Hirdetés


Jólesne egy „köszönjük”

Mi sem természetesebb, mint a centenáriumi évfordulók megünneplése azok részéről, akiknek van amit ünnepelniük. —  Kovács Hont Imre

A közelgő elnökválasztás kampányának szelleme lebegte be Kolozsváron az állami egyetemek tanévkezdését. Tiszteletét tette a kincseitől jórészt megfosztott városban őfelsége Klaus Johannis (egyelőre csak a családnevét használja románosan, de könnyen elképzelhető, hogy a későbbiekben áttér a Clausra), és oktatók, diákok ezreivel együtt ünnepelte a kolozsvári román tannyelvű felsőoktatás születésének százéves évfordulóját. Mi sem természetesebb, mint a centenáriumi évfordulók megünneplése azok részéről, akiknek van amit ünnepelniük.

Akkor élnénk jó világot, ha egy-egy „keletkezés” valós és jogos igény alapján jönne létre, és úgy jelentene pluszt, ha a már meglévő infrastruktúrában nem okozna mínuszt. Nemcsak lehet, hanem kell is arról beszélni és tudományos munkákat készíteni, hogy az igény adott esetben valós volt-e, jogos volt-e. Kijelenthető, hogy a Monarchia felelőtlenségéből fakadóan hiányosság volt a kolozsvári román nyelvű egyetemi képzés? Vagy kijelenthető, hogy a román lakosság aránya, minősége nem „kívánta meg” ezt? A demográfiai adatok alapján – amelyek a 19. században már 20 százaléknál nagyobb arányú román lakosságról árulkodnak – és a mai gondolkodás szerint talán elmondható, hogy jogos volt az igény. Hogy valós-e, afelől már több a kétség, és itt már mindenképpen kötnünk kell a (vélt) valóságot a korabeli időkhöz, hiszen nem mindegy, hogy az a jelentős számbeli arány milyen társadalmi réteget takart.

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek