Minőségi takarmány a tej- és hústermelők szolgálatában

Rozssiló készítése

Körbálázott rozssilók az utánfutón. Következhet a csomagolás —   Fotók: Ferencz Csibi Loránd

A silótakarmányok nagyon fontos részét képezik az állattartásnak, mind a tejágazatban, mind pedig a húságazatban. A bennük lévő magas fehérje-, zsírtartalom és ásványi anyagok nagyban hozzájárulnak a napi tejmennyiség növekedéséhez és az állatok fejlődéséhez. Ez alkalommal a rozssiló készítési technológiáját vesszük nagyító alá.

A rozs a legkorábbi olyan gabona-takarmánynövényünk, melyet silózni lehet. Tudni kell róla, hogy nagy fehérjetartalommal rendelkezik. További nagy előnye, hogy a rozs őszi vetésű kultúraként tavasszal, áprilisban, május elején már alkalmas a silózásra. A betakarítást követően tehát a földet újból be lehet vetni egy másik kultúrnövénnyel. A rendelkezésünkre álló termőföldet ily módon teljes mértékben ki tudjuk használni. A rozs után másodnövényként vethetünk silókukoricát is, melyet késő ősszel takarítunk be, ezáltal újabb nagy mennyiségű takarmányra tehetünk szert.

Vetéstől betakarításig

Az őszi vetéshez mindenekelőtt 25-30 cm mélységű szántásra van szükség. A magágyat forgóboronával készítjük elő, ebbe vetjük el a rozsmagot sima gabonavetőgéppel. Vagyis 12,5 cm sorközzel, hektáronként 200-250 kg vetőmagmennyiséggel számolva.
A betakarításra tavasszal, a kalász megjelenése előtt kerül sor. Ajánlott, hogy kaszáláskor legalább 3-4 centiméteres tarlót hagyjunk, ezáltal elkerülhetjük, hogy föld kerüljön a takarmányunkba, azaz nem rontja a minőségét.
Kaszálásnál ajánlott a szársértős kaszagép használata, annak érdekében, hogy minél hamarabb csökkenteni tudjuk a nedvességtartalmat. Ha nincs szársértős kaszánk, akkor használjunk rendterítőt, ez esetben kicsit több idő szükséges a fonnyadáshoz, mintha szársértős kaszával dolgoznánk. A növényt addig hagyjuk fonnyadni, míg a nedvességtartalma 60-70 százalékra csökken, majd ezt követően rendképzővel sodorjuk össze, lehetőleg egyenes sorokat kialakítva. Ezután következik a silózás, vagy más néven a szecskázás folyamata. Ez a művelet kétféleképpen történhet: önjáró szecskázó silókombájnnal, vagy pedig szecskás körbálázó használatával. Vegyük ezeket sorra.

Szecskázási módszerek

Amennyiben önjáró silózóval dolgozunk, a szecskázó kombájnt előzőleg fel kell szerelni egy felszedő asztallal (pick-up), melynek segítségével a gép magába tudja szedni a rendképző által képzett sorokat. A gép szecskarendszerét úgy kell beállítani, hogy a szecskázott rozs maximum 10 cm hosszú legyen. Ha lehet, ajánlott ennél még kisebb mérettel dolgozni, mivel az apróbbra összevágott rozs sokkal könnyebben emészthető az állatok számára, ráadásul a tárolás szempontjából is előnyösebb, hisz sokkal jobban tömöríthető. Ez a módszer nagyobb gazdaságoknál alkalmazható jobban, ugyanakkor több szállítóeszközt igényel.
A szecskás körbálázók vágókésekkel rendelkeznek. A kések száma típustól függően változik. Lehet 10, 14, 17 vagy akár 25 késes változat is. Ez a módszer kicsit lassúbb, ám nem igényel sok szállítóeszközt, ezért a kis gazdaságoknak előnyösebb.

Silókészítésnél a bálázógép használatát inkább a kisgazdaságoknak ajánlják

Tárolási formák

A silókombájnnal készített takarmányt pótkocsikon, terményszállító utánfutókon juttatjuk el a betonfallal ellátott silótárolókba. Az ürítést követően a takarmányt rakodógép segítségével egyenletesen szét kell teríteni. A terítést követően lehetőleg minél nagyobb súlyú és kerékszélességű géppel következik a taposás. Nagyon fontos, hogy a taposás folytonos legyen annak érdekében, hogy a levegőt minél jobban kiszorítsuk a takarmány közül. A silózás végeztével maximum 48 órán belül a silót le kell takarni kétrétegű fóliával. A fóliára nehezéknek régi, kopott gumiabroncsokat helyezzünk. 40-50 napot hagyjuk a lefödött silót érni. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy a mikrobiológiai folyamatok végbe tudjanak menni.
Ha a körbálázást választjuk, akkor a bálázást követően a silóbálákat csomagolnunk kell. A csomagolást fóliázógép segítségével végezzük, majd a bálákat kazal formájába pakoljuk, rakjuk. Itt is 40-50 nap szükséges ahhoz, hogy az összeszecskázott takarmányban a szükséges mikrobiológiai folyamatok végbe tudjanak menni.

Ferencz Csibi Loránd
agrármérnök,
falugazdász

 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés