Hirdetés


XII. Szárhegyi Írótábor

A rendszerváltás utáni fiatal irodalomról

Írók találkoztak Gyergyószárhegyen. Rendhagyó megbeszélés —   Fotó: Simó Márton

Igencsak rányomta a bélyegét a járványhelyzet a szombaton tartott XII. Szárhegyi Írótáborra, hiszen fokozott óvatosság mellett, maszkban, távolságtartással zajlottak annak munkálatai. 

Talán szerencsésebb helyzetben voltak azok, akik már péntek este érkeztek és szabadabb körülmények között előtte találkozhattak a közös vacsora alkalmával, mi azonban egyéb elfoglaltságok miatt csak némi késéssel érkeztünk a helyszínre, a helyi művelődési ház kistermébe, hiszen a Lázár-kastély pillanatnyilag nem alkalmas hasonló rendezvények befogadására.
Mindenki álarcot öltött, így kellett pár perc, amíg körüljártunk a helyiségben, fotóztunk, és próbáltunk rájönni, hogy ki kicsoda. Érdekes játék volt, s bizony nem sikerült mindenkit felismernünk. Markó Bélát – aki szemüveget nem viselt, de maszkkal takarta el az arcát – csak akkor sikerült azonosítani, amikor megszólalt.
Azokról a folyóirat-kezdeményekről, generációs csoportosulásokról esett szó a több blokkban elhangzó előadásokban, amelyek az 1990-es évek elején jöttek létre – Kelet–Nyugat, Szempont, Éneklő Borz, Zabhegyező, Árnyékhatár, Serény Múmia és más orgánumok –, s amelyek körül olyan alkotók, szerkesztők bukkantak fel diákként vagy frissdiplomás értelmiségiként, akik a mai erdélyi irodalom derékhadát képezik. 
Többen is hangoztatták, talán arra is jobban oda kellett volna figyelni, hogy a megyei napilapok és az országos terjesztésű kiadványok – az egykori Romániai Magyar Szó, a Családi Tükör, az Erdélyi Figyelő, amelyek mára már megszűntek – milyen formában járultak hozzá az akkori friss irodalom népszerűsítéséhez. Az sem érdemtelen, hogy a megyei lapok is rendelkeztek/rendelkeznek olyan kulturális mellékletekkel, hellyel-közzel még szombaton megjelenő lapszámokkal, amelyek bizony fontosak lehetnek a kutatók számára is, hiszen nagyban hozzájárultak egy-egy fontos mű népszerűsítéséhez, egy-egy alkotói arcél alakulásához és segítették a szerzők befogadtatását, népszerűsítését. Talán új irodalomtörténeti kutatások, szakdolgozatok, doktori disszertációk segíthetik ennek a szegmensnek a betagozódását, az utólagos feltárást, és az értékelést, hiszen olykor hosszú folyamatokról, komoly szerkesztői hozzáállásról, olykor egész sorozatokról van szó. Illetve sokat tehetnek ebben a vonatkozásban a ma meglévő időszaki kiadványok is – derült ki a hozzászólásokból –, a Székelyföld szerkesztősége fel is vállalta kapcsolódó dolgozatok, esszék, tanulmányok közlését; a jelen levő munkatársak igyekeztek ösztönözni a kutatókat, az irodalomtörténészeket, hogy vegyenek részt, vállaljanak szerepet ebben a folyamatban.
A rendezvény csúcspontjának számított a Csíki László-díj átadása. Idén Serestély Zalán irodalomtörténész részesült elismerésben a kortárs erdélyi irodalom kutatása és népszerűsítése terén végzett munkájáért, Sánta Miriám költőnő pedig debütdíjat vehetett át frissen megjelent kötetéért.

Hirdetés