Beszélgetés dr. Kovács Emőke családorvossal

Kényszerűségből született jól használható lehetőség

Fotó: a szerző felvétele

A koronavírus-járvány visszaszorítása érdekében hozott intézkedések egyik következményeként előtérbe került az addig inkább csak távlati lehetőségként ismert távgyógyászat, a családorvosok és szakorvosok többnyire telefonon vagy interneten tartották a kapcsolatot a páciensekkel. E-mailben kérték az orvosok a leleteket és küldték a recepteket, van, aki Facebook-csoportot hozott létre a páciensekkel való kapcsolattartásra, vagy mobiltelefonos alkalmazást is bevetett erre a célra. A távmedicina tapasztalatairól dr. Kovács Emőke főorvost, csíkszeredai családorvost kérdeztük. 

– Hogyan működött a távgyógyászat az ön praxisában az elmúlt hónapokban? Milyen eszközöket használt ehhez?

– Ha belegondolunk, a távgyógyászat kezdetlegesebb formáját már eddig is használtuk. A mai kor embere többnyire él a digitális média lehetőségeivel, és sms-üzenetben, applikációs és közösségi média felületein apróbb problémákban vagy súlyosabb esetekben eddig is segítséget kért. Persze márciustól teljesen megváltoztak a körülmények, emiatt a pácienseim biztonságérzete miatt is igyekeztem online „folyamatos kapcsolatot” biztosítani. A problémák megfelelő átláthatósága érdekében egy külön e-mail-címet hoztam létre, oda küldhették adott esetben az otthoni izolációban tartózkodó személyek a napi jelentéseiket egészségi állapotukról, de fotók, videofilmek, laborleletek is érkeztek a megbeszéltek szerint. A folyamatos tájékoztatás segítségére létrehoztam egy Facebook-csoportot, kizárólag a mi praxisunkba tartozó betegek vagy hozzátartozóik számára, ahol az aktuális változásokról, a kijárási nyilatkozatok kitöltési módjáról, a kórházban elérhető vizsgálatokról, a szülés előtt álló kismamákat ért változásokról, szabályokról, az oltási tevékenységekről is naprakészen tudtuk gyakorlatilag rövid idő alatt tájékoztatni a tagokat. A software cég, amelyen keresztül egy könnyített programban dolgozunk a rendelőben, elérhetővé tett ugyanakkor egy mobiltelefonos applikációt, amit az adatbázisból tudunk aktiválni betegeink számára, így például a receptírás is elérhető a telemedicina területén, úgy, hogy a beteg megkaphatja saját receptjét a telefonjára, és a patikában a telefon képernyőjén megjelenő QR-kódot leolvasva kiváltható a gyógyszer.  

– Hogyan tudott megvalósulni az orvoslás ezen eszközökön? Hogyan tud így az orvos diagnosztizálni?

– Mivel eddig is volt egy részleges rálátásunk ezekre a lehetőségekre, tudtuk, hogy egy bizonyos célcsoportnak ez nagyon elérhető, de azt is tudtuk, hogy főleg az idősebb, egyedül élő személyek esetében ez ritkábban járható út, ezért velük a hagyományos módon folytattuk a munkánkat, a megfelelő szabályok betartásával.
Az egyszerűbb, nem súlyos esetekben hatalmas segítség a technika által felkínált lehetőség, hiszen megnézve a fotókat, videókat és telefonon megbeszélve a panaszokat – ahol ez medikálisan vállalható volt –, nagyon könnyen ment a diagnózis és a kezelés, a kontrollvizsgálatokon szépen látszott a betegség kedvező lefolyása. Ahol komplikáltabb volt a kezdeti szituáció, ott vagy behívtuk vizsgálatra a rendelőbe a beteget, vagy adott esetben egyenesen a kórházba irányítottuk őket. Tehát összességében segíti a telemedicina az orvos mindennapi munkáját.

– Mennyire szűkítik le a gyógyászat lehetőségeit ezek a módszerek? 

– Egyértelmű, hogy távgyógyászattal nem lehet mindent vizsgálni, vannak elváltozások, amelyeket például tapintani, hallgatni kell, a hagyományos vizsgálat kötelező elemei mindig az inspekció-megfigyelés, palpáció-tapintás, perkució-kopogtatás, auskultáció-hallgatózás. Vannak esetek, ahol egyik-másik lépés kihagyásával is fel lehet állítani a diagnózist, de van, amikor az összes lépést el kell végezni. Véleményem szerint nem szűkíti a telemedicina a lehetőségeinket, sőt segíti, ez alapján is fel lehet állítani prioritási sorrendet, hogy mennyire sürgős a vizsgálat.

– Vannak-e olyan területek, ahol viszont új lehetőségeket nyitott meg a technika használata?

– A telemedicina összes lehetőségét még nem aknáztam ki, a valós meet-típusú online videókonzultációt nem használtam. Valahogy biztosabbnak találtam, főleg kisgyerekek esetében, hogy a szülő, amikor tudja, akkor fotózza vagy filmezze le az adott elváltozást és küldje el nekem, majd rendelési időben telefonon megbeszéljük az általam javasolt dolgokat és akár applikációból letölthette a javasolt terápiát.

– Mindent összevetve, mi a véleménye a távgyógyászatról?

– Nekem teljesen pozitív erről a véleményem. Akárcsak a tanügyben, most rekordsebességgel megtanulhattuk és szabályosan használhattuk azt, amit sok-sok éven át nem igazán lehetett. Én már évek óta sóvárgok – a nyugat-európai országok mintájára – az online konzultációk lehetőségére, hogy ez egy elszámolt, rendelési időben zajló szabályos dolog legyen és ne egy, mindig  csupán jóindulatból fakadó, munkaidőn kívüli nonstop tevékenységgé alakuljon. Igyekeztem leszabályozni a dolgokat, az elküldött „panaszok” megbeszélése-konzultálása lehetőleg a rendelési időben telefonon zajlódjon, hogy minden felmerülő kérdésre választ tudjak adni. 

– A páciensei hogyan viszonyultak ehhez? Milyen visszajelzéseket kapott?

– A teljes tilalmak alatt is a rendelőben végeztük a munkánkat, a betegeink rendelkezésére álltunk. A pácienseink nagyon örültek, úgy érzem, és ők is ezt jelezték vissza, hogy sikerült megőrizni a kapcsolatot. Igyekeztünk biztosítani a jelenlétet, hogy egy ilyen váratlan, az egész világot megváltoztató élethelyzetben a beteg ne azt érezze, hogy elutasítják, nincs hová fordulnia. Hiszen fontos, hogy tudja, adott esetben mi a tennivaló, hová fordulhat, hogy van megoldás a problémájára, az egyszerűbb eseteket online is meg tudjuk oldani, de adott esetben, ha be kellett jönni, bizonyos dolgokat már elő tudtunk készíteni. A legnehezebb periódusban is meg tudtuk szervezni úgy egy újonnan, a rendelőben felfedezett dagantos beteg útját a kórházba a lehető legrövidebb módon, hogy a beteg túl van már a műtéten, kontrollvizsgálaton, és hála a gyors döntéseinknek, jó úton halad a gyógyulás felé.

– Melyek a távgyógyászat azon elemei, amelyeket később, a járványügyi intézkedések enyhítése után is megtartana a praxisában? 

– Jó lenne, ha maradna ez a lehetőség akár napi egy órára is, a járványidőszakban leszabályozottak szerint. De szerintem ebben az országban ez utópia. Ahol az évek óta törvényesen kötelező elektonikus felhő – a „dosar electronic de sănătate” – elérhetetlen (én személyesen több mint két éve nem tudok ebbe belépni), ott nem tudok hinni abban, hogy a közeljövőben ez egy működő opció lenne. A mi praxisunkban biztos, hogy megtartom a betegeim számára a Facebook-csoportot, az applikációt is fogjuk használni, hiszen a különböző leletek feltöltése is segíti a munkánkat. Az egyéb távkonzultációs, tanácsadásos lehetőség mindig attól függ, hogy az adott napon éppen mennyire vagyunk elfoglaltak: ha rengeteg a vizsgálatra váró beteg, akkor egyértelmű, hogy ez háttérbe szorulhat, de amennyiben mégis belefér az időnkbe, akár az adott eset súlyosságának megítélésében is segítene, így segítené a betegek programálását is. Majd meglátjuk, mit hoz a jövő.
 

R. Kiss Edit
 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés