Mi történt a szakértelembe, a tudományba vetett bizalommal? Az időszak, amiben élünk, bőven ad táptalajt a kérdésnek, miközben láthatjuk, hogy valóságos hitviták zajlanak vírusról, megbetegedésről, oltásról. Adott a jó terep, a közösségi oldalak, ahol többnyire indulatos hangnemben, sokszor agresszíven, kirekesztően, és nagyon gyakran tudományos hozzáértés nélkül osztja az észt, akinek csak kedve szottyan hozzá.
Mi ez a közlési kényszer? Miért érzi úgy bárki is, hogy meg kell osztania a világgal, hogy hisz-e a járványban, az oltásban, és ki kell kiabálnia, hogy ő kéri-e a vakcinát vagy sem? Nézzünk már egy picit magunkba: miért is tesszük ezt? Megerősítésre várunk, virtuális vállveregetésre, vagy egy kis harcra, ahol vér nélkül kiengedhetjük a gőzt?
Miért félünk jobban az oltástól, mint a vírustól? Ha mindez száz évvel ezelőtt történik, az emberiség megmentőiként ünnepelték volna a kutatókat, akik tudásukat, kreativitásukat, idejüket, elkötelezettségüket csatarendbe állítva végre letettek az asztalra néhány eszközt, amelyek felvillantják a fényt az alagút végén. De ma, a Facebook szakértői egyesülnek, és farkast kiáltanak ott, ahol nincs egyéb, csak a megoldás a járvány megfékezésére.
Az is jár még a fejemben, hogy mi, pedagógusok, akik gyakorlatilag valamiféle tudományos képzésben részesültünk, és ugyebár tudományokat oktatunk, élen kéne járnunk a tudomány megvalósításai, fejlődése iránti bizalom kimutatásában. De nem, inkább köztünk is terjed a nyuszikás vicc: ha nem vettek volna be minket az oltási kampány második szakaszába, akkor azért cirkuszolnánk, de mivel bevettek, manipulációt, kényszert és egyebeket kiáltunk az égre, na meg a közösségi oldalunkra.
Én valahogy úgy vagyok, hogy ha elromlik a vízcsap, vízszerelőt hívok, olyat, akinek bízom a szakértelmében. Nem a világnézetem, a hitem alapján fogok dönteni. Ha pedig az kell, hogy beoltassam magam a Covid ellen, mert ezzel én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy az élet visszatérjen egy normálisabb kerékvágásba, kinyissanak az iskolák, beinduljon a gazdasági és a közösségi élet, megteszem. Mert a valóban tudományos körökben elég egyértelműek az álláspontok, és valahogy én még mindig bízom a szakértelemben. A virológuséban, a biológuséban, a kozmetikuséban, az autószerelőjében, ahogy a magaméban is.