Beszélgetés Simó Irma klinikai pszichológussal: Átmeneti krízisidőszakra kell berendezkednünk

Fotó: László F. Csaba

Mindannyiunk élete felborult az elmúlt hetekben, új szabályok és új lehetőségek vannak, egyre több a bizonytalansági tényező, miközben folyton arról hallunk, hogy közelít felénk valami, ami rossz. Mindeközben sok család a négy fal közé szorult, új napirendet kell kialakítani felnőtteknek, gyerekeknek, közben pedig sokan otthonról dolgoznak is. Simó Irma klinikai pszichológussal, mentálhigiénés szakemberrel minderről, továbbá félelmekről, kapaszkodókról beszélgettünk.

– Személyes megjegyzéssel indítanék: számomra a jelenlegi helyzetben az a legnehezebb, hogy „várakozunk” valamire, amiről tudjuk, hogy nekünk rossz lesz, telnek a napok, miközben tudjuk, hogy a járvány előbb vagy utóbb hozzánk is megérkezik. Mit tanácsol a szakember, hogyan kezeljük ezt az állandó fenyegetettséget, bizonytalanságérzetet?

– Klinikai pszichológusként 15 éve foglalkozom kríziskezeléssel, a gyors, hatékony beavatkozás a lételemem a szakmai működésemben. Most mégis azt látom, hogy az egészségügyön kívül majdnem minden területen lassítani kell, megfontoltan lépni, hiszen globális, rendszerszintű átalakulás történik életünk minden területén. Nem egy egyszerű krízishelyzetben vagyunk, hanem egy globális katasztrófahelyzetben, ahol a válságkezelésre, katasztrófaelhárításra, rendszerszintű káoszmenedzselésre van szükség. Emiatt tudatosítanunk kell, hogy nagyon sok minden, ami most történik a világban, nem a mi hatáskörünk. Egzisztenciális krízis van, létkrízis van, amely nemcsak egyéni szinten és családi szinten zajlik, hanem közösségi, nemzeti, spirituális, globális szinten is. Segít, ha tudatosítjuk: lesz újrarendeződés, újraszerveződés, hiszen ezek spontán, természetes folyamatok, segít, ha szemlélődő életmóddal éljük meg ezeket a folyamatokat. Ezt az újrarendeződést kell tudni kivárni, addig meg csak azzal kell foglalkoznunk, ami ránk tartozik.
Teljesen új helyzetben vagyunk, egyszerre félünk a betegségtől, a szeretteink megbetegedésétől, a haláltól, a munkahely elvesztésétől, a bezártságtól, az utazási lehetőségeink beszűkülésétől, a gazdasági válságtól. Erre még a szülőknek rájön a gyerekek tanítása, a pedagógusoknak az online tanítás kihívásaival való szembenézés. Ez halmozott lelki megterhelést jelent, és feszültebbek, ingerlékenyebbek vagyunk. Ugyanakkor fel kell készülni arra is, hogy naponta, kétnaponta fokozottabb a fenyegetettség. Ezért néha ki kell kapcsolni tudatosan a híradást, a nehézségeken, gondokon rágódást, és pihentetnünk kell a lelkünket, imával, csenddel, otthoni egyszerű, kreatív teendőkkel.
Az eddigi életvitelünk már nem működik, az újat, a krízis utáni időszak életvitelét még nem tudtuk kialakítani, hanem egy átmeneti krízisidőszakra kell berendezkedünk, átmeneti otthoni, munkahelyi és családi rutinokkal, amelyeket nem tudjuk pontosan, meddig kell így megélni. Addig meg végig a krízis állapotában vagyunk, mert tudjuk, hogy nem az a természetes életvitel, hogy bent ülünk a lakásban, jó esetben udvaron, kertben teszünk-veszünk, de a szomszéd, ha bejönne, félve tessékelnénk ki az ajtón. Azért többen örülünk annak, hogy otthon többet vagyunk, vagy annak is, hogy most otthonról dolgozhatunk, tudva, hogy ez egy ideiglenes állapot, és a bezártság nem tart örökké. És a tudat, miszerint a legtöbb, amit most tehetünk, hogy otthon maradunk, felszabadít a folyamatos teljesítménykényszer alól, hogy állandóan hasznosak kell legyünk.

– Csökkenthetjük, kezelhetjük a bizonytalanságérzetet azzal, ha megtesszük, amit tennünk kell, betartjuk a szabályokat, követjük az utasításokat?

– A válságok kezelésének sikeres stratégiái ott vannak, ahol hatékonyan megvalósítható jövőkép születik, ahol a következő feladatokra nagy figyelmet fordítanak. Igen, segít, ha kulturáltan, fegyelmezetten viselkedünk, komolyan vesszük a szabályok, az utasítások betartását, egyben a saját biztonságunk megteremtésén is dolgozunk ezáltal. Fontos a saját kompetenciaépítés, amelyben úgy érezzük, hogy nem passzív elszenvedői vagyunk a helyzetnek, hanem befolyással tudunk lenni legalább arra, ami körülvesz. Az együttműködések, stratégiai szövetségek építése egy mások fontos szempont, azaz csapatban segíteni, dolgozni, gondolkodni sok erőt ad most, a hétköznapok kihívásaiban. Saját kontrollunkat, saját hatáskörünket fontos tudatosítanunk, hogy éppen nekem mi a feladatom ezen a héten, éppen ma, felismerni mi az én hatásköröm és mi nem az. A kontrollvesztés valóban ijesztő, de most megtapasztaljuk, hogy véges az a hatókör, amit kontrollálni tudunk, ezek az érzések elvezethetnek a lét értelmének kérdéseihez, saját életem értelmének, irányvonalának, küldetésének megválaszolásához. Spirituális téren is nagy esélyünk van a fejlődésre, ha megengedjük magunknak az egzisztenciális kérdés, szorongás által felkínált önreflexiós lehetőséget.

– Az időseket illetően nagyon sokszor elhangzik, hogy a koronavírus-fertőzés számukra akár végzetes is lehet. Nekik talán még nehezebb elviselni ezt az időszakot…

– Azok az idősek, akik többnyire szembenéztek már a halálfélelemmel, betegségtől való félelemmel, az életmódjuk inkább hasonlított korábban is ezekhez, a mostani kijárási tilalom miatt beszűkített életkörülményekhez, talán jobban boldogulnak most. Nem gondolom, hogy nekik rosszabb, vagy rosszabbul élik meg, inkább aggódnak a gyerekekért, unokákért és jövőért, ez nyomasztóan hathat rájuk, vagy a félelem, hogy a biztonságot adó gyógyszer elérhetetlen lesz számukra egy bizonyos idő után. Felmerülhet a kérdés bennük, ha elhúzódik a járvány okozta időszak, akkor hogyan oldják meg az élelem- és gyógyszerbeszerzést. Most sok önkéntesszolgálat indult az idősek támogatására, igénybe kell venni a felkínált megbízható szolgálatokat.


– Számos stresszkezelési technika létezik, van-e olyan, amit ajánlana erre a helyzetre mindenkinek?

– Az első lépés a stressz legyőzésére a józan mérlegelés. Tudnunk kell, mi okozza a feszültséget, mit kell megváltoztatni az életvitelünkben ahhoz, hogy ezt csökkentsük, például kerüljük az embereket, otthon maradunk, gyakran kezet mosunk, ha tüneteink vannak, hívjuk a családorvost otthonról.
Hasznos lehet, ha a napi programunkba beiktatunk valamilyen testmozgást, sportot, mivel a combot, a karizmokat dolgoztató tornagyakorlatok serkentik az „örömhormon-termelést”, ezért javulhat a hangulatunk. Jó hatása van például egy kellemes rövid sétának a friss levegőn, olyan helyen, ahol egyedül lehetünk, akinek udvara, kertje van, könnyebb megvalósítani, a kerti munkák is jót tesznek a léleknek is, ha van rá lehetőség. A tudatos légzés is sokat segíthet, az egyenletes légzés automatikusan csökkenti a stresszhormonok szintjét a szervezetünkben, mérsékli a szívverések gyakoriságát és csökkenti a vérnyomást.
Relaxációnak nevezzük azokat az eljárásokat, amelyek a testi-lelki egyensúly kialakítását segítik elő. Az izomtónus szabályozásában, áthangolásában játszik szerepet, ami feszültséget old és nyugalmat teremt. 
A meditáció, a szemlélődő ima abban segít, hogy engedjük, érzelmeink felszínre törjenek és újból és újból cikázó gondolataink és érzelmeink tudatosítása után visszatérünk imánk központi témához, az Istennel való együttléthez, amely békét ad a lelkünknek. Naponta fél óra csendes ima, valamint az online szentmisén vagy istentiszteleten való részvétel felüdíti a lelket, elevenen tart bennünket, minden szorongatottság ellenére.

– Az otthoni munka, az iskolaszünet összehangolása sem egyszerű feladat a családok számára, ugyanakkor a hosszan tartó összezártság is kihívás...

– A napi rutin segít abban, hogy ezt az időszakot is hatékonynak éljük meg, legyen meg az étkezésnek, a tanulásnak, az együtt tévézésnek vagy a játéknak is az ideje. A sok energia, ami ott tombol a gyerekekben, talán alkotó, kreatív energiává válhat, így a többnyire bent ülő életmód igazi bensőséges kaland lesz a családok számára. Lehet rajzolni, festeni, gyurmázni, zenélni vagy tornászni otthon. Féltem viszont azokat a családokat és gyermekvédelmi intézményeket, ahol az indulatok, feszültségek kezelésének nem találták meg korábban a kulturált formáját az érintettek, ilyenkor érzelmi, fizikai vagy szexuális bántalmazásnak is ki vannak téve a gyerekek, a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek, nők, idősek, vagy akár férfiak is.

– Ez a helyzet nagyon könnyen szorongáshoz vezet. Ezzel és a félelmeinkkel hogyan küzdjünk meg?

– A reménytelenség tovább fokozza a negatív hangulati állapotot, az elkeseredést, a haragot, a frusztrációt. Ennek a reménytelenségnek a felszámolására minden erőfeszítést meg kell tennünk, mindaddig, amíg felsejlik a szívünkben spontán módon az élet nagy ajándéka újból, és örömkönnyeket csalogat a szemünkbe a hála és öröm érzése, Istenhez, a többi emberhez és a természethez való őszinte, nyitott, eleven kapcsolódásunk által. Paradox, hogy itt a tavasz, inkább kifelé figyelnénk, kint lennénk, sétálnánk, az otthon maradásunk viszont befelé fordítja a tekintetünket, a lelkünk felé. Akinek van erre lehetősége, megélheti ezt úgy is, mint egy globálisan szervezett házi lelkigyakorlatot, hiszen nagyböjt van, a böjt a lemondás, az ingerszegénység, visszafogottabb étrend ideje, mindenképp a lelki-szellemi újjászületést szolgálja. Segíthet ugyanakkor a kommunikáció, nemcsak nekünk, hanem azoknak is, akikkel beszélgetünk, ezért azt tanácsolom, hogy beszélgessünk otthon, egymással és tartsuk a kapcsolatot telefonon, online, skype-on vagy ahogy lehet a barátokkal, rokonokkal, kollégákkal.
Ha valaki úgy érzi, hogy ebben a fokozottan stresszes időszakban nem elégséges a meglévő megküzdési mechanizmusa, segítséget kell kérni. Nagy a paletta az online segítői szolgálatok terén. Nemcsak a krízisintervencióra szakosodott lelkisegély-szolgálatok, hanem online pszichológiai tanácsadás és pszichiátriai konzultációs lehetőség is van. A szenvedélybetegséggel küzdőknek a Bonus Pastor Alapítvány munkatársai ingyenes konzultációt biztosítanak. Élni kell a lehetőségekkel. Ezek egyike a www.hallgatlak.ro honlapon elérhető lelkisegély-szolgálatunk. Várjuk a hívásaikat a 0754–800808-as telefonszámon és leveleiket is a hallgatlak.lelkisegely@gmail.com e-mail-címen. 
 

R. Kiss Edit
 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés