Beszélgetés Bőjte Beáta rendőrrel

A család mindenekelőtt

A fiatalok körében elterjedt nézet, miszerint itthon nem érdemes hosszú távon tervezni, és minél hamarabb külföldön kell megélhetést keresni. Ezzel kapcsolatban kerestünk fel különböző szakterületekben tevékenykedő fiatalokat, akik úgy döntöttek: itthon kívánnak boldogulni. Az alábbi interjúban Bőjte Beáta beszél tapasztalatairól, illetve a rendőrré válás útjáról.

− Hol születtél, mikor fogalmazódott meg benned, hogy rendőrként szeretnél elhelyezkedni? 

− Csíkszeredában születtem, Csíkszentdomokoson nőttem fel. A Segítő Mária Római Katolikus Gimnáziumban végeztem a középiskolát, ötödikes korom óta pedig orvosi egyetemre készülök. De az utolsó három hónapban, egyetemre jelentkezés előtt rádöbbentem, hogy nem szeretnék még több mint hat évet tanulni. Így olyan egyetemre szerettem volna menni, amit hamarabb el tudok végezni. Mivel nem akartam Kolozsvárra menni, és egy nyugodtabb várost képzeltem el, Marosvásárhely mellett döntöttem, és a jogot választottam.

− Mindezek után hogyan lettél mégis rendőr?

− Egy év egyetem után rádöbbentem, hogy ott sem találom a helyem, és ez nem igazán az, amit én keresek. A nyári vakációban sokat gondolkodtam, hogy mi az, amit hamar el tudok végezni, minél hamarabb munkába állhatok és szeretném is azt, amit csinálok. Ekkor jöttem rá, hogy talán a rendőri állás lenne a legmegfelelőbb számomra. Novemberben lesz egy éve, hogy dolgozom, Csíkszeredában. Azért, hogy itthon helyezzenek el, nagyon sokat kellett tanulnom, mivel jó eredmények szükségesek ahhoz, hogy a saját megyébe jöhessek haza. Másképp akárhová elhelyezhetnek, akár a jég hátán is egy évet ott kell eltöltened.

− Nem volt nehéz magyar anyanyelvűként elvégezni a rendőriskolát?

− Mondhatni: de. Az iskolában talán az volt a legnehezebb, hogy a román szókincsem akkor még nem volt teljes. Amikor kiderült, hogy sikeres volt a jelentkezésem, egy román osztályba kerültem. Nagyon féltem, mivel az egyetemen már tapasztaltam azt, hogy magyarként olykor nagyon furán viszonyulnak hozzám. De Câmpinán, a rendőriskolában nagyon pozitívan csalódtam. Egy olyan vidéken magyarnak lenni és románul tanulni, ahol van magyarság, az emberek elítélik egymást. Ezzel ellentétben Câmpinán, Prahova megyében, ahol mindenki román, sokan azt sem tudják, hogy léteznek olyan települések, ahol gyengébben, vagy egyáltalán nem beszélnek románul. 

− Gondolkodtál azon, hogy külföldön próbálj szerencsét és ott kamatoztasd a tudásod, esetleg ott helyezkedj el mint rendőr?

− Abszolút nem. Véleményem szerint az emberek két csoportba oszthatók: aki kiindul külföldre, és azt mondja, hogy majd hazajön, de soha többet nem teszi ezt meg, és van, aki haza akar mindig jönni a családja miatt, de nem teheti. Szerintem nincs értelme annak, hogy feladjak mindent, tanulmányaimat, az itthoni erőfeszítéseimet, hogy kimenjek, dolgozzak annyi pénzért, amit itthon megkapok három hónap alatt és majd pár év múlva hazajöjjek és dolgozzak minimálbérért. Inkább megküzdök most, hogy később jó legyen.

− Véleményed szerint melyek az itthon maradás, illetve a külföldi munkavállalás előnyei és hátrányai?

− A külföldi munkavállalás előnyeként én csak egyetlenegy dolgot látok, azt, hogy a megtakarított pénzből hamar el tudsz indulni az életben. Itthon sokkal nehezebb például egy házat építeni saját keresetből, mivel a fizetések kisebbek. De másképp a külföldi létnek véleményem szerint semmi előnye nincs, ezt az egyet leszámítva. 

− Miért döntöttél amellett, hogy itthon szeretnéd folytatni az életed és itt találni megélhetést magadnak?

− Fontos a családom. Van egy kisöcsém, akin szeretnék segíteni. Neki szüksége van rám, és ha elmennék, akkor sokkal nehezebb lenne neki. Így akármikor tudom anyagilag is támogatni, illetve a szüleimnek is könnyebb, mivel már rám is nem kell költsenek. Ha külföl-
dön dolgoznék és pár év múlva hazaérkeznék, akkor vagy a megtakarított pénzemet élném fel, vagy a szüleimre kellene hagyatkoznom ismét.

− Mi az a motiváció, amiből erőt merítesz nap mint nap?

−Nagyon fontos, hogy ahol dolgozol, ott a közösség elfogadjon, úgy szeressen, ahogy vagy. Nekem a főnökségre, a munkatársaimra egy panaszom sem lehet, mindenki nagyon kedves, mindenkivel jól lehet dolgozni. Szerintem ez a legfontosabb dolog, ez is hozzájárul ahhoz, hogy szeress munkába járni. Illetve tudom, hogy a szüleim büszkék rám, hogy ennyi idősen képes voltam a saját kezembe venni az életemet.
 

Hirdetés

Kapcsolódó cikkek

Hirdetés