Hiba

Sokféle lehet, olyan az ő tulajdonsága. Mármint a hibáé. Előfordul apróbb baki vagy ordas nagy tévedés is. Létezik jelentéktelen fajta, ahogy az is előfordul, hogy a végzetes jelzőt aggatjuk rá. A hiba és a hibázás lehetősége mindannyiunk életében jelen van. Hol így, hol úgy, hol itt, hol ott, de mindannyian hibázunk. Mindegy, hogy otthon vagyunk, vagy éppen vezetés közben tesszük. Egy dolog biztos, hiba nélkül nem lehet élni, és hiba nem marad következmények nélkül. Néha csupán apró bosszúságokat okozunk hibáink által önmagunknak vagy a körülöttünk élőknek, máskor azonban többeket is érinthet.
Az újságíró is ember – szokták mondani némi éllel akár maguk az újságírók is. Ha ember, akkor pedig hibázik, hibázhat is. És Isten óvja a hibázó újságírót! A fergetegesen gyors reagálású kommentelők mintha csak a megfelelő pillanatra várnának, hogy lecsaphassanak. Nincs az a gyors javítás, pontos helyreigazítás, ami elég lenne a kritikusoknak. A lényeg a hiba, amelyet ki lehet nevetni, meg lehet kritizálni, és persze a mindentudók fölényességével cáfolatot hozni a hibásan vagy vélt módon hibásan megjelenő anyagra, hírre, tényre stb.
Ilyenek vagyunk. Ilyenek vagyunk? Vajon mi hozza azt, hogy a legtöbben eleresztenek legalább egy fél mosolyt, ha másokat hibázni látnak? A tudat, hogy ezúttal nem ők hibáztak, megnyugtató? Minden bizonnyal így van, és valahol a lelkem mélyén meg is értem ezt a viselkedést. Hogy még egy közhelyet bedobjak: a legszebb örömnek talán az emberiség kezdete óta a kárörömöt tartjuk. Mert milyen jó érzés, hogy ő, a másik szúrta el, nem én. Legalábbis most nem. Mert mindenkire sor kerül, kedves olvasó, efelől ne legyenek kétségeink.
„Esik eső a nyomáson, ma van rajtam, holnap máson…”, szól a mezőségi népdal. Ezt dúdolgattam én is magamban tegnap, egy általam elkövetett hiba után. Azt nem árulom el, mit vétettem, nem könnyítem meg a rosszakarók dolgát. Aki tudja, tudja, aki nem, annak maradjon rejtély. A világ nem dőlt össze, én is zsebre tettem néhány keresetlen hozzászólást, ám a föld nem fordult ki a tengelyéből, sőt ki sem lapult. Mielőtt felhördülnél, kedves olvasó, nem is gondolom, hogy lapos volna. Kérlek, ebbe ne köss bele!

Farkas Endre

: an accessible web community