Mégis mozog a Föld

Felgyorsultak az események. Az elmúlt időszakban rengeteg minden történt, szinte csak kapkodjuk a fejünket, és azt sem tudjuk, merre nézzünk. Igaz, alapjáraton fölösleges ezen csodálkoznunk, hiszen decemberben rendre mindenkinek besűrűsödik a programja. Lassan nyakunkon a téli ünnepek, azaz itt a bevásárlóidény. Ha ez nem lenne elég, akkor itt van nekünk a választási kampány hajrája és a hétvégén már maga a parlamenti választás. És akkor egy szót sem szóltunk még a világjárványról és a vele járó veszteségeinkről. Arról például, hogy rövid idő alatt elment a magyar rockzene két kiváló billentyűse, Benkő László és Balázs Fecó. 
Egyre-másra érkeznek a szomorú, gyászos hírek, szinte időnk sincs feldolgozni az egyiket, már ott a másik. Nem tudjuk elkerülni, hogy ez az átkozott járvány ne legyen hatással a hangulatunkra. Lassan meg kell tanulnunk ugyanakkor örülni is annak, ha barátaink, ismerőseink, munkatársaink meggyógyulnak. Minden egyes gyógyulás egy apró győzelem a vírus felett. Ebből az alkalomból határozottan felszólítom, hogy mondjon le! Nagyon unom már az uralkodását, és pontosan tisztában vagyok vele, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. Aki most azt mormogta maga elé, hogy nem igaz, ő márpedig szereti a koronavírust meg a világjárványt, nyugodtan forduljon orvoshoz. Nagy valószínűség szerint szüksége van rá. 
Ezzel együtt a sok rossz hír ellenére vagy azoktól teljesen függetlenül az élet nem áll meg. Eljött a disznóvágások időszaka, és a trichinella – csak nekem tűnt fel, hogy a megnevezése gyanúsan emlékeztett Szörnyellára (de Frász)? – újabb veszélyt jelent az egészségünkre. Még jó, hogy most már hétvégén is be lehet vizsgáltatni a friss disznóhúst. 
A hétköznapoknak megvan az a rossz szokása, hogy egyáltalán nem hajlandók tudomásul venni, hogy „történelmi időket élünk”, és panaszra akad okunk épp elég. Nem volt túl finom ez a 2020-as esztendő. Mint egy odaégett spenótfőzelék fokhagyma nélkül, almaszósszal. De esszük, nem esszük, nem kapunk mást. 
Idén valahogy minden más. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek megszoktuk. Mondjuk ki szépítések nélkül: idén egy kicsit minden rosszabb. Csak egyetlen apróságot nem engedhetünk meg magunknak, hogy elveszítsük a humorérzékünket, és engedjük, hogy a járvány az életkedvünket is elvegye. Ezt nem szabad.
Merjünk nyugodtan örülni annak, ha valami jó történik velünk anélkül, hogy ezért rögtön elnézést is kérnénk. Mert minden baj közepette élnünk kell, és mit érünk vele, ha letörünk, mint ama bizonyos éjjeli edény füle?
Tudom, sokakat bosszant a kampány is. Számukra is tudok jó hírrel szolgálni: mindjárt itt a vége. Aztán a hétvégén meg választás, de azon is túl fogunk esni. Utána egy kicsit alacsonyabb fordulatszámon pörög majd a közélet, és a nagy bevásárlási roham után talán lesz időnk figyelni is. Önmagunkra. Egymásra.

Hirdetés