Nem jár kedvezmény az elhunytnak

Azt szokták mondani, hogy a hátulmaradók elrendezik. A hátramaradottak. A túlélők. A túl élők. Azaz mi. Egy ideig. Mert szerre bírjuk a világot. Szokjuk mondani ezt is. Addig szokjuk, hogy aztán egyszer kimaradunk. De addig: itt vagyunk, és intézkedünk…
Rám hárult egy feladat, történetesen az, hogy egy márciusban elhunyt rokonnak felszámoljam a különböző szolgáltatóknál meglévő szerződéseit. Néhány jogviszony fennmaradt, átruházódott a leszármazottakra, akik másutt élnek, szépen helyre is került sorban majdnem minden. Valahogy megmaradt a végére, rám osztódott az a részfeladat még, hogy nekem kellett eljárnom az egyik távközlési cégnél, amely napjainkban tudvalevőleg már nem csupán telefontársaság, hanem mindenféle információt hordozó-továbbadó hálózatot üzemeltet, médiaszolgáltató is, mert rajta keresztül csordogál be lakásainkba az áldás és a mocsok, a karácsonyi hangos és örömteli üdvözléstől a horrorfilmig, a csirkebecsinált-recepttől a választási hirdetésig úgyszólván minden… Vittem magammal a halotti anyakönyvi kivonat másolatát, s mondtam, hogy mi a helyzet, és nálam volt a legutóbbi számlalevél is. Inkább a magam tájékoztatása végett, hogy tudjam, mennyit kell fizetnem. Nem használta senki ezt a kapcsolatot, még a készülékeket is kiiktattuk. Úgy saccoltam, hogy a márciust és az áprilist, mert halogattuk az intézést, s a távközlési szolgáltató nem olyan, mint a gáz- vagy az elektromos művek, ez úgy adja magát, úgy pocsékolja rád a szerződéses viszonyt, hogy akkor is fizetsz, ha nem használod a majdhogynem korlátlan lehetőségek tárházát, az oda-vissza működő kapcsolattartást és a kommunikálást… Annyira okosak manapság a gépek, a rendelkezésre álló hálózatok, a mesterséges intelligencia annyira áthálózza az élet minden szintjét, hogy nem is kellene nagyon piszkálni a számítógépet ahhoz, hogy megmondja, … aszongya ez a bizonyos B… Andrei, azaz András bá – ahogy mi emlegettük – március elején elhalálozott. Egy olyan helyzetben, amikor a korona hatása alá kerültünk volt, de még az utolsó pillanatban, úgyhogy a szélesebb rokonság és az ismerősök részvételével elkísérhettük utolsó útján. Szóval az ügyfélszolgálatos fehérnép nem tudhatta ezeket az apró részleteket, amelyek a valódi és analóg világunkból valók, csak piszkálgatta a billentyűzetet csillámló műkörömvégű ujjaival, mígnem kidobta a gép az infót, s máris nyomtatta a végelszámolási bizonylatot. Kifizettem a kért összeget, ami a két utóbbi hónapra vonatkozott, és aláírtam a szerződés felmondását. Élő emberként beírtam az én élő telefonszámomat a megfelelő rubrikába, s tudomásul vettem, hogy eljárok az ügyben, amely elég simán ment ez idáig… – Küldenek még egy levelet – mondta a hölgy –, lehetséges, hogy túlfizetés történt, vagy hiányzik még pár lej… És ezzel ki is mentem a kirendeltség helyiségéből, végeztem tovább a dolgaimat. El is felejtettem volna a szerződésbontást, ha nem küld időnként egy-egy sms-t a szolgáltató, hogy dolgoznak a témán. Mármint az András bá előfizetésén, és olyan megoldás lesz a végeredmény, amely mindenkinek megfelel, maradjak csak nyugodtan… Köszönésféle is volt az üzenetben, persze állami nyelven, és hirtelen tegeződni kezdett velem őkelme, a multinacionális nyikhaj, pedig soha nem ittunk pertut, az egyszer biztos, nem emlékszem, hogy vettem volna neki egy köményest, s ő meg vissza, miután megegyeztünk, hogy ezentúl szerusz-szerusz…
Aztán úgy újabb másfél hónap múltán megint számla jött. Udvariasan figyelmeztetett, hogy tartozom kéthavi díjjal ama bizonyos Andrei fennálló előfizetése végett. Immár én. Mert elfogadtam a felajánlást, hogy eljárhassak… A halott helyett valóban én el-el tudok járni ide-oda, ő – sajnos – már nem. Mit tettem volna, egyik nap magamhoz vettem az értesítőt, és útba ejtettem a kirendeltséget. Ugyanaz a hölgy, csak mintha közben belilultak volna a körmei – vagy új dizájn, mert állítólag hat hétig tart egy szett, aztán cserélni kell rajta a cuccot, azt mondják – és bordó maszkot viselt, amely harmonizált a körme színével, a fehér blúza is makulátlan, sejtelmesen domború kebleket takart… Konstatáltam, hogy szájmozgásról itt nem lehet olvasni, jó hangosan kell mondani mindent, hogy átmenjen, s működjék oda-vissza a verbális kommunikáció… – Tudja, mi a helyzet? – mondta, miután végignézte a monitoron a szerződésre vonatkozó adatokat. – Úgy értelmezi a rendszer, hogy fennállt még két hónapig az együttműködési viszony a cégünk és az elhunyt között. Csakhogy B… Andrei ötvenszázalékos kedvezményben részesült, míg nyugdíjas volt. Halottként viszont ezt a tarifacsökkentést már nem élvezheti… Ki kellett volna fizetnem még két hónapra, azaz március-áprilisra a különbözetet, nem május-júniusról volt szó… Levettem a maszkomat, hátrább léptem, és biztos, tisztes, járványvédelmi szempontból is megfelelő távolságból mondtam, hogy én ezt az összeget soha nem leszek hajlandó kifizetni… Vajon kapok-e újabb levelet? Vagy felmentenek a kedvezmény jogtalan felhasználásának vétsége alól? Vagy a megboldogultat? Szerintem még egyet próbálkoznak. Meglátjuk. Közben András bácsi sírjáról beszedték a fonnyadt koszorúkat. Kint járt a sírköves is már a temetőben, ha roskad a hant, körbebetonozzák, azt mondták, hogy lefedik majd kőlapokkal, hogy ne kelljen feszt a burjánokkal vesződni…

Hirdetés

Hirdetés