Hirdetés


Kései ballagás

Pénteken ballagási ünnepségen voltam. Megkésett, rendkívüli körülmények között szervezett ünnepség volt. Részt venni előzetes bejelentkezés alapján lehetett, s ebben a megtiszteltetésben, kiváltságban csak a szülők, testvérek részesülhettek. A kapunál kipipálták az előzetes bejelentkezés alapján összeállított listán az érkezőket, figyelmeztették őket a védőmaszk használatának kötelezettségére és ajánlották a kézfertőtlenítő használatát is. Az ünnepséget szokott helyén, az iskola sportpályáján tartották, ezúttal azonban nem négyszög jelölte a végzős és a más osztályok helyét, hanem csak a két végzős osztály diákjai számára, egymástól tisztes távolságban elhelyezett székek jelezték, hogy kinek hol a helye az ünnepség alatt. A szülők, testvérek helyét a pálya aszfaltjára rajzolt keresztek jelezték – azok is tisztes távolságban egymástól. Máskor ugye hármasával, egymásba karolva vonulnak fel a végzősök a ballagási ünnepségen a Gaudeamus… dallamára lépkedve, most libasorban, távol egymástól ballagtak az osztályteremből a sportpályára. A gyermekek – jobban mondva: fiatalok – szépek voltak, mint általában a ballagó végzős diákok, népviseletük azonban az elmúlt hónapokban megszokottá vált kellékkel, a védőmaszkkal egészült ki. Nem látszott a mosoly, csak legfennebb a szemekben, de nem látszott az időnként lefelé görbülő száj sem. Csupán a csillogó szemek tükröztek néha szomorúságot. Óriási volt az elégtétel számomra, ugyanis nagyon elszomorító volt látni, tapasztalni, hogy az eredeti időpontban, amikor a kicsengetési ünnepségnek meg kellett volna történnie, a járványellenes intézkedések nem tették lehetővé megszervezését. Online kis ünnepséget szervezett az iskola, hogy mégse múljon eseménytelenül a mások számára életük végéig emlékezetes nap. Kisebbik fiam volt éppen az egyik ballagó. Aznap szépen felöltözött, leült a számítógép elé és online ballagott. Magányosan kellett megélje azt, amit közösségben szoktak megélni. Eszembe jutott az egyik kislány osztálytársaihoz írt üzenete, amelyben hiányolta a ballagási ünnepséget, annak minden velejárójával együtt, többek között azt fájlalva, hogy nem adatik meg számára, hogy belesírja könnyeit osztálytársai ünnepi ingébe. Nos, ha nem is a tervezett időpontban, de mégiscsak részesültek búcsúztatásban, iskolazászló-átadásban, meghallgathatták az ilyekor szokás ünnepi köszöntőket és beszédeket, az arra érdemesek átvehették a jutalomkönyveket, okleveleket, megtapasztalhatták a jelenlévők tapssal kifejezett megbecsülését. Az ünnepségnek azonban volt egy másik rendkívüli vetülete is: a korábbi szokással ellentétben, ezúttal az érettségi vizsgák után, a vizsgaláztól immár felszabadultan ünnepeltek. Ki a sikernek örvendve, ki a kudarcból tanulva, de mindenképpen közeli tennivalóit és feladatait tudva ünnepelhetett. Még ha megkésett, rendkívüli is volt a pénteki ballagási ünnepség, a hétköznapokból kiemelve zárta le a gyermekek életének egyik meghatározó szakaszát, új szakaszt nyitva.

Sarány István

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek