Úgy tűnik, elérkeztünk a világjárvány hajrájához. A hivatalosságok azzal biztatnak, hogy ha megfelelő ütemben halad az oltakozás, akkor augusztusban visszakapjuk régi életünket korlátozások és maszk nélkül. Természetesen óvatosan kezelem a politikusi ígéreteket, azok ugyanis természetükből fakadóan olyanok, hogy nem árt kettővel osztani. Előfordulhat, hogy bukjuk az idei nyarat is. Én már annak is örülnék, ha legalább ősztől visszatérhetnénk a régi kerékvágásba. Biztató jel, hogy egyik kollégám vasárnap regisztrált oltásra és mára kapott időpontot. Lehet persze, hogy csak szemfüles volt, és más oltóközpontoknál hosszabb a várólista, de egy kicsit mintha gyorsulna a védőoltási folyamat. Még mindig nem vagyunk túl a világjárványon, de már látszik a fény az alagút végén. Reméljük, hogy nem a vonat. Mindenesetre az alagút hosszát – maradva a párhuzamnál – elég nehéz felbecsülni. Bármilyen messze is legyen, azért jó látni, hogy most már előbb-utóbb vége lesz. Egy kicsit olyan érzés, mint amikor az embernek csúszik a fi zetése, de már kézzelfogható közelségbe kerül a „nagy nap”, amikor hozzájut jogos jussához. Nem vagyok az „elvetemült optimizmus” (© Arthur Schopenhauer) híve, ugyanakkor azt gondolom, hogy szükségünk van fogódzókra, amelyekre támaszkodhatunk. Most néztem Csíkszerda tíznapos időjárás-előrejelzését. Abból is az derül ki, hogy még nem ünnepelhetjük a várva várt igazi tavaszt, és bizony a hajnali órákban fagypont alá süllyedhet a hőmérséklet, de napközben már egészen elviselhető lesz az időjárás. Napsütéses és esős napok egyaránt várnak ránk, de úgy látszik, a tél már nem tér többé vissza. Kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenkit megviselt az elmúlt egy év. Sokáig egyáltalán nem látszott, hogy mikor lesz vége a járványnak. Sokakat ért veszteség, és bizony nem könnyű feldolgozni. Nem vagyok orvos, így nem tudhatom biztosan, de határozottan az a benyomásom, hogy mentálisan sem vagyunk feltétlenül csúcsformában. Bizony ilyenkor könnyebben szétcsúszik az ember, nehezebben tud feladataira összpontosítani. Előfordul, hogy felgyűlnek a tennivalók és elveszettnek érezzük magunkat. Könnyű az önsajnálat csapdájába esni. Ugyanakkor nem nyalogathatjuk örökké a sebeinket. Lassan, de biztosan eljön az igazi tavasz is, amikor jó lesz kint a napsütésben, a szabadban tartózkodni. Érdemes megbecsülnünk a jó pillanatokat és erőt merítenünk belőlük. Járványügyileg hosszú hajrá következik. Legfőbb ideje, hogy összekapjuk magunkat.

Kiss Elod-Gergely