Hétköznapi egzisztencializmus

Kiss Előd-Gergely
Becsült olvasási idő: 1 perc

Tudom, feladtam a címmel a leckét. Elvégre nem elvárható, hogy mindenki kapásból tudja, mi az az egzisztencializmus. Röviden, ergo korántsem tudományos igénnyel, elmondom.
Az egzisztencializmus olyan filozófiai irányzatot jelöl, amely a létezést alapvető adottságnak tekinti. Az egzisztencializmus leginkább ismert képviselője Jean-Paul Sartre irodalmi Nobel-díjas író volt, akit filozófusként is a kiemelkedő gondolkodók között tartanak számon. Az ő tanítása volt, hogy az ember abszolút mértékben szabad, emiatt abszolút mértékben felelős cselekedeteiért. Ez meglehetősen sok vitát kavart, egy villanás meglehetősen szűk keret ahhoz, hogy megkíséreljünk akár dióhéjban utánajárni.
De nem is filozófiai elmélkedés céljából idéztem ide Sartre-nak a szabadságról szóló, meglehetősen nonkonformista tanítását. Hanem azért, mert van benne valami inspiráló. Túlságosan gyakran előfordul ugyanis velünk, emberekkel, hogy belefáradunk a hétköznapok egyhangúságába. Gyakran érezzük úgy, hogy képtelenek vagyunk kitörni a bennünket körülvevő burokból, nem látunk magunk előtt más választási lehetőséget a mókuskerék kitartó hajtásán kívül. Lássuk be: ez azért egy meglehetősen hervasztó gondolat. Ráadásul az is előfordul némelyik felebarátunkkal, hogy oly annyira belefásul a hétköznapok taposómalomszerű darálásába, hogy mást is szándékosan visszahúz, mert epéjét túl gyakran önti el a sárga irigység. Igaz, azt is szokták mondani, hogy a legszebb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység.
Hosszú távon tehát ez a fajta fásultság nem vezet semmi jóra. A fásult emberek ugyanis egy idő után arra is képtelenné válnak, hogy közösséget tudjanak alkotni. Ezért nem árt időnként világot látni, kitörni abból a hétköznapi burokból, amely valamennyiünket körülvesz. De erre csak akkor leszünk képesek, ha elhisszük, hogy szabadok vagyunk, hogy meg tudjuk tenni. Ha csak egyszer sikerül ez, akár egyetlen hétvége erejéig, már megérte. Mert ebből megtanuljuk, hogy képesek vagyunk változtatni a hétköznapjainkon is. Ettől pedig még a mókuskereket is könnyebb szívvel hajtjuk. Hát ilyen egy kis hétköznapi egzisztencializmus.