Hirdetés


Sakkvilágbajnokok (12.)

Karpov, a végjáték mestere

Első világbajnoki címét játék nélkül nyerte meg Anatolij Karpov

 

 

Anatolij Jevgenyevics Karpov
Anatolij Jevgenyevics Karpov orosz szupernagymester, minden idők egyik legeredményesebb tornajátékosa, a sakkozás tizenkettedik világbajnoka 1975-től 1985-ig, valamint FIDE-világbajnok 1993 és 1999 között. Csapatban hatszoros, egyéniben háromszoros sakkolimpiai bajnok, kétszeres sakkcsapat-világbajnok, csapatban négyszeres Európa-bajnok, háromszoros szovjet bajnok, ifjúsági Európa- és világbajnok. Kilencszer kapta meg a Sakk Oscar-díjat. Róla nevezték el a 90414 Karpov nevű kisbolygót. Karpov a dél-urali hegyvidéken, Zlatouszt városában született 1951. május 23-án, eleinte matematikai tanulmányokat folytatott, majd közgazdászdiplomát szerzett, ezt azonban nem használta, mivel csak a sakkal foglalkozott. Leningrádi egyetemi évei alatt Szemjon Furman volt a sakkedzője, írásaiban Furmant nevezi megmint legfontosabb segítőjét abban, hogy világszínvonalú sakkozóvá vált.

Első sakklépések
Négyéves korában tanulta meg a sakklépéseket, tizenegy évesen mesterjelölti minősítést szerzett, s négy évvel később Botvinnik irányítása alatta a legfiatalabb szovjet mester lett, 19 évesen nagymester, 24 évesen már világbajnok. „Négyévesen szereztem az első benyomásokat arról, hogy mi a sakk. Apám esténként gyakran játszott valamelyik barátjával. Ott ültem én is és odaadóan vívtam hatalmas csatákat a leütött bábokkal. Valamivel később apám megtanított a szabályokra, és a sakk több lett számomra játékszernél. Apám komolyan játszott velem és nem kímélte a büszkeségemet. Valahányszor vesztettem, sírva akartam fakadni, de ő figyelmeztetett: Vesztés nélkül nincsen győzelem. De ha bőgsz, nem játszom veled többet... Ezt egy életre megjegyeztem magamnak” – nosztalgiázott gyerekkoráról Anatolij Karpov. Édesapja később erre az időszakra így emlékezett vissza: „Nem siettem, hogy Tolja megismerje a szabályokat. Először is korainak tartottam, másodszor pedig arra gondoltam, ez is egy próbája a gyerek értelmi készségének, hogy önmagától mikor találja meg az egyes figurák és a lépések közötti összefüggéseket.”

Első sakksikerek
Nemzetközi sakkpályafutása egy furcsa tévedéssel kezdődött: 1967-ben a Szovjetunió képviseletében egy csehszlovákiai ifjúsági versenyre küldték. Megérkezésekor derült ki, hogy nem ifjúsági, hanem felnőtt versenyről van szó. Karpov azonban mégis elindulhatott, és általános megdöbbenésre elsőként végzett, méghozzá veretlenül (9 győzelem, 3 döntetlen). Ugyanez év végén, szintén veretlenül, megnyerte a gröningeni ifjúsági Európa-bajnokságot, majd 1969-ben Stockholmban ifjúsági világbajnok lett, mindkét tornán Adorján Andrást előzte meg. Felnőtt sakkozásban az Aljechin Emlékverseny megnyerése volt az első jelentős sikere 1971-ben a sztárokkal teli mezőnyben.

Világbajnoki csaták
A sakkozás XX. századának utolsó negyedét a „K és K” párharcok, azaz Korcsnoj, Karpov és Kaszparov egymás elleni csatái jellemezték. Bobby Fischer 1972-es győzelme után a szovjet politika szerette volna a legrangosabb szellemi sportban megjavítani az összetört hegemóniát. Az 1974-es világbajnokjelöltek döntőjében két szovjet sakkozó, a 23 éves rendszerhű Anatolij Karpov és az öntörvényű, 20 évvel idősebb Viktor Korcsnoj került egymással szemben. De vajon melyiküknek lenne nagyobb esélye az amerikai zsenivel szemben? Karpov optimistán nyilatkozott a saját esélyeiről, míg Korcsnoj reálisan elismerte, hogy Fischer korszakalkotóan erős játékos. A politika döntött: Karpov győzzön Korcsnoj ellen, hogy azután megverhesse Fischert is! A két „K betűs” mérkőzése irreális feltételek között zajlott. Korcsnoj zaklatások és diszkriminatív körülmények között volt kénytelen játszani, de csoda, hogy Karpov végül csak 12,5–11,5 arányban tudott nyerni. 1975-ben világbajnoki címvédésére nem került sor, miután a Karpovval tervezett világbajnoki döntő előtt a FIDE nem volt hajlandó teljesíteni Fischer összes követelését (egyebek között, hogy 9–9-nél automatikusan ő marad a világbajnok). A döntés következtében Fischer lemondott világbajnoki címéről, és gyakorlatilag véglegesen visszavonult a hivatalos sakkélettől. Anatolij Karpov a sakkozás eddigi történetében először, játék nélkül lett a tizenkettedik világbajnok, Korcsnoj pedig 1976-ban egy holland versenyen „felejtette magát”, majd Svájcba disszidált. Világbajnoki címét Karpov két alkalommal sikeresen védte meg Korcsnoj ellen, először az 1978-ban 6–5-re győzte le (21 döntetlen mellett), másodszor 1981-ben 6–2-re (10 döntetlen mellett). Az 1974-es moszkvai világbajnok-jelöltek döntőjének második játszmájában Karpov csapata egy erős újítást talált a 19. lépésben, mellyel Korcsnoj a tábla mellett nem tudott megbirkózni. Érződött, hogy az egész szovjet birodalom sakklaboratóriuma ellen kell küzdjön.

A trónfosztó Kaszparov
Garri Kaszparov és Anatolij Kar­pov 1984-es világbajnoki páros­mérkőzése sporttörténeti kuriózum volt: a hat győzelemig kiírt csata elején Karpov 5–0 arányban vezetett, de az utolsó „gólt” nem tudta berúgni. Kaszparov „bekkelésre” rendezkedett be, 5–3-ra szépített, de az öt és fél hónapos (!), 48 partiból álló elcsigázó tortúrát végül a FIDE elnöke – Karpov végkimerüléshez közeli állapota miatt – félbeszakította. Az összecsapásnak különös nézetet adtak azok a riportok, amelyek arról számoltak be, hogy a nagypolitika és a KGB hogyan igyekezett befolyásolni a „K és K” párharc végkimenetelét, illetve az orosz alvilág hogyan akart a szekundánsoktól információkhoz jutni annak érdekében, hogy nagy összegű fogadások révén óriási pénzeket nyerhessen. Féléves szünet után, 1985 őszén, az immár 24 játszmára korlátozott új mérkőzést Kaszparov nyerte (13–11), de az 1988-as sevillai világbajnoki döntőben Kaszparov csak az utolsó partiban tudott kiegyenlíteni Karpov ellen, és a 12–12 arányú döntetlennel megőrizte címét. 1990-ben New Yorkban és Lyonban újra megmérkőztek, s megint csak Garri nyert (12,5–11,5). Mivel 1993-ban Kaszparov nem volt hajlandó a FIDE előírásai szerint lejátszani a világbajnoki páros mérkőzést, megfosztották címétől. Karpov 1993 őszén a holland Jan Timman legyőzésével visszaszerezte a FIDE-világbajnoki címet, melyet 1996-ban Kamszky ellen (10,5–7,5), 1998-ban Anand ellen (5–3) védett meg. A következő évben a FIDE áttért a kieséses (KO) rendszerű világbajnoki rendszerre, a 48 éves Karpov ezt már nem vállalta, visszavonult, hogy átadja helyét az új nemzedék legjobbjainak.

Versenyzői felfogása
Milyen Anatolij Karpov versenyzői felfogása? Tanulságos választ kapunk, ha a kérdést éppen Karpovnak tesszük fel: „Arra törekszem, hogy szabályos sakkot játsszam, és sohasem kockáztatok úgy, mint például a dán Larsen. Világossal, akárcsak bárki más, az első lépésektől kezdve igyekszem előnyre szert tenni, ha a sötét figurákat vezetem, akkor először igyekszem kialakítani az egyensúlyt a hadállásban. Ha több megoldás kínálkozik, akkor nem a legegyszerűbbet, hanem a legcélszerűbbet választom. Ha több egyenlő értékű folytatás van, akkor attól függően döntök, hogy ki az ellenfelem. Ha Tal ül szemben velem, akkor egyszerű állásokra törekszem. Pet­roszjan ellen viszont igyekszem bonyolítani a hadállást. Ha azonban csak egy helyes utat látok magam előtt, akkor bárki az ellenfél, ezen igyekszem előrejutni.”

Sakkaforizma
„A jó sakkozó jellemvonásai közül a legfontosabb az állhatatosság, a céltudatosság és a magabiztosság. A siker titka a sakk határtalan szeretete mellett az erős idegrendszer” – nyilatkozta Anatolij Karpov.
 

Karpov – Korcsnoj – Szicíliai védelem

1.e4 c5 2.Hf3 d6 3.d4 cd4 4.Hd4 Hf6 5.Hc3 g6 (A sötét gyalogállás olyan, mintha sárkányt formázna. Ez a híres-hírhedt sárkány-változat!) 6.Fe3 Fg7 (Óriási hiba lenne 6…Hg4??, mert 7.Fb5+! Fd7 8.Vg4 leütné a korán elkószált huszárt.) 7.f3 Hc6 8.Vd2 0–0 9.Fc4 Fd7 10.h4 Bc8 11.Fb3 He5 12.0–0–0 Hc4 13.Fc4 Bc4 14.h5! Hh5 15.g4 Hf6 16.Hde2! Va5 17.Fh6 Fh6 (Az „igazi sárkányban” 17…Fh8!? 18.Ff8 Kf8 minőségáldozat is előfordul.) 18.Vh6 Bfc8 19.Bd3! (Óriási erejű újítás! Karpov megvédi a c3 huszárt, ezáltal lelassítja sötét ellentámadását. A korai 19.Hd5? Bc2+ 20.Kb1 Vb5 után világos kap mattot. Szintén korai 19.g5?! Hh5 20.Bh5 gh5 21.Hd5 Bc2+ 22.Kb1 Vd5!! 23.ed5 Be2 és a sötét tisztek támadása védhetetlen.) B4c5? (Botvinnik az elemzésében 19…Vd8! lépést javasolja, amire 20.g5 Hh5 21.Hf4 Vf8 22.Vf8+ Kf8 23.Hh5 gh5 24.Bh5 Kg7 világossal kicsit jobbnak tűnik.) 20.g5!! Bg5 (Muszáj ütni, mert 20…Hh5 21.Hf4 Bg5 22.Bd5! Bd5 23.Hcd5 Vd8 24.Bh5!! gh5 25.Hh5 Vf8 26.Hhf6+ mattal végződne. Lásd az ábrát!) 21.Bd5!! (Mellbevágó lépés! A kényszerű bástyacsere után a huszár zeneszóval érkezik d5-re.) Bd5 22.Hd5 Be8 23.Hef4!! Fc6 (23…Fe6 után 24.e5!! de5 25.He6 fe6 26.Hf6+ ef6 27.Vh7+ Kf8 28.Vg6 Ke7 29.Vg7+ Kd6 30.Bd1+ Kc5 31.Vd7!! nyer.) 24.e5!! (Karpov azért zárja el az 5. sort, hogy elkerülje a vezércserét, mert 24.Hf6+?! ef6 25.Hh5 Vg5+! 26.Vg5 fg5 27.Hf6+ Kg7 28.He8+ Fe8 29.Bd1 Kf6 30.Bd6 Ke5 után sötétnek minőséghátránnyal jó döntetlen esélye lenne.) Fd5 (24…de5 25.Hf6+ ef6 26.Hh5!! gh5 27.Bg1+ Kh8 28.Vg7 matt.) 25.ef6 ef6 26.Vh7+ Kf8 27.Vh8+ és Korcsnoj feladta (1–0), mert 27…Ke7 28.Hd5+ Vd5 29.Be1+ Ve5 30.Vh4 után állása reménytelen.

Hirdetés

Hirdetés