Egészségről, betegségről

Közösségi médiafelületen osztott meg felvételeket egy koronavírusos beteg kórházi tartózkodásának napjairól. A bukaresti intézményben készült fotók és videók jól láttatják, hogy a folyosókon is helyeztek el ágyakat a betegeknek, akik közül többen oxigénes kezelést kaptak. A felvételek valóságtartalmát egy ott dolgozó orvos is megerősítette, de elmondta azt is, bármelyik hazai kórházban előállhat ugyanez a helyzet, hiszen egyre több a súlyos állapotú beteg.
Néhány hónappal ezelőtt kételkedve olvastam a hasonló, külföldről érkező híreket. Nem tudtam elképzelni, hogy ez valóban megtörténhet, közel jöhet hozzánk és próbára teheti az amúgy is gyenge lábakon álló egészségügyi rendszerünket. Nemrég azonban saját szememmel is meggyőződhettem egy koronavírusos betegeket fogadó kórház mindennapjairól, és elmondhatom, hogy semmilyen túlzás nincs abban, ahogy a sajtóban megjelennek az ezzel kapcsolatos hírek. Az orvosok és ápolók túlterheltsége, a súlyos tünetekkel küzdő betegek, a sokszor hiányos körülmények mind megfelelnek a valóságnak, amelyet fölösleges tagadni vagy megkérdőjelezni.
A jelen valósága pedig megannyi leckét ad nekünk, amelyekkel most már égető gyorsasággal foglalkoznunk kell egyéni és közösségi szinten. A járványhelyzet élesen láthatóvá tette, milyen sok krónikus betegségben szenvedő embertársunk van, akiket elsőként dönt le a vírus. Azon szerencsések viszont, akiknek birtokukban van a legdrágább kincs – a saját egészségük –, nem foglalkoznak vele túlságosan, természetesnek veszik a meglétét. Pedig tenni kellene érte, hogy sokáig megmaradjon mentális és fizikai szinten egyaránt: unalomig ismételt közhely, miszerint a gyenge immunrendszer, a túlzott stressz és hajszoltság minden betegségnek az alapja.
Politikai vezetőink pedig lassan-lassan ráébrednek, hogy az egészségügy egy elhanyagolt, gyenge immunrendszerű páciens, akivel sokkal többet kellene foglalkozni, újra felmérni az állapotát és talpra állítani bármilyen áron. Mert nincs, nem lehet ennél fontosabb terület, ahová megfelelő színvonalú felszereltséget, megfizetett szakembert kell biztosítani. Románia fordítja a legkevesebbet – a GDP alig 5,2 százalékát – egészségügyi kiadásokra, ennek „eredményei” egyre nyilvánvalóbban mutatkoznak meg.
A súlyos állapotú betegek mellé nemcsak jól működő orvostechnikai eszközök kellenek, hanem nagyon sok orvos és ápoló is. Megdöbbentően kevesen vannak – minden százezer romániai lakosra 304 orvos jut – , elfáradnak és ők is megbetegednek, mert emberből vannak. Még akkor is, ha nem látszik: a többrétegű védőruha alatt, a teljes arcot eltakaró felszerelés alatt sokat mesélő tekintetek, érző szívek és fáradt testek vannak, akik akkor is dolgoznak, amikor mi már rég feladtuk volna.

Hirdetés