Beszélgetés Melles Máriával, Tusnádfürdő alpolgármesterével

Értékteremtéshez segíteni a közösséget

fotó: László F. Csaba

A világjárvány miatt bevezetett korlátozó intézkedéseket elsősorban a turizmusból élő települések szenvedték meg. Melles Máriával, Tusnádfürdő alpolgármesterével az elmúlt időszak kihívásairól, a jelenlegi gondokról, közéleti kérdésekről és a nők politikai szerepvállalásáról beszélgettünk.

Tusnádfürdő alapvetően vendéglátásból él, ezért a települést hatványozottan hátrányosan érintették a világjárvány miatt bevezetett korlátozó intézkedések. Alpolgármesterként hogyan látja az elmúlt néhány hónap történéseit?

– Ha csak a járvány miatt bekövetkezett helyzetre reflektálunk, akkor elmondhatjuk, hogy március közepétől teljesen leállt az városban az élet. Turisztikai szempontból nézve látható volt, hogy nem jöttek a turisták, elcsendesedett a város, bezártak a panziók, a szállodák. Egy-két hétig megállt minden. Ameddig az önkormányzat is átállt az online ügyintézésre, ameddig újra kapcsolatot tudtunk teremteni a többi közintézménynyel, alkalmazni a katonai rendeleteket, hogy megvédjük a lakosságot, nem volt könnyű időszak. A lakosság ugyanakkor nagyon jól együttműködött, nem volt különösebb problémánk. Betartották a szabályokat, hatékonyan kommunikáltunk velük. Igyekeztünk minden új szabályt a tudomásukra hozni, arra is odafigyeltünk, hogy mindenki kizárólag a hiteles hírforrásokból tájékozódjon. Az idősekre különösen figyeltünk. Önkéntes csapatokat szerveztünk, akik segítettek nekik.

Mennyire jelentett többletmunkát az átállás az online ügyintézésre?

– Volt egy átállási időszak, amíg megszoktuk, de úgy gondolom, hogy ez inkább megkönnyítette az adminisztrációs munkát. Hozzá kellett szoknunk persze, hogy mindent digitalizálunk, újra kellett tárgyalni a különböző intézményekkel a kapcsolattartás formáit, de sokkal gördülékenyebben működött az ügyintézés. – Logikusan következik a kérdés, hogy akkor érdemes az online ügyintézést megtartani a békeidőkben is? – A szükségállapot ideje alatt bevezettünk egy olyan online platformot, amelyen az idegenből érkező személyeknek be kellett jelentkezniük. Arról a formanyomtatványról volt szó, amelyet határátlépéskor is ki kellett tölteni. Kicsit biztonságosabb lett a település ezáltal. Összességében a személyes kapcsolatok, beszélgetések híve vagyok, de bizonyos esetekben az online működtetés megkönynyíti az ügyintézést és még időt is spórol.

Ön közösségszervezéssel is foglalkozik, hogyan csapódott le az elmúlt időszak a város kulturális, társadalmi életében?

– Ebben az időszakban valamennyi kulturális, sport-, ifjúsági, környezetvédő program megszűnt. Azt javasoltuk, hogy várjuk ki a szükségállapot végét, vigyázzunk egymás egészségére. A legtöbb közösségi rendezvényt át lehet szervezni más időpontra, amikor mindenkinek kellemesebb találkozni egymással.

A járvány miatt bevezetett korlátozások fokozatos feloldásával milyen ütemben indulhatnak be a fürdővárosban a kulturális, szabadidős tevékenységek?

– A városháza és a civil szervezetek rendezvényeit előzetes megbeszélés alapján szervezzük meg. A szabadtéri rendezvények megtartása „nagyjából” engedélyezett. A beltéri rendezvények azzal a kellemetlenséggel járnak, hogy maszkot kell viselni, ez zavaró, kényelmetlen lehet, de ha van, aki bevállalja, hogy eleget tesz a törvények előírásainak, ezzel sincs semmi gond. Júliusra, augusztusra szeretnénk szabadtéri rendezvényeket szervezni, amelyek az ide látogató turistákat kicsit szórakoztatják. A legnagyobb gondunk, hogy a wellnessfürdőt nem tudtuk megnyitani, reménykedünk, hogy július folyamán ezt is megtehetjük.

Az RMDSZ politikusaként érzékelt-e bármilyen változást a közéletben? Az ember elsőre azt feltételezné, hogy a politika minden körülmények között politika marad.

– Bennem ez úgy csapódott le, hogy a politikai ellentéteket félre kell tenni. Emberként kell együtt dolgoznunk. A lakosság életéről, egészségéről van szó. Azt gondolom, hogy az öncélú politikai viszályoknak, konfrontálódásoknak nincs helye. Ezt mindenki félre tudta tenni, ezzel nem volt gond. Nem is kerültek elő ilyen kérdések.

Ön az RMDSZ csíki nőszervezetének elnöke is egyben, mennyiben változott a szervezet tevékenysége a szükségállapot és az azt követő időszak alatt?

– Az RMDSZ országos nőszervezete indította el a „Halljuk egymást” elnevezésű programot. Ez arról szólt, hogy önkénteseket toboroztak, akik telefonon felhívták a 65 éven felülieket és baráti beszélgetéseket folytattak velük öt-tíz percig. Ez a program bizalmi kapcsolatokra épült, az önkéntesek ugyanis leginkább szomszédaikat, rokonaikat, ismerőseiket hívták fel. A bezártságérzetet akarták ezzel enyhíteni abban az időszakban, amikor szükségállapotban otthon maradásra kötelezték a 65 éven felülieket. A Csíki-medencében is több település csatlakozott a programhoz, a helyi önkormányzatok ezt mindenütt egész jól megszervezték.

A politikus nőktől általában meg szokták kérdezni, hogyan boldogulnak a többnyire férfiak által uralt szakmában. Székelyföld meglehetősen hagyományos, patriarchális társadalomnak számít, mennyire találkozott nőként előítéletekkel, mennyire nehéz helytállni ebben a mezőnyben?

– Bármilyen munka esetében, ha nőről, ha férfiról van szó, én elsősorban az embert látom. Mindenkinek rendelkeznie kell szakmai tudással, hittel abban, amit csinál, függetlenül attól, hogy mi a foglalkozása. Tudjuk, hogy vannak a férfiak által uralt szakmák/ hivatások, ilyen a politika is. De azért azt is meg kell említenem, hogy korábban sok, férfiasnak hitt munka elnőiesedett. Nőként teljesen másként látunk közéleti kérdéseket, de ugyanúgy meg kell legyen a szakmai felkészültségünk. Ezt nőktől és férfiaktól is elvárom. Női vezetőként nem ért női vezetőként különösebb támadás, persze tetten érhetők az olyan viselkedési formák, amelyekből érződik, hogy még mindig vannak olyan kérdések, hogy kinek hol van a helye. Amíg vannak társadalmi elvárások a nemi szerepekkel kapcsolatban, addig foglalkozni kell ezzel a kérdéssel. Sokszor előfordul, hogy amikor az emberek betelefonálnak a hivatalba, mindig az „alpolgármester urat” kérik telefonhoz. Amikor elmondom, hogy én vagyok az, de alpolgármester asszony vagyok, akkor meglepődnek. Megszokás kérdése, viszonylag kevés a női településvezető. De mindig szükség van úttörőkre. Nem kell túlerőltetni ezt a kérdést, de azért oda kell figyelni rá és lassan hozzászokik mindenki.

Eddigi pályafutása során milyen tapasztalatokat szűrt le? Mit tart közéleti szereplőként a legfontosabbnak?

– Ha valaki fellép politikai porondra, és ezáltal közéleti személyiséggé válik, a közösségi tevékenységekből is kötelező részt vállalnia. Az elmúlt nyolc évben, alpolgármesteri tevékenységemben a közösség iránt érzett felelősségtudat vezérelt. Korábban is kulturális, ifjúsági tevékenységekben, szervezésében részt vettem. Alpolgármesterként pedig arra figyeltem, hogy ezekre a rendezvényekre legyen finanszírozás pályázati forrásokból. Nem mindegy, hogy milyen típusú rendezvényeket szervezünk. Fontos, hogy minőséget képviseljenek és kulturált körülményeket biztosítsanak. Egy városvezetésnek, vagy akár egy eseményszervezőnek az kell legyen a prioritása, hogy az embereket fejlessze, és ez értékteremtéshez segítené hozzá a települést.

Kiss Előd-Gergely

Hirdetés