Tudom, a völgyben sokan képzelődnek, miután híre kel, hogy a völgyben filmet forgatnak, csak az a baj, nincs értesülésünk, miről forgatnak, tulajdonképpen miről szól a történet, hogy kardozós-e vagy modern, de hát ilyenkor az ilyesmi másodlagos kérdés, először is a primer élmény vezet, hogy testközelben lássunk rendezőt, színészt, színésznőt főleg, egyszóval a stábot, és nem mellékesen a dolgok technikai részét, kamerát és hangosbeszélőt, mert nem vitás, kivételes eset, de hát ez a dolog prózaibb része, azt mondom, nem kell sokat foglalkozni vele, nézzük előbb, mi van, mielőtt megnéznénk, mi van, megtudom, nekem is jut szerep, nem statisztaszerep, hanem inkább feladat, meg van üzenve ugyanis, ne engedjek a stábhoz közel senkit, se józant, se részeget, jó nem engedek se józant, se köztes állapotút, mert szakállas és szemüveges emberek jönnek, és nem utolsósorban kényes szépasszonyok, mondom, jöjjenek, csak jöjjenek, örömmel várjuk, megyek a völgybe bámulni én is, lássak forgatást, pedig a völgyben se várfal, se várárok, akkor kardozós filmnek annyi, teljesen kizárt, egy félig kész skanzen pedig nem lehet szenzáció, mit filmezzenek rajta, úgyhogy el sem tudom képzelni, mi van, megyek a Vermessy-kúriához, ott vannak a filmesek, a kúria udvarán két társasautót látok, erősen megnéznek, amikor azt mondom, né, két ócska szekrény, a kúria udvarán látom nagy karosszékben a kilencvenhét esztendős Vermessy nénit, valami sötét takaró alól nézi a kitisztuló égbolton eloszló kondenzcsíkot, a stáb tagjai erősen megnéznek, amikor azt mondom, csókolom, Vermessy néni, nézzük, mi van a túloldalon, mindenesetre nem sok, mindösszesen két öregasszony ül két karosszékben, szorosan egymás mellett, mozdulatlanul, sötét takaró alól bámulják a filmeseket, erősen megnéznek a stáb tagjai, amikor hangosan azt mondom, né, a múmiák, talán rendre kellene utasítanom magam, hát persze, Vera néni és Eszter néni testközelben, egyre rémültebbre vált a tekintetük, talán itt megfagyasztanak, mondják majdnem azonosan hangszínnel, mint amilyen egyformák, várjuk, hogy a rendező instruáljon, mondják a matuzsálemek, kérdezem az egyik technikust, miről készülnek forgatni, hogyhogy miről, néz rám az operatőr, ja, dokumentumfilmet, mondja az operatőr, aznap este szálig feljönnek a filmesek, a vendéglőnk príma vadasmártással rukkol elé kiváló borokkal, vacsora után a filmesek szálig mélyen tüdőre veszik a dohányfüstöt, ez az önök sorsa, kérdezem, ez a sorsunk, mondják a filmesek, elnézem, szakállasok, szemüvegesek, némelyiknek beesett arca és beázott fordított bőr bakancsa, hol vannak a szépasszonyok, kérdezem, miféle szépasszonyok, néznek össze a filmesek, jaj, értem már, mondom, ne fűtsön olyan bolondul, kiáltanak le éjféltájt a filmesek, mind beledöglünk, a völgyben jól hallják, akik nem alusznak, és szellemekről se képzelődnek. Lokodi Imre