Hirdetés


Ősszel érik, babám...

Az idén a szőlő biztos beérik, és az is biztos, hogy kellőképpen fekete lesz, legalábbis ami a szüreti bálokat illeti. A környéken a szüreti mulatságoknak van az egyik legnagyobb hagyománya, bár az idei bálokat illetően eléggé gyászos időszaknak vagyunk kénytelenek elébe nézni. Szüretre ugyan mehetünk, de a bált mellőzni kell, nem táncoljuk rongyosra magunkat, sőt szőlőlevet sem „kóstolunk” hangos muzsika kíséretében, amely a székelyföldi társadalom szokásait figyelembe véve, a kisebbik bajnak számít talán. A viccelődést félretéve, mindenképpen pozitívumnak számít, hogy az elkövetkezőkben a szürkeállománnyal talán jobban fogunk állni, mert valljuk be, azért Székelyföldön élbolyban vagyunk, ami a lőrefogyasztás mértékét illeti. Ez most olyan, mint egy kényszer-elvonókúra. Sajnos azonban a szőlőkoszorút sem kell elárverezni nagy rivalizálások közepette, hogy melyik falué lesz majd a nagy, a közepes és a kicsi szőlőkoszorú. Na, akkor most megteremtettem a sötét hangulatot, mintha az imént csak Mordort festettem volna le. De némi jó hírrel is tudok szolgálni, hiszen az ősz már a küszöbön, és akinek van babája (szerelme) és szüretre váró fekete, vagy legalábbis érett szőlője, az máris nekiláthat nemcsak a szüretnek, hanem a borkészítésnek is, hátha jövőre már a bálokba is visszatérhetünk, és a megspórolt szürkeállománynak is végre búcsút mondhatunk, egy részének legalábbis egészen biztosan. 
Mindemellett, az idénre nézve, az örömbe némi üröm is vegyül, hiszen a fiataloknak – és nem csak nekik – ez mégis­csak élmény, és az egész szüreti báli rendezvénynek megvan a maga hagyománya és jelentősége a térségben élők számára. 

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés