Hirdetés


A szociális járandóságok tarka világa (VIII.)

Fordulat következhet be?

Illusztráció

 

 

Az elmúlt napok során közölt cikkeink révén megpróbáltuk – legalábbis nagy vonalakban – felvázolni a hazai szociális járandóságok tarka világát. Ezen utóbbi szintagmával azt kívántuk érzékeltetni, hogy mennyire is változatos és sokrétű az a jogszabályozás, amely országunk szintjén megteremti a szociális ellátás jogi keretét. Keret, amelyben hatósugaránál fogva igen fontos helyet töltenek be a nyugdíjrendszerek, amelyek tekintetében viszont kiütköznek bizonyos aránytalanságok, olyanok, amelyek gerjesztik a társadalmi egyenlőtlenségeket is.


Cikksorozatunkban ismertetett szociális járandóságok, azok jogalapjai, valamint a bemutatott számadatok csak eligazítást adhatnak, bizonyos információkat juttathatnak el az olvasóhoz, de teljes képet nem festhetnek a romániai szociális ellátási hálóról, mert az még sokrétűbb. Igen, mert vannak másabb típusú juttatások, illetve anyagi jogosultságok is. Ilyen összefüggésben utalhatunk a minimális jövedelemre vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2001/416-os törvényre, a családtámogatásra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2010/277-es törvényre vagy a téli időszakban nyújtandó fűtéstámogatásra vonatkozó utólag módosított és kiegészített 2011/70-es sürgősségi kormányrendeletre. De van jogszabály az alacsony jövedelmű családok eltartásában lévő iskolás gyermekek számítógép-vásárlásának támogatására vonatkozóan, valamint az iskolába járás ösztönzésére is. Ez utóbbi tekintetében egyébként nemrégiben jelent meg ama 2020/49-es törvény, amely révén újólag módosították és kiegészítették a hátrányos helyzetű családokból származó gyermekek iskola előtti oktatásban járattatásának az ösztönzésére vonatkozó 2010/245-ös törvényt. (Ennek a törvénynek az előírásai egyébként 2021. január 1-től válnak hatályossá, s annak értelmében az iskolalátogatást serkentő havi minimális összeg névleges értéke 100 lej lesz.) 
Bizonyára vannak olyanok, akik túl tarka-barkának tartják a hazai szociális járandóságok halmazát, de meg kell említenünk, hogy Európa-szerte nagy vonalakban hasonló a helyzet, a szociális háló láncszemeit a jogszabályok tömkelege alkotja. Lévén, hogy cikksorozatunk apropóját a nyugdíjpont értéke esedékes megemelése, valamint a „különleges nyugdíjak” körül újólag fellángolt vita képezte, megpróbáltunk e két kérdéssorra, illetve azokkal kapcsolatos egyes jogszabályokra koncentrálni. Ami az utóbbi ügyet illeti, újólag emlékeztetnénk arra, hogy a parlament nemrégiben elfogadott egy törvényt, amely értelmében a különleges törvények által szabályozott nyugdíjakból származó jövedelemre bevezetődne egy illeték. A lényeget tekintve arról van szó, hogy a 7000 lejt meghaladó összegre 85%-os adót vetnének ki. A maga nemében faramuci megoldás született, mert a parlament nem az aránytalanul magas nyugdíjakat lehetővé tevő jogszabályokat próbálta megregulázni, hanem a fiskalitás irányába „mozdult el”. Egy olyan illetéket vezettek be, amely másabb, mint a jövedelmi adó, s ennek okán joggal fogalmazhatók meg fenntartások. Azokat tételesen meg is fogalmazta a nép ügyvédje, valamint a Legfelső Ítélőtábla (ICCJ) és alkotmányossági aggályokat tartalmazó beadvánnyal fordultak az Alkotmánybírósághoz. A taláros testület július 14-én tárgyal a beadványról. Amint már arra utaltunk, nem biztos, hogy azon a napon meghozza a döntését, s egy újabb időpontot fog kitűzni. Egyes szakjogászok azt is valószínűsítik, hogy az Alkotmánybíróság helyet fog adni a beadványnak, s ha ez bekövetkezne, akkor marad minden úgy, ahogy az eddig volt, s az év végére a különleges avagy szolgálati nyugdíjak átlaga még nagyobb lesz, mint amennyi ebben a hónapban. Kissé szabadra engedve a fantáziálást, talán azt is kijelenthetjük, hogy az alkotmánybíróság a törvényt elutasító döntésével a kormány, a kormánypárt malmára is vizet fog hajtani: lehet majd arra hivatkozni, hogy a nyugdíjpont értékét nem lehet nagyobb arányban emelni, mert nincs arra pénzforrás, s ez többek között azért, mert nem kerülhetett sor a 85%-os adókulcs alkalmazására. S ami okán a költségvetés elesett egy jelentős bevételtől. Mindebben lenne valami igazság, mert az a 85%-os „lefaragás” hozzávetőleges számítások szerint éves viszonylatban akár több milliárdot is jelentene. De várjuk meg az alkotmánybíróság döntését…

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek