozzátette, választania kellett, ő inkább a sport mellett döntött, és ezt soha nem bánta meg.
Sándor Ibolyának a sportolás mellett a testnevelői munka a másik hivatása. Számára a sport, a testnevelői hivatás és a magánélet összeegyeztethető, az évek folyamán kialakult az egyensúly. Kezdetektől fogva sportolt, és bár az egyetemen tanulni kellett, emellett már tanított is, tehát a tanulás és a sport nemhogy egymásnak kárára lennének, sőt szerinte a lehető legjobb kombinációt alkotják. Sándor Ibolya Alcsíkon két faluban is tanít: Tusnádon, valamint Újtusnádon. Mára már tendencia, hogy a szülők beviszik a városba gyerekeiket sportolni, persze, akinek ezt a helyzete megengedi. A szülők is tudják, hogy vidéki környezetben nehezen fejlődhet a gyerek a sportban, ezért igyekeznek megteremteni minden feltételt, hogy bekerülhessenek egy akadémiára. A tanárnő is próbálja ebben támogatni a tehetséges gyerekeket.
– Nagyon sok olyan volt és jelenlegi tanítványom van, akik dzsúdóznak, fociznak vagy éppen hokiznak, és a szülők, úgy tapasztalom, áldoznak a sportra. Az tény, hogy sportemberként is motiválhatom tanítványaimat, ezt mindenképp pozitívumként említhetem. Egy alkalommal az Iskola másként hét során a sportkarrieremet bemutató összeállítással készültem a gyerekeknek, az előadás alatt nagyra tátott szájjal figyeltek, igyekeztem motiválóvá tenni, utána sok kisdiákom ennek hatására még lelkesebben kezdett el mozogni. Van a falunak két kisebb sportterme, ami elég, mert kis létszámú osztályokkal dolgozunk, de a terem méretéből adódóan nagy kreativitást igényel, hogy mindig változatos és izgalmas testnevelésórákat tarthassak diákjaim számára – mondta végezetül Sándor Ibolya.
Őszintén be kell vallanom, a beszélgetés során megismerhettem egy nagyon vagány, sportos, örökmozgó nőt, aki amely sportban valaha is kipróbálta magát, azt mindig odaadással tette, és amihez hozzáfogott, az előbb-utóbb „arannyá” változott. Sándor Ibolya generációk számára lehet példakép, aki nem csupán egy, hanem több sportágban is megállta a helyét, bajnoki címek, válogatottságok övezték pályafutását és testnevelő tanárként is arra biztatja diákjait, mozogjanak sokat, és amennyiben lehetőségük van, sportoljanak, hiszen az állandó és aktív mozgás egészséges. No meg egyesek szerint ez a hosszú élet egyik titka is.
 

Hirdetés

Hirdetés