Hirdetés


Epifánia

Egyik barátom áthívott magához egy kis közös munkavégzésre, ám amikor átérkeztem, jelezte, hogy nemsokára a tehenük elleni fog. Hát a hírnek abból a szempontból nem örültem, hogy segédkeznem kellhet az ellésnél…. Szépen sorjában, falusiak módjára végeztük a munkát, közben rá-rápillantottunk a tehénre, de nem történt semmi, s már-már tényleg kezdtem elhinni, hogy megmenekülök, végzünk és leléphetek. Délfelé járt az idő, amikor beindultak az események. Itt fontos megjegyeznem, hogy ugyan egykorúak vagyunk, de a barátom sokkal pragmatikusabb személy, mint én.
Beosontam hát az istállóba, s amikor láttam, hogy a borjú lábai már kint vannak, megnyugodva állapítottam meg magamban, oké, minden rendben zajlik! – ezt megerősítve a barátom is elégedetten bólintott, és nem bírtam szavakba önteni az örömöm, hogy végül is rendben mennek a dolgok.
Igen ám, csakhogy úgy félórás várakozás után mintha az idő megállt volna… Nem történt előrelépés. Ekkor a barátom elérkezettnek látta az pillanatot, hogy beavatkozzunk, szólt, hogy adjam a kötelet. Bennem elkezdtek cikázni a gondolatok, zavarodottan összevissza hebegtem-habogtam. Kezdtem pánikba esni, mire egyszer csak rám kiáltott, hogy fogjam, és segítsek húzni a kötelet. No, megfogtam, de továbbra sem azt csináltam, amit kellett volna, hanem üres filozofálásba kezdtem. A barátom nem bírt egyedül elegendő erőt kifejteni, még egyszer rám rivallt, hogy szedjem össze magam és kussoljak, különben elpusztul a borjú.
A józanító kiáltás és két-három húzd meg után egyszer csak kipottyant a kis jövevény, ott hevert az istálló padlóján. Leoldottuk a kötelet a lábáról és máris felállt.
Leírhatatlan, óriási öröm, részegség, ká­bulat lett úrrá rajtam, hiszen segítettem világra jönni egy élőlénynek. Ott ültem a fejőszéken ganésan, vértől piszkosan, és csak néztem ki a fejemből. A mélységes boldogság, eksztázisélmény mellé szégyen is társult, amikor arra gondoltam, hogy üres gondolataim miatt elpusztulhatott volna ez a kis csöppség, amely abban a pillanatban már anyja csecsének mézédes ambróziáját szívta magába, farkát mozgatva jelezte mohóságát, az élethez való ragaszkodását.
E pillanat sok mindent megváltoztatott bennem, azóta sokszor elgondolkodtam, tulajdonképpen mitől is féltem; hogy netán bepiszkolom magam? Miért ellenkeztem, amikor egy világméretű csoda ment végbe, és én elsőre menekülőre fogtam volna...

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés