Lazábban

Az elmúlt hét végén lazítottak a hatóságok a kijárási korlátozásokon, a lakosság jelentős hányada azonban lazán értelmezte a korlátozások enyhítését, s arra is rájátszott, hogy a hatóságok nem voltak következetesek a szabályozásban, s mintegy három napra joghézag keletkezett. Mi eddig azt szerettük mondani magunkról, hogy fegyelmezettebbek, jobbak, törvénytisztelőbbek vagyunk mint mások, közösségi értékekben gondolkodunk, egymásra figyelünk, s erre fel hallom, hogy pénteken valóságos búcsújárás volt a frissen megnyílt, nemrégiben elkészült bevásárolóközpontnál, egymásnak adták a kilincset az otthonülés kényszerétől szabadult, levegőre, mozgásra, másokkal való találkozásra vágyók tömegei. Jómagam szombaton kerestem fel ezt a helyet – s bár azt tapasztaltam, hogy az emberek zöme igyekezett távol tartani magát másoktól, maszkot viselt és használta a boltokban a fertőtlenítőszer-adagolót –, meglepődtem, hogy mennyien nem bírnak megülni otthon. Egész családok – papa-mama-gyerekek – vonultak fel shoppingolni; no meg láttam ölben cipelt pincurka babát, apját-anyját maszk védte, a kicsit csupán a fennvaló.
S a hét végi nagy lazulással s lazasággal együtt jöttek a nem túl laza hírek: míg szerdán megyeszerte 24 koronavírusos fertőzéses esetet jegyeztek a járvány kezdetétől – s a 24 betegből 19 már felgyógyult –, csütörtökre 25 esetünk volt, péntekre már 36, szombatra 54 és vasárnapra 63. Addig az etédi gócpont mellett Székelyudvarhelyen volt egy gócpont, a csíkszeredai esetek egyediek voltak, míg meg nem jelent a kór Mindszenten, egy csíkszeredai cégnél, illetve Csíkszentsimonban.
Ezek szerint nem került el minket a baj, mint hittük – mint ahogy azt is hittük, hogy megússzuk, mert mi jobbak, többek és szebbek vagyunk másoknál, no meg törvénytisztelőbbek vagyunk, és felelősségtudatunk a végtelenhez közelít –, csupán a hatóságok eddig kordában tudták tartani a kór terjedését. A 15-ére bejelentett lazítások hírére amúgy kissé lazábban fogta fel sokunk a ránk leselkedő veszélyt – batagellizálva azt –, s a fertőzéses esetek hét végére való sokasodása sem ijesztett meg minket annyira, hogy ne úgy menjünk a bevásárlóközpontba, mint a búcsúba. (Itt hadd jegyezzük meg, hogy „búcsú” szavunkat a románok is átvették, de ők a búcsúnak csak a velejáróját, a vásárt jelölik a „bâlci” szóval.)
Csak üdvözlendő a hatóságok reakciója: az események alakulása nyomán lemondták a hét végére tervezett hagyományos termékek vásárát és visszavonták a csíkszeredai főtérre tervezett szabadtéri szentmise megtartására kiadott engedélyt is, a rég várt esemény a templomkertbe szorult vissza.
Tehát bármennyire is várjuk a megszorítások végét, s bármennyire is elegünk van a ránk kényszerített lehetetlen állapotból, s bármennyire unjuk a bezártságot, a kényszermagányt, s bármennyire hiányzik a március közepe előtti életvitelünk, ne ugorjunk fejest meggondolatlanul a várva-várt vélt szabadságba, hanem tanúsítsunk kis önmérsékletet, legyünk elővigyázatosak és óvjuk továbbra is saját egészségünket meg környezetünk egészségét. A normális kerékvágásba való visszatérés csak fokozatos kell legyen. S a korlátozások lazítását ne tekintsük azok megszűnésének...

Sarány István

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek