Illemszabályok a természetben

Szeretünk túrázni a természetben, de vajon ismerjük-e az íratlan szabályokat?! Ha kimegyünk a mezőre, erdőre, hegyekbe, úgy kell hagynunk a természetet, mintha ott sem jártunk volna: érintetlenül. Az erdőkben, a mezőkön, a folyó- és patakpartokon jó eséllyel minden élőlény védett a bogaraktól kezdve a békákon, kígyókon át a madarakig, és ami nem az, azt sem kell feltétlenül azonnal megfogni, letépni, zsebre dugni és hazavinni. Ha csak ezt az egy dolgot megtanítjuk a gyerekeknek, már nagyon sokat tettünk azért, hogy civilizált, természetszerető túrázó váljon belőlük. A természet szépségeiben az illemtudó túrázó csak gyönyörködik, de nem rombolja azokat semmilyen módon.
Ha tüzet gyújtunk, sose hagyjuk magára: mindig legyen valaki, aki az oltására alkalmas eszközzel őrködik a tűz felett, és ha egy szélroham vagy más miatt terjedni kezdenének a lángok, azonnal megállítja azokat. Távozáskor teljesen oltsuk ki a tüzet: a hamu alatt ne maradjon parázs sem. Erre vannak jól bevált módszerek, aminek ismerete apáról fiúra száll, de ha más nincs, egy flakon víz is megteszi…
Virágzik a nárcisz a székelyföldi fennsíkokon, ebben az időszakban sokan kilátogatnak, hisz az illatozó fehér virág szépsége mindenkit elbűvöl. Sokan töltöttek fel nárciszmezős fényképeket a közösségi oldalra, viszont olyan kommenteket is olvastam, hogy szégyellje magát az, aki a nárciszrétre kirándul! Természetesen ez nem bűn, menjünk ki nyugodtan, sőt. De viselkedjünk! Ne tépázzuk, ne tapossuk, ne gyűjtsünk, halmozzunk, ne vigyünk a szomszédnak, anyukának, nagymamának! Készítsünk néhány fotót a dokumentálás kedvéért, és elégedjünk meg a látvánnyal. Érvényes ez a többi védett virágra is. A természetben ne hangoskodjunk, ne szemeteljünk, ne tegyünk kárt se növényben, se állatban! És ami a legfontosabb, ne vigyünk haza semmit, amit nem mi vittünk oda, kivéve mások hátrahagyott szemetét!

Nagyálmos Ildikó

Kapcsolódó cikkek