Hirdetés


Zarándoklat az összetartozás jegyében

Lóháton a történelmi Magyarország határvonalán

A Kelemen-havasokban, nehéz terepen haladtak a cél felé —   fotó: Facebook / Vallásszabadság Lovas Zarándoklat

Az Összetartozás éve adta az apropóját annak a lovas zarándokútnak, amely az egész Kárpát-medencét átölelő akció részeként valósulhatott meg az elmúlt három hétben. Ki-ki saját országán belül a történelmi Magyarország határait járta be lóháton, több száz kilométeren.

Az erdélyi csapatok az Úzvölgyéből indultak két irányba: Észak-Erdély felé Ördög András és Kincses Kálmán vezetésével, a mellettük lévő fiatal lovasok két-három naponként váltották egymást, és tegnapelőtt, szerdán értek célba Tiszalonkánál. Rajtuk kívül három csapat indult útnak szintén az Úzvölgyéből Dél-Erdélybe, egészen a szerb határig. 
– A három csapat három hét alatt teljesítette a távot. Első héten a Vallásszabadság Lovas Zarándoklat égisze alatt mi lovagoltunk, a csapatok szombatonként értek célba és vasárnaponként váltották egymást, hétfőn indult a következő. Vasárnaponként istentisztelettel adtuk át a zászlót. A második héten a székelyudvarhelyi Hagyományőrző Székely Huszárezred tagjai váltottak minket Alsószombatfalván, ők vitték a zászlót Őraljaboldogfalváig, onnan pedig a szerb–román határ találkozásáig, Kisgájig a Lófő Lovasudvar lovasai zarándokoltak – mondta Demeter Sándor Loránd székelyderzsi unitárius lelkipásztor.
Az első csapatban hat lovas vágott neki a kihívásokkal teli nehéz útnak, a másodikhoz négy lovas csatlakozott, a harmadik csapatba tíz fő kapcsolódott be, plusz a lovasok kísérői. Minden lovas csapat mellett kísérő autó is volt. A háttérből nagyjából harminc-negyven személy segítette a lovas csapatok célba érkezését.

Felkavaró, de békességet hozó út volt
A Szlovéniát, Ausztriát, Erdélyt vállaló csapatok már végigvitték a vállalt szakaszon az utat, Felvidéken és Kárpátalján szintén befejezték, a délvidéki és újvidéki csapatok pedig még úton vannak.
– A felvidékiek augusztus 20-án fejezték be az útjukat és bevárták Tiszalonkánál a többieket. Ez egy jelképes találkozóhely volt, hiszen a trianoni békeszerződéskor kettészelték az anyaközséget a Tisza folyó mentén, ezzel elvágva a települést a folyó másik oldalán lévő felétől, a mai kárpátaljai Lonkától – számolt be a derzsi tiszteletes, aki amellett, hogy egy hétig a zászlóvivő csapat vezetője volt, aktívan végigkövette mindhárom csapat útját, segített, ahol a szükség úgy kívánta, illetve a zászlóváltó istentiszteleteken szolgálatot is végzett. 
– A meghatottságtól az elérzékenyülésen át az ijedtségig minden volt az út során. Összességében azt láttam, hogy a váltáshoz érkezve a lovasok arca fenségesebb volt, és rendkívüli békességet láttam mindenki arcán. Őraljaboldogfalván szembesültünk azzal, hogy mi lehet a legszomorúbb és legfájóbb magyar jövendő itt, a Kárpát-medencében. Nagyon felkavart mindenkit, és az út végén mindhárom csapat képviselete jelen volt a záró istentiszteleten, ahol egytől egyig könnyeinkkel küszködtünk – mondta Demeter Sándor Loránd.
A lovasok a maguk ritmusában, ütemében haladtak, ezért nem volt konkrét szervezés az esti szálláshelyekre vonatkozóan: ahol az este érte őket, hegyek között vagy települések szélén táboroztak le. Az Észak-Erdélyen átvonuló lovas csapat tagjai zordabb vidéken lovagoltak, nekik főként az elején voltak komoly problémáik, egyik lovukat is ellopták. A másik csapatnak is volt kalandban és izgalomban része: Fogaras lábánál két csődör elszabadult és rájuk támadt, de szerencsére mindenki ép bőrrel megúszta. A Dél-Erdélyben lovagoló három csapat három hét alatt összesen 708 kilométert tett meg, Úzvölgyétől Kisgájig.

Másképp tervezték, így alakult
Az országkerülés ötlete tavaly született meg egy esti beszélgetés során Szenterzsébeten, Kincses Kálmán lelkipásztor portáján. Elsősorban Ördög Andrást keresték meg a kezdeményezők, hisz neki már volt hasonló tapasztalata: 2006-ban néhány lovassal a teljes Nagy-Magyarországot megkerülték lóháton. Őt kérték fel mentoruknak. Nála találkoztak a különböző országrészek lovasaival, ahol mindenki vállalta a maga feladatát. Az eredeti terv szerint június 4-én indul volna a zászló Felvidékről Kárpátalján keresztül és így ment volna körbe Nagy-Magyarország egykori határán, majd a zászlót a magyar országházban szerették volna átadni az érintetteknek tanúságtételként. Ám a vírushelyzet ezt fölülírta, ezért voltak kénytelenek kisebb csoportokban, mindenki saját országhatárán belül lebonyolítani a zarándoklatot. Mindenképp szeretnék, ha újra találkoznának a lovas csapatok tagjai, és méltóképpen ünnepelhetnék meg az esemény végét, de egyelőre erre nincs lehetőség.

 

Hirdetés