A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS ÉVE – 2020 Ki Mit Tud? 24.

A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Mai településismertetőnk
ÁRVANÁDASD

Kisváros Szlovákiában, a Zsolnai kerület Turdossini járásában. Régen Trsztena, szlovákul Trstená, lengyelül Trzciana. Alsókubintól 30 km-re északkeletre, az Árvai-medence északi részén, az Oravica alsó folyásánál, a lengyel határ közelében fekszik. 1877-ben járási székhely egész annak megszűnéséig (1960). Német bányászok alapították 1371-ben. Már akkor mezővárosi, vadászati, halászati, vásártartási és pallosjoga volt. Magyar nevén 1420-ban fordul elő „Nadasd” alakban. 1427-ben „Stadtsek”, 1520-ban „Trstena”, 1609-ben „Thersztene aliter Stadtsek” alakban szerepel a korabeli forrásokban. 1424-ben Zsigmond eltörölte vám és harmincad fizetési kötelezettségeit is. 1910-ben 2314 lakosából 1873 fő szlovák, 272 magyar és 123 német volt. 2011-ben 7482-ból 7140 fő szlováknak vallotta magát. Napjainkban 7368-an lakják (2018). Jelentős búcsújáróhely, fő búcsúnapja Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén van (július 16). A város jeles szülötte Kniezsa István (1898–1965) Kossuth-díjas nyelvész, nyelvtörténész, szlavista, aki a 20. századi magyar nyelvtörténeti kutatások egyik legjelentősebb alakja volt, a magyar nyelv középkori állapotának és írásgyakorlatának kutatásában jeleskedett. Itt született Georges Politzer (Politzer György, 1903) magyar zsidó származású, marxista francia filozófus is, a francia ellenállás mártírja (1943). Álneve François Arouet (Voltaire valódi neve). Bächer Iván (1957–2013) írónak is volt felmenői révén kötődése a városhoz, és ez olykor műveiben is tükröződik.
(Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Arcanum, Mariaut.sk, Bucsujaras.hu, Korkep.sk)

ZSOLNA
Város a Felvidéken, a Zsolnai kerület és a Zsolnai járás székhelyeként a térség közigazgatási, ipari, oktatási és egyházi központja a mai Szlovákiában. Szlovákul: Žilina, németül: Sillein, lengyelül: Żylina, latinul: Solna. Az Északnyugati-Kárpátok ölelésében, a Vág folyó völgyében, a cseh és a lengyel határ közelében alakult ki. A mai Zsolna területéről szóló első írásos feljegyzés 1208-ból származik, melyben „terra de Selinan” (Zsolna földje) néven kerül említésre. Az Anjou-dinasztiából származó I. Károly Róbert 1321-ben gazdasági előjogokat adományozott a városnak. Mai neve a szláv Žela személynévből képzett Želinany helynévből alakult ki. Károly Róbert 1321-ben szabad királyi városi rangot adományozott a településnek, míg utóda, Nagy Lajos 1381. május 7-én kiadott Privilegium pro Slavis kiváltságlevele egyenlő jogokkal ruházta fel szláv és német lakosságát. Zsolna virágkorát a 17. században élte, majd rövid hanyatlás után, a vasút megépülése által (1872) ismét fellendült. A 2000-es években létesített autógyára gazdasági szerepét tovább erősítette. A 20. században két alkalommal volt Szlovákia fővárosa. 1910-ben 9179 lakosa volt, ebből 4954 szlovák, 2336 magyar, 1463 német, 174 lengyel, 127 cseh nemzetiségű. A városban 2009-ben 85 399-en éltek, ezzel a lélekszámmal az ötödik legnépesebb város Szlovákiában. Lakossága a 2011-es népszámláláskor 81 494 fő volt, amelyből 74 331 fő szlovák, 292 roma, 917 cseh, 93 magyar nemzetiségű volt. Napjainkban (2018) 84 360-an lakják.
(Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Arcanum.hu, Mariaut.sk)

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek