Még nem sikerült megfejteni a Székelytámadt várban talált rovásírásos emléket, holott többen is próbálkoztak már a „dekódolással”: amíg laikusok és szakemberek egyaránt igyekeznek értelmezni a jeleket, egy elismert kutató a modernkori hamisítvány lehetőségét is felröppentette. A múzeum igazgatója, Miklós Zoltán ezt határozottan visszautasítja. [caption id="attachment_10884" align="aligncenter" width="620"] Rovásírás várból. Jobbról balra keresik a megoldást[/caption] Székelyudvarhely első rovásemléke a nyáron, a Székelytámadt vár falain belül zajló ásatások során került elő XV–XVI. századi kultúrrétegekből: ez tulajdonképpen egy töredékes agyagtégla, amelyre valaki rovásjeleket karcolt. Augusztus elején a Facebook közösségi portálon is megosztotta a múzeum a leletet, sőt az írás megfejtésére biztatták az érdeklődőket. Ezzel párhuzamosan természetesen komoly szakértőt is megbíztak a jelek értelmezésével, Ráduly János sóvidéki néprajzkutató erről szóló tanulmánya hamarosan a múzeum folyóiratában, a Lustrában fog napvilágot látni. Valaki jól szórakozhat a megfejtők igyekezetén? – A közösségi oldalon azért kínáltuk fel ezt a lehetőséget, hogy ezzel is ráirányítsuk a figyelmet a Székelytámadt vár történetére, az ott zajló tudományos kutatásokra, és a város első ilyen jellegű leletére is – mondta Miklós Zoltán múzeumigazgató. Meglepetésként érte őket a nyest.hu (Nyelv és irodalom) portálon Új székely írásos nyelvemlék – szenzációs lelet? címmel augusztus 25-én megjelent írás, amelynek szerzője Sándor Klára egyetemi tanár. Ebben az ismert rovásírás-kutató eljátszik a gondolattal, hogy vajon nem átverés, nem hamisítvány-e a rováslelet? „Viccnek azért túl durva lenne, ha mindezt csak a múzeum programjainak és oldalának népszerűsítésére ötlötték volna ki” – olvasható a cikkben. A szerző, ha ki is zárja a múzeum „közreműködését”, azért még fenntartja, hogy megtévesztő hamisítvánnyal lehet dolgunk. Mert egy ásatás helyszínére bárki bedobhat egy téglát... Miklós Zoltán határozottan elutasítja a felvetést, ezt közölte Sándor Klárával is, sőt nagyobb felbontású képet, releváns információkat is küldtek a kutatónak, akit be is vontak a megfejtésbe. Lány, tulipán vagy csak egy suhanc falfirkája A közösségi portálon meghirdetett nyílt vitában ötletesebbnél ötletesebb megoldásokkal jelentkeztek a bekapcsolódók, sőt volt, aki a régésszel is kívánt egyeztetni a tégla előkerülésének körülményeiről, annyira komolyan vette a megfejtést. Varga Géza szerint például a téglatöredéken a „dunántúli ján vót” felirat olvasható, ezzel kapcsolatosan a múzeumigazgató azt mondta, hogy nem fogadhatják el, mert Erdélyben, környékünkön az írás keletkezésének idején a lány szó „ján” változatban nem létezett. Egy másik hozzászóló szerint egyszerűen „tulipán vót” a helyes értelmezés. Miklós Zoltán párhuzamot vont a jól ismert székelyderzsi rovásírásos felirattal. Miközben az egy rendezett, jól megszerkesztett jelsor, az Udvarhelyen talált töredéken mintha nem fért volna ki a felirat, a tégla széle felé összesűrűsödnek a jelek, mintha a „rovó” nem lett volna túl gyakorlott író. Az olvasattal tehát még nincsenek teljesen tisztában, a jeleket nem könnyű értelmezni, mert a székely rovás helyesírási gyakorlata lehetővé teszi, hogy egyazon feliratnak többféle értelmezése, olvasata is legyen – jellemző például a gyakori összevonás, a magánhangzók hiánya stb). Sokszor a kutatók sem jutnak konszenzusra ugyanannak a szövegrésznek a megfejtésekor, fogalmazott Miklós Zoltán. Próbálkozott a megfejtéssel Szász Tibor felsősófalvi református lelkész is. – Most ott tartunk – Ráduly János kutatásai is erre irányulnak –, hogy egy személynév lehet a felirat elején, és egy cselekvés, történés szerepelhet utána, például „valaki itt ült, vagy itt volt” – magyarázta a múzeumigazgató. – Akár graffitiszerű írás is lehet, nem igazán hisszük azt, hogy valaki jelet akart hagyni az utókornak, hanem egyszerűen csak belefirkantott valamit a száradni kitett téglába – tette hozzá. Sándor Klára egy egészen széles skálán megadta az összes lehetséges betűváltozatot (ez egyébként a már említett cikkben is szerepel), őt arra kérték, hogy tüzetesebb elemzés után szűkítse az értelmezési lehetőségek körét. – Egyértelműen középkori leletről van szó, a régészek magabiztosan állítják, hogy a XV–XVI. századból származik a rovásemlék – hangsúlyozta Miklós Zoltán. Szerinte ezt bizonyítja maga a téglatöredék anyaga, illetve a hely, ahonnan előkerült. Az is biztos, hogy tényleg felkeltette az emberek érdeklődését a rovásjeleket tartalmazó tégladarab, de a múzeum számára ez határozottan nem olcsó szenzáció, hanem tudományos érték. Asztalos Ágnes