Sakkvilágbajnoknők (1.)

Első az elsők között

Vera Menchik
Angol anya és csehszlovák apa gyermekeként Moszkvában született 1906. március 1-jén (a régi orosz naptár szerint február 16-án) Vera Menchik, apja František Menčík Csehországban született, egy orosz nemesi földbirtokot igazgatott, anyja Olga Illingworth angol származású nevelőnő volt ugyanennél az orosz nemesnél. Egy évvel később, 1907-ben született húga, Olga Menchik. Az orosz forradalom kitörése után apjuk elvesztette állását, és elvették házukat, amiben a család lakott. Házasságuk is felbomlott, az apa visszatért Csehországba, míg a két lány 1921-ben anyjukkal Angliába költözött, és Hastingsben telepedtek le. Vera Menchik 1937-ben ment férjhez. Férje Rufus Henry Streatfeild Stevenson (1878–1943), aki a British Chess Magazine szerkesztője, a West London Chess Club tagja, és később a Brit Sakkszövetség tiszteletbeli titkára volt.

Az első sakklépések
A kis Vera kilencéves korában, 1915-ben kapott ajándékba egy sakk-készletet, és ekkor ismerkedett meg a játékkal. 1921-ben édesanyjával és húgával (aki szintén erős sakkozó lett) Nagy-Britanniába költözött, ez az ország lett az otthona. Ekkor már figyelemre méltó sakkjátékos képességeit felismerték. Nem sokkal megérkezésük után megnyerte a brit lánybajnokságot. A hastingsi sakk-klub tagjaként rendszeresen látogatta Maróczy Géza előadásait, s tanítványának vallotta magát. Figyelemre méltó sakktudatát nagymértékben növelte edzője, Maróczy Géza magyar nagymester, aki szintén Angliába emigrált. Menchik Maróczy hastingsi otthona közelében élt, és előnye volt, hogy tanult és ösztönzést kapott egy virtuóz sakkozótól, ahelyett, hogy a legtöbb helyi sakk-klubban megtalálható sokkal szerényebb tehetségekre kellett volna támaszkodnia. Maróczy felügyelete alatt Menchik hamarosan teljesen más osztályba lépett a sakkozásban, mint más tehetséges fiatal játékosok.

Vera Manchik, a rekorder
Az 1924-ben megalakult Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) első intézkedései között szabályozta a férfi sakkvilágbajnokság rendszerét, és ezzel párhuzamosan létrehozta a női sakkvilágbajnokság intézményét. Az első női világbajnokságra három évvel később került sor. Az első hivatalos sakkolimpiát 1927. július 18–30. között Londonban rendezték, melyen Magyarország szerezte meg az aranyérmet. Az olimpia előtt került sor az első női világbajnokságra. A 21 éves Vera Menchik 11 játszmából 10,5 pontot gyűjtve Oroszországot képviselve szerezte meg az első helyet, ezzel ő lett a sakk első női világbajnoka. Vb-címét hatszor védte meg, meggyőző fölénnyel, haláláig minden női világbajnokságot megnyert: Hamburg (1930), 8 meccsből 7 pont; Prága (1931), 8-ból 8 pont; Folkestone (1933), 14-ből 14 pont (!); Varsó (1935), 9-ből 9 pont; Stockholm (1937), 14-ből 14 pont (!) és Buenos Aires (1939), 19-ből 18 pont. A hét bajnoki mérkőzésen Menchik elképesztő szintű sakktudásra tett szert: a nyolcvanhárom játszmából 78 győzelmet aratott 4 döntetlen és mindössze 1 vereség mellett. Érdekesség, hogy az ötszöri címvédése alatt Csehországot képviselte és csak az utolsó címvédését (1939-ben) játszotta Anglia színeiben. Négy alkalommal (1931–1935 között) minden partijában győzelmet aratva védte meg címét, mely azóta is utolérhetetlen rekordnak számít. A női sakkozók kis száma miatt a háború előtti időszakban a világbajnoki verseny győztesét nevezték világbajnoknak, és a férfi világbajnokságtól eltérően a cím védőjének is részt kellett a versenyen vennie. Vera Menchik a világbajnoki címét e versenyeken kívül egy 1934-ben rendezett nem hivatalos és egy 1937-ben rendezett hivatalos páros mérkőzésen is megvédte a kor akkori második legerősebb női sakkozójának számító Sonja Graf ellenében: 1934-ben Rotterdamban 3–1, 1937-ben Semmeringben 11,5–4,5 arányban győzött.

Egyéni sikerek
Több alkalommal indult a kor legerősebb férfi sakkmesterei részvételével rendezett Hastings Congress versenyein. 1935-ben Moszkvában a 20. helyen végzett, ez volt a legerősebb versenye, amelyen három volt vagy leendő világbajnok (Capablanca, Lasker, Botvinnik) mellett olyan neves játékosok és későbbi nagymesterek játszottak, mint Salo Flohr, Lilientha Andor, Ragozin, Speelman, Levenfish. Az ellenfelek átlagos Élő-pont értéke 2665 volt. Legjobb egyéni eredményét 1929-ben a Ramsgate-i scheveningeni rendszerű tornán érte el, ahol veretlenül, mindössze fél ponttal lemaradva a győztes Capablanca mögött Akiba Rubinsteinnel holtversenyben a 2–3. helyen végzett. 1932-ben Londonban a 8. helyen zárt (4,5 pont 11-ből), előtte végzett Alekszandr Aljechin, Salo Flohr, Mir Sultan Khan, Maróczy Géza, Isaac Kashdan, Saviely Tartakower, George Koltanowski. Két évvel később Mariborban a 3. helyet szerezte meg, a versenyt Steiner Lajos és Vasja Pirc nyerte, és Vera Menchik olyan erős játékosokat előzött meg, mint Rudolf Spielmann, Asztalos Lajos és Milan Vidmar. 1942-ben páros mérkőzésen 6,5–3,5 arányban legyőzte Jacques Mieses nagymestert, amely győzelem értékéből semmit nem von le, hogy Mieses ekkor már 77 éves volt, mert még évekkel később is ereje teljében játszott

A Vera Menchik Klub
1929-ben a karlsbadi (Karlovy Vary) verseny előtt Albert Becker osztrák sakkmester humornak szánva kitalálta, hogy alapítsanak klubot azon férfiak számára, akiket Vera Menchik sakkban legyőz. Ennek a klubnak aztán ezen a versenyen ő lett az első tagja. Később olyanok „csatlakoztak” hozzá (többek között), mint Max Euwe, Harry Golombek, Jacques Mieses, Karel Opočenský, Brian Reilly, Samuel Reshevsky, Friedrich Sämisch, Steiner Lajos, Frederick Yates, és Mir Sultan Khan.

Vera Menchik emléke
Az első nagymesteri játékerejű női sakkozó volt, aki sikeresen szerepelt férfi tornákon is. A második világháború végén, 1944. június 26-án anyjával és nővérével együtt náci légitámadás áldozata lett Kentben, dél-londoni lakóházukba egy V1 rakéta csapódott, mely véget vetett a 38 évesen sakkpályája csúcsán lévő sakkozónő életének. Egyetlen női játékos, aki világbajnokként távozott a csillagokba. Emlékére 1957 óta a női sakkolimpiát a Vera Menchik vándordíjért játsszák. 2011-ben beválasztották a World Chess Hall of Fame (Sakkhírességek Csarnoka) tagjai közé.

Győzelem bástyaáldozattal
Vera Menchik 1937-ben Semmeringben 11,5–4,5 (+9-2=5) arányban nyert az akkori második legerősebb női sakkozónak számító Sonja Graf Stevenson ellen és megvédte világbajnoki címét. A páros mérkőzés 14. játszmájában bástyaáldozattal terelte el a Blackburne-mattot védő sötét vezért.
Menchik – Graf Stevenson
Félszláv védelem

1.c4 e6 2.Hc3 d5 3.d4 Hf6 4.Hf3 Hbd7 5.e3 c6 6.Fd3 Fe7 7.0–0 0–0 8.e4 de4 9.He4 He4 10.Fe4 Hf6 11.Fc2 c5 12.dc5 Va5? (12…Fc5 kellett.) 13.Fe3 (Figyelemre méltó 13.He5! is.) Fc5 14.Fd2 Vc7 15.Fc3 Fe7? (15…b6 kellett.) 16.Ve2 b6 17.Hg5 g6? (Jobb 17…Fa6) 18.Vf3 Fb7 19.Vh3 h5 20.Bad1 (Erősebb lenne 20.Bfe1 Hg4?? 21.Vh5!! tervével.) Hg4?? (Nem érzi a veszélyt, 20…Vc4 21.Bd4 Vc8 még játszható lenne. Elterelő bástyaáldozat következik. Lásd az ábrát!) 21.Bd7!! és sötét feladta (1–0), mert 21…Vd7 22.Vh5!! Hf6 23.Ff6 gh5 24.Fh7 után Blackburne csodálatos mattja következik, 21…Vh2+ 22.Vh2 Hh2 23.Be7 Hf1 24.Ff6 után pedig 9 lépéses mattot számol a sakkprogram.

 

Kocsis Mihály 90 éves
Kocsis Miska bácsi (képünkön balról) ma ünnepli 90. születésnapját. Hozzám hasonlóan későn, hatodik gimnazista korában ismerkedett meg a sakkjáték rejtelmeivel, de rövid időn belül nem talált legyőzőre. A többszörös rajoni bajnokkal 48 évvel ezelőtt, a középiskolai tanulmányaim megkezdésekor találkoztam Csíkszeredában. A Megyei Könyvtár akkori egyetlen román sakklapját (Revista Română de Șah) tanulmányoztam, akkor figyelt fel rám a könyvtári felügyelőként dolgozó Miska bácsi, és néhány sakkal kapcsolatos kérdése után azonnal beválasztott engem az Olt-kupára készülő Kovászna megye elleni Hargita-válogatottba. A sakklapok játszmáit ma is sakk-készlet nélkül tanulmányozó, nyaranként a Szentimrei Büdösben erőt gyűjtő szenvedélyes horgász sakkmesterjelölttel 1974. november 29-én mérkőztem meg először egy csíkszeredai minősítő versenyen. Első sakkcsatánkat ő nyerte! Kedves Miska bácsi! Isten éltessen még sokáig, ilyen jó szellemi és fizikai egészségben!

Hirdetés

Hirdetés