Hirdetés


Kezdődik?

Ahogy az első ködös reggelek megjelentek, már sejtettem: nemsokára kezdődik. Eluralkodott rajtam a már ismert érzés: a várakozás, az újtól való félelem és a kíváncsiság különös keveréke. Tudtam, hogy ha várom, ha nem, úgyis elérkezik az a nap szeptember közepén, amikor be kell ülni az iskolapadba és elkezdődik egy újabb tanév a maga kihívásaival, jó és rossz élményeivel, és amikor véget ér, újra elmondhatom, mennyivel több vagyok, mint egy évvel ezelőtt.
A gyermekek most várják. Úgy vágynak egymás társaságára, mint talán még soha, és ha bevallani nem is akarják, a tanáraik, az iskola rendje és kiszámíthatósága is hiányzik nekik. 
A minap néhány kisiskolás, meglátva egy ismerős tanárt, odarohantak hozzá, és lelkendezve kérdezték: ugye lesz iskola, tanár úr? Mire a tanár a jelenlegi oktatásügyi helyzet abszurditásának megfelelően válaszolt: iskola van, hogy oktatás lesz-e, nem tudom.
Nem tudunk biztosat, mint annyi más területen sem, amióta a vírus és vele együtt a pánikszerű viselkedés jelen van a közéletben is. A döntéseknek az utolsó percig való halogatása, a bizonytalanság olyan frusztrációkhoz vezet, amelyektől nehéz szabadulni. 
Olvasom a hírt, hogy bukaresti diákszervezet tiltakozik, konkrét tervet hiányolva az iskolakezdés mikéntjére vonatkozóan. Szerintük decentralizált megoldásra lenne szükség: ahol nem magas a fertőzésszám, engedjék bejárni a tanulókat az iskolába; ahol magas, ott folytatódjon online az oktatás. Vagy bármilyen más alternatíva megfelelne nekik, csak éppen legyen egy forgatókönyv, egy terv, amihez lehet igazodni.
Szülőként sem könnyű megbirkózni ezzel a naponta változó helyzettel, és bár még javában tart a nyár, jó lenne tudni, mi vár ránk szeptemberben. Iskolatáskát kell venni, vagy inkább okoseszközt, hogy mindenkinek legyen amin dolgozni/tanulni? Hogyha online időszakok is lesznek a tanításban, hogyan oldjuk meg a gyermekfelügyeletet? Mit ad az online tanulás egy elsős vagy előkészítő osztályos gyermek számára? 
A kérdések sora folytatható, de válaszok előreláthaóan csak augusztus végén érkeznek. Addigra már mindenki belefárad a találgatásba, a forgatókönyvek elemzésébe, s kénytelen lesz elfogadni azt, amit döntenek odafent. Talán annyi biztos, hogy korlátozásokkal teli, új szabályoktól hemzsegő, a gyermekek szabadságát gátló tanévnek nézünk elébe. Kevés lehetőségek kapnak majd arra, hogy egymáshoz igazán közel legyenek, távolságok és szabályok nélkül, s valóban boldog és felhőtlen napjaik legyenek. Hogyha folyton arra kell figyelniük, hogy megfelelő távolságban legyenek a másiktól, nem fogják észrevenni, ha segítségre szorul, ha szomorú, ha bántja valami. 
Csak annyit tudunk, hogy más lesz. S nagyon eltökéltnek, derűlátónak és bizakodónak kell lennünk ahhoz, hogy ez a másság ne törölje le arcunkról, s főleg gyermekeink arcáról a mosolyt.

Hirdetés