Itt a nyár, eljött a vakáció, a szabadságolások ideje. Aki teheti, egy-két hétre nyaralni is elmegy valahová. Lehet, már valaki kitalálta, bár én még nem láttam ilyen összefoglalót, de arra gondoltam, milyen vicces lenne összefüggést találni a „hogyan nyaralunk” és a „milyen emberek vagyunk” között. Mert ugye vannak, akik a teljes biztonságra esküsznek: profikat, utazási irodákat bíznak meg a szervezéssel (bár volt már példa olyanra, amely menet közben becsődölt, s nyaralók tömege maradt valahol egy idegen országban hazautazási lehetőség nélkül). Ők kerülik a kockázatot, semmit, még a lazulást sem bízzák a véletlenre, nem hisznek a szállást kínáló honlapokban, mások tapasztalataiban – talán saját magukban sem. Persze, idő és megfelelő társ hiányában is lehet a szervezett utak mellett dönteni, meg hát például egy egyedülálló nő is ritkán mer nekivágni magában és vaktában a nyaralásnak, de ez már más téma lehetne. Aztán vannak, akik megszervezik, lefoglalják maguk az utat, de éveken keresztül mindig ugyanoda mennek. Ők bizonyára bíznak a „járt utat járatlanért, soha…” ősi tudás igazságában. Vagy ha nem is ugyanoda mennek, akkor mindenről, a reptéri illemhely és a múzeumbejárat pontos helyéről is előre megpróbálják begyűjteni a tudnivalókat. És erre a világháló ma már korlátlan lehetőséget biztosít. Előre megnézhetjük térképen, normál és panoráma fotókon, filmeken a helyet, ahová majd megérkezünk, de hát az információ hatalom, nem? Így nem érhet semmi meglepetés, zavartalanul ki lehet pipálni a célokat, utána vonalat lehet húzni: ez is megvolt. Profik voltunk. Jól megszerveztük. Olyanokat is ismerek, akik már valamikor télen elkezdenek – jelképesen – abba a világba belehelyezkedni, ahová nyáron majd elutaznak. Olvasgatnak, kutatgatnak, ismerkednek az ország vagy térség történelmével, kultúrájával, rejtett, helyi jellegű kincsekre vadásznak. Ez a pár hónap számukra olyan, mint az utazás előjátéka. Élvezetes és ráhangoló. Ők megadják a módját a nyaralásnak is. És vannak, akik mernek nekivágni az ismeretlennek. Vállalják a váratlan nehézségeket, a kockázatokat, áhítják a meglepetéseket. Épp ezért utaznak. Szeretnek, sőt, akarnak kilépni saját komfortzónájukból, így számukra a nyaralás utazás az ismeretlenbe és önmagukba. Ők a bátrak és vállalkozókedvűek. És vannak, akik itthon maradnak. Sajnos, sokan muszájból. És lemondásból. Asztalos Ágnes