TÁRCA

Girbegurba fecsegések 41.

Homoródalmási Barra István orvos és botanikus 1841-ben megjelent Növénytan: a magyarországi és erdélyi növény rendek… című könyvében többek között ezt írja a dohányról: „Az amerikaiak legelsőbben a dohányozást csak némely betegségekben gyakorolták, sokszor ételhiányi alkalomkor az éhség ellen használták. Az európaiak közé elsőben csak mint sok kórokban igen nevezetes gyógyszer csúszott bé, a pipázás, de azután a tubákolással együtt közönséges divattá lett. Elsőnek a portugáliai király kezdette a dohányt bőven termeszteni… utána a spanyol király következett… A dohányozás elterjedését az elöljárók mindenképpen igyekeztek megakadályoztatni. I. Jakab angol király 1604-ben kemény parancsolatot adott ki, melyben a pipázás nagyon tiltatott. A törökök már 1610-ben Konstantinápolyban erősen dohányoztak. Annyira tiltatott a dohányzás a törökök közt, hogy akit a dohányzáson rajtakaptak, vagy ha valaki a pipázás miatt elszédült, megrészegedett, az orrán a pipaszárat keresztüldöfték, az egész városban dobszónál meghordoztatták, csúfolták, sárral, mindennel hajigálták, nevetségessé tették, hogy ha valamiképpen a nép ennek látására a pipázástól elidegenednék. A svájci Bern városában az 1661. évi rendőri intézkedésben, mely a tízparancsolat alakja szerént van írva, a dohányozás a paráznaság rubrikájában tiltódott.” Hiába voltak a hatósági intézkedések, a dohányzás az egész világon elterjedt. Az emberek tubákoltak, szivaroztak, cigarettát szívtak, pipáztak. A magyar tubák szó őrzi a spanyol tabaco dohány és az eredeti indián tabaco pipa jelentését, ez porított dohány, amit az emberek felszippantottak az orrukba, hogy az orr nyálkahártyájának izgatása révén kábuljanak. A szivar szó a 19. században született és Vörösmarty Mihály költő alkotta. 1837-ben a Figyelmező című, az általa Toldy Ferenccel és Bajza Józseffel közösen szerkesztett irodalmi lapban javasolja: „A szipa eddig banya értelemben volt ismeretes, az író fiatalság most cigarró helyett akarja használni. A szipa még a szipákolra is emlékeztet, mi annyit tesz, mint sűrűn s egészen e dísztelen foglalatosság gyönyöreibe merülve tobákolni... e helyett más szót kellene csinálnunk; talán szivar, mivel szivárogva jő fel benne a füst. De ha megmarad is az idegen cigarro név, nem vesztünk vele; a szipánál mindenesetre kellemesebb.” Telt-múlt az idő és a szivar nem egészségügyi, hanem nyelvi vitát kavart. Horváth Lázár 1844-ben a szivar helyett a szivolát ajánlotta a következő magyarázattal: „A sok rossz szóknak egyik legrosszabbika a szivar, mely cigarót akar tenni… e szó készítője az analógiára sem ügyelt, különben lehetetlen, hogy a fuvola szó ügyeimet kikerülte volna, mely egyenesen vezet a vele minden képzelhető tekintetben tökéletesen rokon szivola szóra.” Miért, miért nem végül is a szivar győzött, talán azért, mert Jósika Miklós írónak tetszett, vagy mert a Czuczor–Fogarasi-féle A magyar nyelv szótárában (1845) már benne volt: „Szipa. Kezdetben a szivart is így hívták… Szivar. Dohánylevelekből öszvegöngyölgetett hengerke, melyet a dohányzáskedvelők vagy közvetlenül szájba fogva, vagy szopókába illesztve s meggyújtva szívogatni és elfüstölni szoknak.” A cigaró lenne a szivarka, de végül is cigarettának ismerjük. A pipáról csak annyit, hogy erről született az egyik legjobb és legnehezebb nyelvtörő mondóka, ami már az óvodában próbára teszi a gyerekek beszédkézségét: „Az ibafai papnak fapipája van, ezért az ibafai papi pipa papi fapipa.” Az iskolai tankönyvekbe is bekerült nyelvtörő közismert a magyar nyelvterület egészén. Szülőhelye a Baranya megyei, dombok közé települt Ibafa helység. A hagyomány szerint Hangai Nándor, aki 1864-től 1905-ig volt Ibafa plébánosa, nagyon kedvelte a pipázást. Ez adta az ötletet barátjának, Roboz Istvánnak a mondóka megírásához. Roboz törvényszéki vizsgálóbíró, költő, a Somogy című politikai hetilap szerkesztője, újságírója volt. Leghíresebb költeménye az 1849-ben írt Kossuth imája a kápolnai elesettek felett. Ezt francia, angol, olasz, német, lengyel nyelvre is lefordították. A nyelvtörő történetéről: miután az 1931-ben bemutatott Ibafai lakodalom című operettben betétdal lett belőle, rendkívül gyorsan elterjedt. Az 1968-ban megnyitott ibafai Pipamúzeum kiállított tárgyai között kapott helyet az eredetileg körtefából készült „ibafai fapipa” másolata is. Remélem, hogy a mondóka felemlegetését és dicséretét nem értelmezi bárki is úgy, hogy örvendenék, ha az óvodásokat és kisiskolásokat pipázásra biztatnák, és remélem, hogy ezért egynémely politikusnak mondott, feltűnési viszketeg gyermekvédő nem teszi iratmegsemmisítő papírdarálóba ezt az újságszámot.

Hirdetés