Hirdetés


Covidközetesség

Az orvos, a természettudós és a politikus vitatkozik, hogy kinek a mestersége volt előbb. – Az orvostudomány már az emberiség megjelenése óta létezik – mondja az orvos. – A dinoszauruszok már az emberiség megjelenése előtt léteztek, előtte csak a nagy káosz volt – mondja a természettudós. Erre megszólal a politikus: – És mit gondoltok, ki okozta a káoszt? Ez a fanyar vicc jutott eszembe a jelenlegi járványügyi helyzet kapcsán, és bennem is ez a kérdés fogalmazódott meg. Hiszen láthatjuk, hogy káosz van. Azt gondolom, sem a világot vezető, sem az országló nagyjaink nem tudják kezelni a helyzetet, a kisebbek pedig csak a nagyoktól próbálnak tanulni, vagy azok döntései mentén kénytelenek cselekedni. Azt is láthatjuk, hogy az év elején, amikor a napi fertőzöttek száma alig haladta meg a kétszázat, akkor igen szigorú „fogságban” voltunk. Napjainkban, amikor háromezernél is több beteget jegyeznek, akkor viszonylag szabadon járhatunk-kelhetünk. Bizonyára a szigorú kijárási korlátozásnak is megvolt az eredménye, ha nem, akkor még viccnek is durva volt az egész cirkusz. De hát honnan tudjuk ezt!? Akkor sem láttunk következetességet a nagyok döntéseiben, majd a lazító intézkedések közepette is az volt az érzésem, hogy kísérleti nyulakként a húzd meg, ereszd meg játszma fontos statisztái vagyunk. Aztán ahogyan valamelyest rendeződtek a dolgok, többek között megkezdődött az új tanév, kinyitottak az éttermek, a színházak és a mozik, rögtön megugrott a fertőzések száma. Ebbe is beletörődtünk, hiszen nem élhetünk míg a világ s két nap a négy fal között, különben is amíg lesz oltóanyag, meg kell tanulnunk együtt élni a vírussal. Jelenleg óvatosabban, de szabadon intézhetjük dolgainkat. Az önkormányzati választások előtt folyamatosan arra kértek politikusaink, hogy menjünk szavazni. Azt hangoztatták, nem veszélyesebb, mint egy bevásárlás valamelyik multinál. Gyorsan megjegyzem, hogy ezúttal sem akarok összeesküvés-elméletekbe bocsátkozni, de az mégis különös számomra, hogy a választások előtt sokkal kevesebb beteget jelentettek, mint ezekben a napokban, és kevesebb volt a súlyos beteg is. No, de teltek-múltak a napok, aztán a nagyjaink csak rájöttek, hogy valamit tenni kell. Ismét korlátoznak ezt is, azt is, amazt is, de továbbra is azt látjuk, hogy egy-egy szabályban semmi logika. Gondoljunk csak a színházi előadások korlátozására. A legújabb rendelkezés szerint nem tarthatók két óránál hosszabb előadások. Ezzel ismét ellehetetlenítették néhány színház működését, felrúgták az eddigi terveket, talán padlóra vágták egy-két színész megélhetését. Holott a fertőzéshez még két óra sem kell, különben számtalan ilyen furcsa, észszerűtlen szabályt tudnánk felsorolni. Közben tényleg durvul a helyzet, ismerősök, közéleti személyiségek fertőződnek meg. E sorok írásakor kaptam a szomorú hírt, hogy egy kedves fiatal ismerősöm is a kór (de akár írhatnám rövid o-val is) áldozata lett. (Nyugodjon békében!) Lassan telítődnek a kórházak, terhelődik az egészségügyi személyzet és egyre többen karanténból figyelik az állapotukat és a folyamatosan változó helyzetet. Mindeközben zajlik az élet. A nagyoké még inkább. Az egyiket (még a szakértők szerint is) jogtalanul részesítik rangos díjban, miközben a másik kijelenti, hogy a kormány elveszítette az ellenőrzést a járvány fölött, s mindeközben az a legnagyobb bajuk, hogy mi legyen a parlamenti választásokkal. E drasztikus, ám részletekbe nem bocsátkozó rövid helyzetvázolás után még a legoptimistább embernek is eszébe juthat a Szózat következő részlete: ...jőni fog, ha jőni kell, a nagyszerű halál. De mind ehelyett jusson eszünkbe, hogy a történelem során voltak még ilyen és ehhez hasonló nehézségek, amelyeket csak az Istenbe vetett hittel vészelt át közösségünk. Véleményem szerint a legfontosabb, amit ebben az időszakban tehetünk, hogy vigyázunk magunkra és egymásra, megtartjuk a józan eszünket, nem veszítjük el a reményünket, maszkot viselünk, gyakran kezet mosunk, hiszen még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor, (ha) mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán.

Hirdetés