Hirdetés


Hómoffisz

Kétheti otthoni munkavégzés áll mögöttem. Mondhatnám, hogy hű de jó volt, kényelmes és nyugodt, de nem mondom. Kicsit szégyellem is magam, mert sokaktól, akik hasonlóan dolgoztak vagy dolgoznak, azt hallottam, hogy ez mennyire jó, hogy nem kell rohanni, nem kell talpig szépen öltözni, és az otthon melegében, ugyebár, mégiscsak jobban telik a nap. Hát naná, hogy jobban, csak nem munkavégzéssel. Azaz nem azzal a fajtával, amit egyébként a munkahelyen szoktunk. Én is szeretek otthon lenni, mint minden ember, de olyankor a házi munkával, a családdal szoktam foglalkozni. Bár nem tartom magam begyepesedettnek, mégis úgy érzem, meghalad engem az, hogy egyszerre végezzek házi és munkahelyi munkát is. Legutóbb kora reggel – már ahhoz képest, hogy nem kell időre menni sehová – felkeltem, hogy az aznapra tervezett újságcikket megírjam. Ahogy püfölni kezdtem a klaviatúrát, nyíltak is a szobaajtók, jöttek a gyerekek, kérdezték, mi a reggeli. Segíteni is akartak, hogy haladjak, elkészítik maguknak az ennivalót, hosszú percek teltek el, amíg ezt megbeszéltük. Megköszöntem, hogy ilyen ügyesek, aztán fordultam vissza az írnivalómhoz. Fél mondatot pötyöghettem, amikor hatalmas kacagás rázta meg a lakást, egyikük kiöntöttte a kakaót, féldoboznyi por hevert szanaszét a konyhában, padlón, bútoron, mindenhol. Gyorsan összetarakarítom, hogy ne hordjuk szét – mondtam. Pikkpakk meg is volt, a porszívó egykettőre eltüntette a padlóról a koszt, a szekrényt is letöröltem. De közben láttam egy foltot a másik szekrényen is, s ha már kezemben az összes eszköz, hát mit tehettem, letöröltem ott is. S aztán a sütőt is, ha már ezzel foglalkozok, kipucoltam, ahogy kell. Akkor kezdett derengeni, hogy másfél órája egy betűt se írtam, ebből nem lesz határidő-teljesítés, ha így haladok. Gyorsan vissza a mindenható Eszközhöz, ahol az életünket éljük mostanság szülőkül és gyerekekül is. Írtam még pár mondatot, de akkor a mosógép szólított meg csilingelő hangon, hogy velem ellentétben már végzett a munkával, illene kipakolni. Aztán a mosogatógép is szólt, teljesítettem is becsülettel mindkettőjüknek. Majdnem dél volt, és a lazán bevállalt feladatommal alig haladtam valamit, mentségemre szolgáljon, hogy a házi munka teljesítve lett, ahogy kell. Akkor eldöntöttem, itt a pont. Vagy dolgozom, vagy házi munkát végzek ezentúl, a kettőt együtt egyáltalán nem kell erőltessem. Adja a Fennvaló, hogy ne is kelljen, végezhessem a dolgaimat úgy ahogy azokat kell, ahogy azt szoktam. És mindenki más is. 
 

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés