Híd a jelen, amely a múltat kötheti össze a jövővel – Könyv Énlaka kulturális örökségéről

Felújított lakóház Énlakán

Azt szokták mondani, hogy hiánypótló, összegző munka, amikor elkészül egy-egy település monográfiája. Ebben az esetben azonban valami más történt. Hogyha megvizsgáljuk a „szabályosan” készülő falumonográfiákat, akkor érzékeljük, hogy az adott településre történő ráközelítésnek milyen aspektusai és miféle szabályai vannak a történeti megközelítéstől a népesség, a foglalkozások, a hitélet, az építkezés, a mindennapi élet, az oktatás, a demográfiai mozgás és a gazdasági tevékenységek különböző területein.

Egy-egy helytörténeti munkát maguk az onnan elszármazottak, illetve az ott élők szoktak összeállítani. Az is gyakran előfordul, hogy egy évtizedeken helyben dolgozó lelkes lokálpatrióta pedagógus, pap, vagy autodidakta kutató szánja rá magát arra, hogy kutatásait, feljegyzéseit, a saját maga által gyűjtött dokumentumokat valamilyen rendszerbe szedje és közzé tegye. Vannak bizonyos alkalmak, évfordulók, ünnepek, falutalálkozók, amelyeknek fontos „kelléke” egy-egy ilyen munka. Az utóbbi három évtizedben divatba is jöttek az ilyen próbálkozások, minden valamire való faluról írtak már könyvet, sok helyen többet is.

Itt azonban tényleg valami egészen más történt!

Mindamellett, hogy megvoltak a helytörténészek – Dancs Lajos (1948-2015) néhai unitárius lelkész és id. Szávai Márton (1929) igazgató-tanító személyében, akiknek több évtizedes aktív pályafutása majdnem teljes egészében a faluhoz kötődik –, a rendszerváltozást követően Énlaka valahogy „divatba jött”. Jórészt annak köszönhető ez a figyelem, hogy a „külső” szakemberek idejekorán észlelték, hogy itt, a nehezen megközelíthető, félreeső faluban egy nagyjából épen megmaradt utcaszerkezet található. Látható volt, hogy a falu házainak, életszereinek mintegy 80%-a megőrizte eredeti formáját, s ráadásul ott található egy igen értékes templom, amelynek kazettás mennyezetéről már sokan írtak azelőtt, a rovásírásos felirat, ott a többévszázados sírköveket őrző temető, benne a legalább ötszáz esztendős hársfa-matuzsálemmel. Közel a legendás Firtos is, illetve itt rejlik a földben a sokáig kellőképpen meg nem kutatott római kor megannyi nyoma, amelyek a mezőgazdasági tevékenységek során azért korábban is felbukkantak, vagy éppenséggel másod- vagy „többedleges” hasznosítás során beépültek ma is szolgáló házak és csűrök alapjába, vagy éppenséggel a templom falába. Mivel Budapest V. kerülete, Belváros-Lipótváros létesített testvértelepülési kapcsolatot Énlakával (1993), viszobylag korán a rendszerváltás utáni első években megmutatkozott annak a településkép-védelmi projektnek a hozadéka, amelyet kezdeményeztek, anyagilag, felvilágosító munkával is segítve a helyieket a falukép megőrzésében. Olyannyira, hogy Torockóval együtt felmerült az UNESCO-védettség igénylése. Ez a lépés egyelőre azonban elmaradt, viszont 2007-től akadémiai szintű konferenciák helyszíne a helyi kultúrház, amelyet kétévente tartanak, illetve azokban az években, amikor nem gyűlnek össze egy-egy tematika köré tanácskozást tartani a szakemberek, akkor igényes könyvekbe szerkesztik és közrebocsátják a témakör előadásait.

Az énlaki kultúrotthon (2021)

Ez a másfél évtizede tartó folyamat jórészt dr. Visy Zsolt régész-történész, a Pécsi Tudományegyetem professor emeritusának az érdeme, mint ahogyan a most megjelent reprezentatív kötet is. A professzor úrnak sikerült komoly erőket, pénzügyi forrásokat ide koncentrálnia, s immár nemcsak a testvértelepülés, hanem a Pécsi Tudományegyetem, a Nemzetstratégiai Kutatóntézet (NSKI) is beállt a sorba. Jelentősek még Kolumbán Gábor mérnök-fizikus érdemei, aki házat vásárolt a faluban, és politikusként, aztán civilként, vállalkozóként egyaránt szerepet vállalt Énlaka népszerűsítésében és revitalizációjában.

Énlaka Konferenciák VIII. Székely népszokások. Szerk. Pozsony Ferenc és Visy Zsolt. A Pro Énlaka Alapítvány, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet, a Pécsi Tudományegyetem és az Orbán Balázs Intézet Egyesület kiadásában [2022]. Készült az F&F International Nyomda kivitelezésében, Gyergyószentmiklóson. 250 o.
Épp a napokban került a kezembe a tavalyi konferenciakötet – a 2021. szeptember 17-19. között tartott előadássorozat foglalata, amelyet részben a koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások közepette szerveztek –, sorban a nyolcadik konferencia hozadéka, amely a Székely népszokások címet viseli. Ilyen szempontból Énlaka teret biztosít a komoly műhelymunkának. Ürügy és alkalom minden konferencia arra, hogy pillantást vessenek a székely falura, annak változásaira, a vidékben rejlő értékekre és lehetőségekre. A konferenciák nem kizárólagosan a múlttal, hanem a jelennel és a jövő lehetséges képének alakításával is foglalkoznak.

Énlaka kulturális öröksége. Kárpát-Haza Könyvek/ Nemzetstratégiai Kutatóintézet, Budapest [2019]. Közreműködők: Visy Zsolt, Balassa M. Iván, Dancs Lajos (†), Fábián Boglárka, Filep Antal, Fodor Fanni, Kondor Tamás, Rétfalvi Donát, id. Szávai Márton, Zsonda Márk. 450 o.
Értékek lajstroma és a lehetséges jövő képe

A terjedelmes és kimagasló tipográfiai igénnyel megszerkesztett és kivitelezett kötetben sorakozó tanulmányok alaposan feltérképezik, felsorolják és ismertetik a fentebb említett helyi értékeket. Ily módon sor kerül az egyházközség történetének felvázolására (Dancs Lajos), bemutatják a római korszak látható/ sejthető nyomait, a legutóbbi évek ásatásainak az eredményeit (Visy Zsolt), a templomot (Balassa M. Iván), a kazettás-mennyezetet, amelynek restaurálási folyamata jelenleg is zajlik (Visy Zsolt), a településföldrajzi (Filep Antal), a helyi népi építészet sajátosságokat (id. Szávai Márton). Röviden, de lényegre törően, sok pontos adattal ismertetik az iskola történetét (id. Szávai Márton). Több mint 150 oldalon, 370 (!) sírkőt dokumentálnak – fotóval, pontos leírással és a rajta levő szöveg/ üzenet értelmezésével, hiszen a 19. század elejéig az itteni sírfeliratok is részben vagy teljesen latinul íródtak (Fábián Boglárka-Fodor Fanni-Visy Zsolt). A kötet másik nagy terjedelmű szerkezeti egységét Énlaka népi építészetének kimerítő számbavétele képezi, amely hat éven át zajlott a Pécsi Tudományegyetem régész-, néprajz- és építész-szakos hallgatóinak részvételével – itt elmondható, hogy többszáz diákról van szó, akik az évek során megfordultak a nyári szakmai táborokban –, amely munkát szakmailag Visy Zsolt, Kondor Tamás, Rétfalvi Donát, Veress Gábor és Gaál Sarolta irányította. Végül pedig a Tér-Költészet fejezetben az egykori iskola és annak udvarának rehabilitációjáról mutatnak be egy látványtervet, szó esik azokról az objektumokról is, amelyek szintén a népszerűsítést és a jövőt szolgálnák (A Küklopsz/ a Székelyföldi iránytű/ Human-nature/ Szín-játék).

Furu Árpád építész és Visy Zsolt professzor az Orbán Balázs Akadémia előadásán (Székelyudvarhely, 2022. június 15.)

Csakhogy az alig 120 lelkes faluban ma már nincsen óvoda és elemi iskola. Azt a néhány gyermeket, akik itt ének és iskolakötelesek, iskolabusszal szállítják Etédre oda és vissza. Azon az úton halad a Peszente felé a jármű, amelyen egykor a rómaiak is. Az utóbbi években aszfaltburkolatot kapott, tehát megcsapta a modernizáció szele. Nehéz elvonatkoztatni a helyzettől. Nehéz jövőképet formálni.

Hány Énlakához hasonló faluról feledkeztünk meg 1990 után?

Hogyha három évtized múltán el is jut egy falu és a körötte koncentrálódó jószándék arra a szintre, hogy megvonja az összegzést, még így sem megnyugtató a helyzet. A ma élő székelyföldi lakosság, annak vezetői, a politikum, az egyházak, a vállalkozók, a civilek vajon képesek-e felelősen cselekedni? Van-e stratégia a székely – jelen esetben az udvarhelyszéki – falu 21. századi tovább éltetésére és fenntartására? Milyenek ezek a holnapot ígérő lehetőségek? Hány hasonló helyzetű település van a közelben, amelynek értékeit soha nem mérték fel igazán? Mi veszett el az utóbbi harminc évben? Mi tűnt el jóvátehetetlenül? Milyen folyamatok zajlottak le a lelkekben? Miért nem történt meg a népesség tudatos polgárrá való válása?

Az előadás közönsége

Ezek a kérdések bárkiben felvetődhetnek, ha valamelyest ismeri ezt a vidéket és érdekli a sorsa. Az ugyancsak Etéd községben található Siklód épített öröksége nagyobb és értékesebb, mint az Énlakáé. A Firtos másik oldalán levő Atyhái is legalább annyira számottevő volt, de azt majdnem teljesen sikerült szétvernie a helyben munkáló, idegen mintákat és Korondot „majmoló” építkezési szándéknak, a még igénytelenebb tulajdonosok öröksége pedig egyszerűen összeomlott. Ha nem jön létre hamarosan valamiféle egészséges stratégia, akkor Udvarhelyszéken lesz néhány város, néhány városiasodott községközpont. És ennyi. Az elnéptelenedett apró falvakban fennmaradnak a temetők és a templomok. Itt-ott mezőgazdaságot „jácodnak” a szubvencionált farmerek. A többit pedig visszaveszi a „ciher”, a „cseplesz”. Beerdősödik a hely, hiszen nem véletlenül mondjuk, Erdélynek e kies tartományt. Ilyenről álmodott egy Ceauşescu is.

Kontraszt Székelyszentmiklóson
A felvételek 2019 májusában készültek

Vagy pedig? Vagy pedig olyan kanyarulatot vesz a „trend”, hogy egyre többen kényszerülünk visszatérni a majdnem rezsimentes forrásvidékekre, és visszavadulunk, „visszazöldülünk” a természetes életformákhoz. Nehezebb lesz ugyan. De szép feladatnak ígérkezik. Ha.

A szerző felvételei

Simó Márton

: an accessible web community