Hirdetés


Agroturizmus a Nagy-Küküllőmentén: Csendsziget a természet közelségében

Udvarhely és Keresztúr között, a főút mellett, a Küküllő túloldalán egy picit elzárva a világ zajától van egy kis település: Kisgalambfalva. A festői szépségű környezetben vásárolt telket nyolc évvel ezelőtt Szabó-Bilibók Attila és felesége, ahol azóta mintagazdaságot tartanak fenn, agroturisztikai panziót működtetnek és önellátásra törekednek. Náluk jártunk.

Kisgalambfalva kacskaringós aszfaltozott utcáin bizony nem nehéz eltévedni, az utolsó pillanatban vettem észre Attiláék portáját, ahol nagy bannerek hirdetik a panziót. A ház, ami agroturisztikai panzióként is működik, bennebb esik az utcától, hosszú udvaron át vezet az út. Fehér labrador – később kiderül, hogy Tapinak hívják – fogad farkcsóválva, így bátran szállok ki az autóból. Körülszaglász, és a következő pillanatban már hozza is szájában a plüsskutyáját.
Attiláék több vendéglátóipari egységet működtettek Csíkszeredában és Nagyváradon, de feladták a vidék magányáért. Jelenleg egy segesvári kocsma társtulajdonosa, de többnyire üzlettársa adminisztrálja az egységet. Ők itthon gazdálkodnak.
A székelykeresztúri származású családfő tizenöt év nagyváradi és másfél év csíkszeredai tartózkodás után 2012-ben figyelt fel egy pályázatra, amely agroturisztikai panziók létrehozását támogatta, s mivel szeretett volna hazaköltözni, jó ötletnek tűnt ez a lehetőség. 
– Mindenképp falu jöhetett szóba, és közel a szülővárosomhoz. Így esett a választásunk Kisgalambfalvára, ahol megvásároltuk a telket, majd az évek során a körülötte lévő területek egy részét is – meséli a kezdeteket Attila, miközben a tyúkudvarhoz érünk, ahol mindegyre hangos kukorékolással szól bele a beszélgetésbe a liliputi kakas. 2014-ben hozzá is fogtak az építkezéshez, és rá egy évre el is készült az épület.
– Akkor még Nagyváradon laktunk, és azon gondolkodtunk, hogy miként lehet üzemeltetni a panziót úgy, hogy nem vagyunk itthon. Az építkezés alatt sokat jártunk haza, s annyira megtetszett a hely, a nyugalom, hogy feleségemmel eldöntöttük, hazaköltözünk. 2016 óta lakunk itt, hároméves lányunk, Léda szó szerint itt született ebben a házban.

Akvapónia: szimbiózisban a növények az állatokkal

Attila régi álmát valósította meg az akvapóniával, amely egy élelmiszer-termelési eljárás, amelyben a vízművelés (halak vagy rákok tenyésztése) és hidroponika (növények termesztése talaj helyett tápfolyadék segítségével) módszerei egyszerre vannak jelen egy szimbiotikus közegben. A vízgazdálkodás során a halak ürüléke miatt tápanyagban gazdag víz keletkezik, amely az állatok számára már mérgező. A folyamat során ezt a vizet a hidroponikus rendszerbe vezetik, ahol a növények felveszik a benne található tápanyagokat. Az így megtisztított víz ismét alkalmas a vízi állatok számára. Az akvapónia létrehozásához egy speciális épületre volt szükség, ahol egész évben ideális hőmérséklet és páratartalom mellett jól érzik magukat a növények. Azóta folyamatos kísérletezés zajlik a föld alatti épületben, ahová mindenféle növényt bevittek. Ezzel párhuzamosan kezdtek el foglalkozni a búzafűtermesztéssel is.
– Kettős célt szolgál az akvapónia, egyrészt egész évben ellátjuk magunkat friss zöldséggel, másrészt bemutató jelleggel hoztuk létre. Nyílt napjaink alatt rendszeresen kérdezgetnek, hogy miként működik, de még nem tudok arról, hogy a környéken valaki megépítette volna – válaszol Attila arra a kérdésemre, hogy ragadós volt-e a példa.

Búzafű, az erdélyi csodaszer

Kitűnő bevételi forrásnak tűnik a búzafű termesztése, de Attila nem tartja titokban az előállítását, nyílt napok keretében bárkivel megosztja a tudást. Ám elsősorban nem a bevételi forrás miatt, inkább a jótékony hatásai miatt termesztik és népszerűsítik a búzafűlét.
– Nyolcadik éve fogyasztunk búzafűlevet, az évek során egyre nőtt a fogyasztói réteg, ekkor fogtunk hozzá saját termesztőfelületet építeni. Debrecenben találkoztam először a búzafűlével, s mivel egyre nehezebb volt fagyasztva szállítani, rátaláltunk a liofilizálásra. Fagyasztva szárítást jelent, olyan eljárás, amivel tartósítószer és adalékanyag hozzáadása nélkül 100 százalékban megőrizhető minden növényi eredetű termék beltartalma. A búzafűlében benne van az összes ásványi anyag, ami létezik, szinte az összes vitamin, nagyon sokféle enzim és rengeteg klorofill. Csíráztatásra mindenképp hántolatlan tönköly- vagy tönkebúzát használunk, ezek több mint 8 ezer éves fajták, amihez az ipar nem matatott hozzá. Félredobott gabona volt, így maradt meg a tápértéke – magyarázza Attila.

Megfelelő páratartalom mellett a búzafű jól érzi magát a föld alatti napfényes helyiségben

Csinos, Zserbó, Csoki és Hógolyó

Amint kiderül, Attila filmforgalmazással is foglalkozik, a Vándormozi keretében számos filmet hoztak el a székelyföldi településekre, mozikba. Ezalatt sikerült harminckét alkalommal megnéznie A lovasíjász című magyar filmet, s ennek hatására kezdett érdeklődni az állatok iránt, így került hozzájuk az immár hároméves Csinos, a kunfakó lovacska; Zserbó, a kárpáti borzderes szarvasmarha és időközben született kicsinye, Csoki, valamint Hógolyó, a bivaly, aki a fején lévő fehér foltról kapta a nevét, s aki mogorva kinézete ellenére is annyira jámbor, hogy gazdája a hátára is felülhet. Az állatok ridegtartásban vannak, ami azt jelenti, hogy télen-nyáron a szabadban járkálhatnak kedvükre egy hektár területen.
A székelyföldi gazdaságélénkítő pályázati program keretében munkagépek vásárlására is pályáztak: egy multifunkcionális kaszálógépet és egy kisebb traktort szereztek be, utánfutóval.
A hatalmas kertben százhuszonhárom őshonos szilvafa, öt öreg diófa és hat, közel százéves almafa található, ezek mellé egy kisebb erdőt is telepítettek a háziak: nyárfát, fenyőt, mogyorót, tölgyfát, bükkfát, szibériai cédrust ültettek.

Ebédidő. A család minden tagja szereti az állatokat

A cél: minél kevesebb szemetet termelni

– Igyekszünk önfenntartó rendszert összerakni, de ettől függetlenül mindig kísérletezünk. Mindenképp szeretnénk önellátók lenni, és minél kevesebb szemetet termelni. A termesztés során keletkező melléktermék tápláléka lesz valamelyik állatnak, a többi újrahasznosítható – mondja Attila, amíg kisétálunk a kertbe. Már zöldül a fű, de még hűvös napok elé nézünk.
A ház mellett egy kis veteménynek is helye van, ahol tavasztól őszig idényzöldségeket termesztenek. A mulcsozást, azaz a szalmával való talajtakarást részesítik előnyben, így – sok más előnye mellett – nem kell kapálni a növényeket.
A vendégeknek helyi élelmiszert szolgálnak fel, s a helyi minőséggel gyakran meglepik a külföldi turistákat. Például valamelyik évben egy olasz családnak paradicsomot kellett felpakolniuk, mert meg akarták otthon kóstoltatni az igazi paradicsomot.
Az agroturisztikai panziót azoknak a külföldieknek találták ki, mondja Attila, akik nyugodt, természetközeli környezetben aktívan szeretnének pihenni. Ha a vendégnek szándékában áll, bekapcsolódhat a napi teendőkbe, a háztáji, szezonális munkába. Folyamatosan érkeznek hozzájuk vendégek, igaz, egyelőre csak négy szobával, összesen nyolc férőhellyel tudnak szolgálni, pedig igény lenne rá, hisz nagyobb csoportok is folyamatosan érdeklődnek. Ha úgy adódik, az egyház vendégszobáit is igénybe veszik. Voltak már Oroszországból, Olaszországból, Németországból is, de a Kárpát-medencén kívül többen jönnek román vidékről is.

Amikor a fenevad megszelídül…                                                                       Fotók: Nagyálmos Ildikó

Népi gyógyászattal is foglalkoznak

Attiláék korábban többéves népigyó­gyászképzésen is részt vettek, ahol széles körű tudást gyűjtöttek össze az ősi, működő népi gyógymódokról. Azóta ezeket a tevékenységeket népszerűsítik, ilyen témájú rendezvényeket is szerveznek többedmagukkal rendszeresen a környéken. Az ilyen rendezvényeken lehetőség van kipróbálni sok más mellett a csontkovácsolást, a kenés-inazást (népi masszázs), a piócázást. Igyekeznek a piócázás hagyományát is visszahozni a köztudatba, hiszen Ukrajnában, Oroszországban a mai napig a gyógyszertárak polcain megtalálhatók a piócák. Míg Nyugat-Európában a kórházakban rendszeresen használják műtétek során, addig Közép-Európában, így nálunk is, nagyon kikopott a köztudatból a piócák jótékony hatása. A pióca általános karbantartáson túl, használható trombózis, érrendszeri problémák vagy tüdőgyulladás esetén, de sokszor használják hegmentesítésre műtétek után, májtisztításra, akár arcszépítésre is. És hogy meg lehet-e élni, lehet-e jól élni itthon, egyértelmű Attila válasza: mindenki előbb-utóbb átértékeli az életét, rájön arra, hogy számára mi fontos, a pénz, amiért agyonhajszolja magát, vagy a nyugodtabb, boldog élet. Viszont egyáltalán nem mindegy, hogy az ember élete melyik szakaszában jön erre rá. Úgy gondolja, számtalan lehetőség van itthon, és szívesen ad tanácsokat bárkinek, aki hozzá fordul.

Nagyálmos Ildikó

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés