Koronás nyaralás

A vírus és a felborult világrend ellenére is sikerült összehoznom barátokkal egy rövid nyaralást a román tengerparton, amihez, bevallom, első körben semmi kedvem nem volt. Aztán amikor az autó ablakán megláttam a hullámzó tengert és a homokos partot, megjött a kedvem. Már nem érdekeltek a maszkok, a tolakodó emberek vagy a szúrós pillantások. Egyszerűen és figyelmesen az ember ebben a bolondériában is megtalálhatja, megteremtheti magának azt a légkört, ahol jól tudja érezni magát és kikapcsolódhat. Március óta tart ez az őrület, és úgy érzem, az emberek valósággal összenőttek a vírussal. Hiszen már nem lepődünk meg annyira a fertőzöttek számán, nem rezzenünk össze, ha valaki tüsszent vagy köhög mellettünk. Megtanultunk együtt élni a törvénykezésekkel és a bonyolult szabályokkal. Úgy vélem, nem azért folytatódik az élet a saját medrében, mert a vezetők olyan remek döntéseket hoztak, hanem mert mi, hétköznapi emberek, úgy alakítjuk a mindennapokat, úgy viszonyulunk egymáshoz és úgy tudunk dolgozni, hogy az a járvány ellenére is többé-kevésbé jó legyen, megfeleljen minden elvárásnak. A nagy egész mindig is aprócska szeletekből áll össze, és azok határoznak meg mindent. Akkor is, ha úgy tűnik: a változáshoz óriási tettekre és döntésekre van szükség. Kell egy kiindulópont, de az életet a mindennap hozott kis döntésekre, semmiségnek tűnő dolgokra építjük fel. 
A nyaralás ideje alatt érdekes volt megtapasztalni, hogy egyébként az embereket mennyire nem érdekli az, hogy ki milyen nyelvet beszél vagy milyen bőrszínnel rendelkezik. Szavak nélkül, egy kedves mosoly vagy biccentés is elég ahhoz, hogy feldobjuk valaki napját, hogy egymás társaságában kellemesen érezhessük magunkat. Ott és akkor olyan értelmetlennek és fölöslegesnek tűnt a magyar–román ellentét, a viszálykodás. Mint emberek, mindannyian egyforma értékeket képviselünk és egyedi tulajdonságokat, amelyek szebbé tehetik a világot. Hisz jó érzés volt megköszönni a román takarítóhölgynek a tiszta szobát, a szakácsnőnek a finom ebédet. Azt hiszem, ha nem nemzetiségben, hanem emberségben gondolkodnánk, sokkal egyszerűbb és szeretetteljesebb lenne a világunk. A vírus idején és anélkül is.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés