Sakkvilágbajnokok (8.)

A rigai varázsló

Mihail Nyehemjevics Tal kedvelte a bohém életet. Apja ösztönözte a sakkozásra

Mihail Nyehemjevics Tal
Mihail Nyehemjevics Tal (1936–1992), a sakkozás nyolcadik világbajnoka zsidó család gyermekeként látta meg a napvilágot a lettországi Rigában 1936. november 9-én. Édesapja orvos volt, betegei rajongtak érte, mert sokat köszönhettek neki fáradtságot nem ismerő gyógyító munkájáért, szinte megszállottként tevékenykedett, a nap minden órájában, amikor csak hívták. Jellemének ez a vonása azért figyelemre méltó, mert Mihail ezt a lobogást, ezt a szenvedélyt örökölhette tőle. Édesanyja kedvelte a művészetet, főleg a muzsikáért és az irodalomért rajongott, Tal ilyen családi légkörben nőtt fel. Csodagyerekként tartották számon, értelmi előrehaladása bámulatos. Hároméves korában már tudott olvasni, ötéves korában háromjegyű számokat szorzott össze fejben, az iskolában két osztályt végez el egy év alatt és megelőzi hasonló korú társait! Tizenöt évesen kezdte el a rigai egyetem irodalmi szakát, alig 20 évesen már iskolai tanár volt. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy ragyogóan zongorázott, feltűnést keltő eredményeket ért el a matematikai olimpiákon és futballozott is: ő volt az egyetemi csapat kapusa. Édesapja féltette a törékeny fizikumú fiát, és szívesen fogadta, hogy biztatására elsősorban a sakkozásban óhajtotta kamatoztatni rendkívüli tehetségét. Nyolcévesen tanult meg sakkozni, miközben az orvos édesapja játékát figyelte. Nem sokkal ezután csatlakozott a rigai úttörőház sakk-szakköréhez.

Koblenc hatása
Talt Alekszandr Koblenc kezdte el tanítani 1949-től, aminek következtében játéka nagyon gyorsan kezdett javulni. Káprázatos kombinációkkal ejtette ámulatba ellenfeleit, a versenyeken azonban az ilyen stílust siker és félsiker kísérte. Koblenc igyekezett elmélyültebb, alaposabb felkészülésre szoktatni és mestere ilyen rendszerességet kívánt tőle: havonta rögzíteni kell, hogy a tanítvány milyen elméleti témákkal óhajt foglalkozni; minden jelentős játszmát be kell írni a munkanaplóba; a vesztett játszmák pontos elemzést kívánnak, és meg kell kísérelni a végkövetkeztetés levonását is; a játszma folyamán előforduló emóciókról és pszichológiai jelenségekről is ajánlatos széljegyzeteket készíteni. Koblenc ezenkívül megköveteli tanítványaitól azt is, hogy „napi kártyát” töltsenek ki. Erre rá kellett írniuk előző napi tevékenységüket: mennyit aludtak, mennyit tanultak, mennyi időt töltöttek erőnlétük fokozásával (torna, úszás, tenisz stb.), mennyi ideig hallgattak rádiót, nézték a televíziót. De ez még korántsem minden! Tal mestere jelentőséget tulajdonított a sakkozásban az ihletnek. „Nem kapták-e önök magukat azon, hogy a versenyen egy fordulót minden kedv nélkül kezdenek el? Sőt, az a gondolat, hogy sakkozni kell, egyenesen visszatetsző volt?” – kérdezte tanítványaitól Koblenz. „Tal esetében sohasem vettem észre ilyesmit. Tanítványom mindig ihlettel játszott, akárcsak valaha Aljechin – írta róla Koblenc.

Gyors sikerek
Tal 14 évesen Lettország junior bajnokává vált, 1951-ben eljutott a lett felnőtt bajnokságig, 1952-ben már megelőzte edzőjét, egy évvel később, 1953-ban már meg is nyerte a bajnokságot, kiérdemelve a sakkmester címet, 1954-ben lett szovjet sakkmester. Alig húszévesen, 1957-ben Moszkvában megnyerte a 24. szovjet bajnokságot Keresz, Bronstein és Spasszkij előtt, ezzel ő lett a legfiatalabb szovjet bajnok. Habár nem vett részt elég nemzetközi versenyen, a FIDE úgy dönt, hogy nagymesteri címmel ajándékozza meg. Sikerét egy év múlva Rigában is megismételte (ezúttal Petroszjant előzte meg), ezzel bejutott a világbajnoki ciklusba. Az 1958-as zónaközi tornát Portorozban Tal nyerte Gligorics, Petroszjan és Benkő Pál előtt. A világbajnokjelöltek versenyét Jugoszlávia három városában (Bled, Zágráb, Belgrád) rendezték 1959. szeptember 7. és október 29. között, a nyolc résztvevő 4-4 partit játszott egymással, a 28 játszmás (!) tornán Tal 1,5 pont előnnyel előzte meg Kereszt (akitől 1–3 arányban kikapott), a 16 éves Bobby Fischert 4–0 arányban győzte le és barátok lesznek.

Világbajnoki csaták
1960 tavaszán Moszkvában került sor a világbajnoki döntőre, amelyet a 23 éves Mihail Tal 12,5–8,5 arányban nyert meg a 49 éves Mihail Botvinnik ellen, és ezzel akkor minden idők legfiatalabb világbajnokává vált (amitől majd Garri Kaszparov fosztja meg, ugyanis neki 22 évesen sikerül ez a bravúr). Botvinnik élt a visszavágó jogával, és 1961-ben 13–8 arányban visszaszerezte címét a betegen játszó Taltól.

Találkozásom Tallal
Tal szellemes alkat volt. Kedvelte a bohém életet, az ivászatokat és a táncot. Erősen dohányzott annak ellenére, hogy egészsége ezt nem tette volna lehetővé. Már féléves korában súlyos agyhártyagyulladáson esett át, vesebetegsége miatt sok időt töltött kórházban, tizenkétszer volt műtve, és 1969-ben az egyik veséjét el is távolították. Az erős fájdalmak elviselése miatt szedett morfiumnak egy időre rabjává is vált, 1992. június 28-án egy moszkvai kórházban halt meg, minden szerve felmondta a szolgálatot. Az 1990-es újvidéki Sakkolimpián az Új Sport tudósítójaként vettem részt. Az olimpia igazgatója, a zentai Kubát János jó barátom volt, az irodájából telexen küldtem a napi tudósítást. Egyik alkalommal bejött Tal is, akit szimultánra hívott. János rám kacsintva megkérdezte: „van még abból az oroszhegyi szilvapálinkádból?” A nagy becsben őrzött két liter „székely valuta” egyikét elővettem, hamar kiürült az üveg. Tal ezután sikeres szimultánt adott, miközben néztem, hogy mikor esik össze. Talpon maradt! Másfél évre rá a halálhíre megérintett, úgy éreztem, én is rátettem egy lapáttal.

Tal művészeti hitvallása
„Egyesek számára a sakk szépségét a logika győzelme jelenti. Szerintük a szép játszma olyan, mint egy nagyszerűen megalkotott klasszikus épület, tökéletes arányokkal, ahol minden részlet, minden tégla a megfelelő helyen van. És bár én is gyakran kénytelen voltam pozíciósan nyerni, jobban vonzódom az illogikus diadalhoz, az irracionális és abszurd megoldásokhoz, amikor a táblán éles küzdelem zajlik, valamilyen ötlet jegyében, valamilyen erős elgondolt terv megvalósítására, miközben a játszmát egy ártatlan gyalog dönti el, amelynek semmi köze nincs a dráma fő motívumaihoz. A matematika nyelvén szólva, nekem jobban tetszik, amikor a sakkban a befogó hosszabb az átfogónál.”

Sakkaforizma
Botvinnik véleménye Talról: „Őt szerették, talán nem ez a boldogság? Tal a sakktáblán kíméletlen volt az ellenfelekkel, az életben pedig a légynek sem ártott. Egyszerre volt okos és ironikus. A sakk a szenvedélye volt, pontosabban nem is a sakk általában, hanem a sakkozás. Nem írt könyveket, nem publikált elemzéseket, hanem csak a megnyitás elméleti ismereteit bővítette. Igazi sakkvirtuóz volt. Boldog volt, amikor fenomenális kombinációs látásának köszönhetően paradox megoldásokat talált.”

Tal – Botvinnik
Francia védelem

1.e4 e6 2.d4 d5 3.Hc3 Fb4 4.e5 c5 5.a3 Fc3+ 6.bc3 Vc7 7.Vg4!? f5 8.Vg3 He7 9.Vg7 Bg8 10.Vh7 cd4 11.Kd1!? (Gyönyörű lépés, amelyet 1948-ban Euwe ajánlott.) Fd7!? (Íme az újítás, mely rendkívül megtévesztő. 1959-ben Petroszjan 11…Hbc6 12.Hf3 He5 13.Fg5! után nehézségekbe ütközött Gligorics ellen, persze 13…Hf3?? 14.Fb5+!! azonnali feladás lenne.) 12.Vh5+ Hg6 (Egy évvel később a moszkvai visszavágón Bitvinnik kipróbálta a 12…Kd8 lépést, és bár Tal nem volt formában, megnyerte az állást.) 13.He2! d3! (Botvinnik 37 percig gondolkodott! Az azonnali 13…Fa4 után 14.Hf4 Vc3 15.Ba2!!nyer.) 14.cd3 Fa4+?! (Tal szerint a legjobb esélyt 14…Hc6 adta, „eléggé reális kompenzációval a két áldozott gyalogért.”) 15.Ke1 Ve5 16.Fg5! (Rákényszeríti a sötét királyt, hogy középen maradjon.) Hc6 17.d4 Vc7 18.h4! e5 19.Bh3! (Játékba hozza a király-bástyát. „Tanulságos megfigyelni, hogy milyen hozzáértéssel találja meg Tal a bástyák időzített játékba hozatalát” – írta Petroszjan.) Vf7 20.de5 Hce5 21.Be3 Kd7 (Nem megy 21…Bh8 22.Be5+!! Kd7 23.Be7+ Ve7 24.Vg6 miatt.) 22.Bb1 b6 23.Hf4 (Tal szerint a „világos tisztek mint összenyomott rugóból felszabaduló energia zúdulnak az ellenfél állására”) Bae8 24.Bb4! (Tempóval hozza játékba a vezér-bástyát is.) Fc6 (Lásd az ábrát!) 25.Vd1! (Visszavonulás! A lépés nem kötelező, de kellemes. „A világos vezér és király hosszú kalandozás után visszatér a kiindulási helyére. Az f1 futó nem tett egyetlen lépést sem, és sötét állása mégis nehéz. Világos nemcsak egészséges gyalogelőnnyel rendelkezik, hanem tisztjei is igen aktívak, különösképpen a bástyák, amelyek hatékonyan ellenőrzik a centrumot” – kommentálta Tal az 1960-as döntő első partiját.) Hf4 26.Bf4 Hg6 27.Bd4 Be3+ 28.fe3! Kc7 29.c4! (Döntő áttörés.) dc4 30.Fc4 Vg7 31.Fg8 Vg8 32.h5! Sötét feladta (1–0), és a teremben kitört a tapsvihar.
 

Biró Sándor
 

Hirdetés