Sakkvilágbajnokok (6.)

A szovjet sakkiskola megalapítója

Az ötszörös világbajnok és a Szovjetunióval hatszoros sakkolimpia-győztes Botvinnik

Mihail Mojszejevics Botvinnik
A sakkozás hatodik hivatalos világbajnoka, Mihail Mojszejevics Botvinnik (1911–1995) kétségtelenül az egyik legnagyobb sakkújító volt, akinek nevéhez egész korszak fűződik a sakk történetében. 1911. augusztus 17-én született a Szentpétervárhoz közeli Kuokkalában (mai nevén Repino), a szülei zsidók voltak, édesapja fogtechnikus, édesanyja fogorvos. Az apja megtiltotta a jiddis otthoni használatát, Mihail (Misa) és bátyja Iszaak szovjet iskolákba járt. Mihail Botvinnik egy izraeli látogatása során a zsidóságára vonatkozó kérdésre így felelt: „Helyzetem komplikált, mert vér szerint zsidó vagyok, kultúra szerint orosz, a neveltetésem pedig szovjet”. 1920-ban édesanyja beteg lett és apja elhagyta a családot, de tartotta a kapcsolatot a gyerekekkel még második házassága után is. Misa tizenkét évesen ismerkedett meg a sakkal. Az ifjú Misa édesanyja ellenezte a sakkot, és egyik alkalommal szemrehányóan megjegyezte: „Talán Capablanca szeretnél lenni?!” A sors iróniája, hogy Botvinnik első jelentős sikere két év múlva éppen Capablanca elleni győzelme volt, amikor az 1925-ös moszkvai torna szünnapján a kubai világbajnok 30 táblás szimultánt adott Leningrádban. Erre Botvinnik így emlékezett vissza: „A számára reménytelen állásban Capablanca a játszma feladásának jeléül feldöntötte a figurákat, majd továbbment. Arckifejezése nem volt túlságosan kellemes. Ezért én tanácstalanul állok a szemtanúk azon elbeszéléseivel szemben, amelyek szerint a világbajnok megdicsérte volna játékomat”.
Az iskola befejezése után Botvinnik a Politechnikai Intézet felvételi vizsgáira készülődött. „Az a kérdés, hogy továbbtanuljak vagy sakkozzak, bennem soha nem merült fel. Ösztönösen megéreztem, hogy a tanulás a sakkozás szempontjából is hasznos. Másfelől pedig kötelességemnek éreztem, hogy másfajta tevékenységet is végezzek, úgy, mint a többiek és ne lógjak ki a sorból!” – írta Botvinnik.
Húszéves korában megnyerte a szovjet bajnokságot, és ez az 1931-es év nevezetes fordulópont életében. Nemcsak a sakktábla mellett, hanem egyébként is kitűnően gazdálkodott az idővel, mert nemcsak versenyzett, hanem tanult is. Társai nemegyszer kérdezték tőle, hogyan tud párhuzamosan a sportban és a vizsgákon egyaránt biztosan előre haladni. „Egyszerű. Megtanultam értékelni az időt mint tényezőt. Eleinte azt hittem, mint annyi más fiatal, hogy a nap 48 órából áll. A sakkozás megtanított arra, hogy az idő a legnagyobb kincs. Takarékoskodni kell vele. Én úgy élek, mintha állandóan hallanám a sakkóra ketyegését” – válaszolta Botvinnik, aki még ötször megnyerte a világ legerősebb egyéni bajnokságát.

A nemzetközi porondon
1934-ben Leningrádban elindult Euwe, de a teljes szovjet élgárda is, és Botvinnik győzött. Egy év múlva Moszkvában remekelt, Flohr társaságában végez az élen, maga mögé utasítva Capablancát és Laskert. 1936-ban Nottingham-ben volt a múlt, a jelen és a jövő: Botvinnik veretlenül lett első Capablanca társaságában, Euwe, Aljechin, Lasker előtt. 1938-ban a hollandiai AVRO-tornán csak harmadik lett, de legyőzte Capablancát (lásd a keretes játszmát) és Aljechint, az akkori világbajnokot, akivel párosmérkőzésről tárgyalt. Aljechin beleegyezett a kihívásba, azt remélve, hogy ezáltal gond nélkül hazatérhet, de közbeszól a II. világháború.
Világbajnoki csaták
Aljechin 1946-ban bekövetkezett halála miatt megüresedett a sakkvilág trónja. Gröningenben a világ legjobbjai találkoznak, Botvinnik győzött Euwe és Szmiszlov előtt. 1948 tavaszán a FIDE úgy dönt, hogy Moszkvában és Hágában öt nagymester (Fine visszalépése miatt) 4-4 mérkőzésen döntse el az új világbajnok kilétét. Botvinnik 3 pont előnnyel előzte meg Szmiszlovot, és a sakkozás hatodik világbajnoka lett. Megvédte koronáját 1951-ben Bronstejn ellen (12–12) és 1954-ben Szmiszlov ellen (12–12). 1957-ben Szmiszlov kemény leckét ad neki, 12,5–9,5 arányban elhódította a koronát, melyet 1958-ban Botvinnik visszaszerzett (12,5–10,5). 1960-ban Tal leckéztette meg (12,5–8,5), de Botvinnik egy év múlva visszaszerezte címét (13–8). Botvinnik számára a moszkvai csaták 1963-ban érnek véget, Petroszjan 12,5–9,5 arányban nyert ellene, a FIDE pedig a világbajnok privilégiumát, a visszavágó jogát megszünteti.

Botvinnik Sakkiskola
Akit érdekelt, hogyan lehet ifjú tehetségeket kivételesen jó pedagógiai érzékkel beavatni a sakkozás rejtelmeibe, minden bizonnyal felkereste a Trud Sportegyesület ifjúsági sakkiskoláját, melyet az 1970-es években a versenyzéstől visszavonult Botvinnik alapított. A látogató itt megismerkedhet a volt világbajnok pedagógiai módszereivel, célkitűzéseivel és meggyőződhet emberi nagyságáról. „Sakkiskolámban a legfontosabb célkitűzésem, hogy beidegződjék minden fiatalba az önálló munka készsége. Arra törekszem, hogy alakítsam emberi jellemvonásukat, erősítsem állhatatosságukat és az eredmények iránti felelősségérzetüket” – írta visszaemlékezéseiben. Ebből a Botvinnik-iskolából került ki három jövőbeli világbajnok, Anatolij Karpov, Garri Kaszparov és Vladimir Kramnyik, akik különböző időpontokban tanultak. Botvinnik a mesterséges intelligencia problémáival is foglalkozott, létrehozta a Pionir számítógépes sakkprogramot.

Ki a világ legjobb sakkozója?
Botvinniknek egyszer feltették ezt a kérdést: „Ki szerinte minden idők legnagyobb sakkozója?”. Botvinnik így válaszolt: „Bizonyára meglepődnek, nem Robert Fischert tekintem a legnagyobbnak, hanem José Raúl Capablanca érdemli meg ezt a címet! Ő testesítette meg ugyanis az egész modern pozíciós iskolát. Nem tartom véletlennek, hogy mielőtt Fischer elindult volna a sakkvilágot meghódító diadalútjára, éveken keresztül Capablanca játszmáit tanulmányozta. Vagyis összefoglalva a minden idők sorrendjében az élen nálam Capablanca áll, és utána következhet Fischer. A többi világbajnok sorrendjéről hosszasan vitatkoznék.”

Sakkaforizma
Euwe osztja Lasker véleményét, amely szerint a sakk harc, vagyis az élet tükre. Ez a harc tudományként fejlődik tovább. Botvinnik úgy vélekedik, hogy a sakk mindenekelőtt játék, és ha a mester évtizedekre maradandót alkot, akkor művészet. Szmiszlov egyetlen jelentésűnek, művészetnek tekinti a sakkot, s ez a véleménye családi vonás. Atyja zenész volt, aki egyszer Aljechin ellen is nyert egy játszmát. Tal szerint is művészet a sakk. Érve: mi másként is hatna az emberre nevelő erővel, mivel magyarázhatnánk, hogy milliók művelik, ezrek látogatják a versenyeket, százezrek és milliók tanulmányozzák a sakkműveket és folyóiratokat, fejtik a problémákat és gyönyörködnek a kombinációkban.
 

Biró Sándor
 

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés

Legfrissebb hírek

Szerkesztők

Kategóriák

Cimkék