Hirdetés


Kikerics

Kánikula volt még a minap, a gyimesi hegyek alatt azonban már érkezik az ősz, a hétvégén a Szellő-tető felé kirándulva kikericset találtunk. – Anya, gyere, mutatok egy nagyon szép meglepetést, csukd be a szemed! – hívott a lányom oda a virághoz. És valóban. Kicsit mindig fáziskéséssel reagálom le az évszakok megérkeztét, ez az őszi hírnök azonban igencsak meglepett.
Ősz? És hol volt a nyár? És igazából hol volt a tavasz? Az elmúlt hónapok, mint egy különösen stresszes hét, néhány melengető emlék kivételével mondhatni kiestek a memóriámból. Ez a félelmekkel és reménykedéssel, várakozással és sok munkával töltött időszak felzabálta a hétköznapokat, a tavaszt, a nyarat. A járvány kezdete óta csak úgy telnek a napok, egyik a másik után, és nap mint nap alkalmazkodni kell valami újhoz, szokni a még éppen csak megismertet, megpróbálni belerázódni abba, amit eddig még nem próbáltunk. Miközben próbálunk azért ragaszkodni, átvinni, menteni, beépíteni valamit abból is, ami eddig volt. Például nyaralni kell, mert nyaralni jó, a távolság új perspektívákat ad – mondom mindig. Néhány napra kiszakadva az addigi környezetből másként látja rögtön az ember a dolgokat, a problémákat is, olyan megoldások is eszünkbe juthatnak, amelyek addig valamiért nem ugrottak be. Ilyen kis „kényszernyaralásunk” több csodás pillanatát őrzöm eddig nyárként az emlékezetemben és néhány, a környéken tett kirándulás szépségét. De hogy ősz? Máris? Sokismeretlenes iskola- és óvodakezdés, pandémia, plusz náthaszezon, köd, köhögős éjszakák és rohanós reggelek? 
Nehéz mindennap kapaszkodót találni, és gyakran azt sem tesszük meg, hogy egyáltalán keressünk, körülnézünk ez után a kapaszkodó után. Pedig van ilyen, kinek-kinek hite, világnézete szerint. A reggeli napfény a Zsögödbe tévedt napraforgó tányérján, egy gyermek csillogó tekintete, egy kéz melege, egy mosolygó alma vagy szóló szőlő, majd nemsokára akár a sárguló levelek látványa, mind-mind ilyenek lehetnek. Apróságok, amelyeket észre kell vennem, vennünk, hogy át- és megélhessük, a szép oldalát is lássuk a következő heteknek, hónapoknak. Hogy aztán november végén az első hópehely láttán megint ne az legyen az érzésem, hogy elzúgott a fejem felett egy évszak, és vajon hova tűnt újabb három hónap az életemből….

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés