„Eljön a nap, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ” (Mikeás 7,11)

Hogyan is vagyunk a határokkal? Az élet telve van velük. Akadályok, korlátok, falak – minden téren. Erkölcsi, anyagi, kapcsolati, ideológiai. Sokat topogunk körülöttük. Nézzük jobbról, nézzük balról… elölről, hátulról… Miért vannak itt ezek a sorompók? Honnan vannak itt ezek a korlátok? Ha arra vannak, hogy átmásszunk rajtuk, rendben. De ha azért vannak itt, hogy valamitől elválasszanak – felejtsük el. Nem szeretjük a határokat. Alapvetően nem keltenek bennünk jó érzéseket. Zsigerileg ellenszenvesek. Akadályoznak, elveszik szabadságunkat. Ezért éljük meg sikerként, ha átléptünk egy-egy határt, és kudarcként vagy frusztrációként, ha ez nem sikerült. Gyakran határokat lépünk át. Megtörténik, hogy felülemelkedünk magunkon, önnön határainkon, korlátainkon. Milyen jó, amikor egy konfliktus határait sikerül átlépni, sikerül megbékélni valakivel. Milyen jó, amikor valakit felkeresünk, meglátogatunk, akitől régóta elválasztott a távolság… az elfoglaltság… a félreértés… a megbántódás. Milyen jó, ha sikerült a másikért tennünk, és valóságos szeretettel túllépni önzésünkön. Számosan ilyenkor Isten felé is átlépnek egy határt. Az ünnepek nyitogatják a határokat; és ezért vannak, akik ilyenkor átlépik a templom küszöbét. Lehet, hogy csak egy szerettük kérésének engedve teszik ezt, de az is igaz, hogy vannak, akiknek a szívében is megnyílik valami Isten felé, akik belülről megközelítenek egy határt. Érzik, jó dolgok ezek a határátlépések! Ugyanakkor azonban sokszor félelmetesek is. Mi lesz velünk, ha meglépjük? Gyakran csalódást élünk meg: átléptem önzésem határait, de erre nem kaptam hasonló választ. Vagy szerettem volna túlmenni a határaimon, de nem sikerült. Mindent megpróbáltam, de kudarcot vallottam. Sőt, vannak, akik azt élik meg ünnepkor, hogy ilyenkor a legelszigeteltebbek. Vagy mert magányosak, vagy mert az ünnep még jobban kidomborítja azt, hogy mennyire nem a szeretet határok nélküliségében élünk. Ebben az esetben nem hogy eltűnnek a határok, hanem azt éljük meg, hogy csak növekednek a falak. Nem szeretjük a határokat, Isten határait sem. Ezért megmagyarázzuk, és így lesz a világosságból sötétség, a sötétségből világosság, az igazból hamis, a hamisból igaz. Az életet halálnak mondjuk, a halál választását pedig életnek és szabadságnak állítjuk be. A férfit nőnek, és a nőt férfinak – ha nekünk éppen úgy tetszik. A lopás élelmesség, a kizárólagos házasság elavult, meghaladott intézmény. Lehet, hogy azt mondod, ez nem te vagy, de hadd szorongassalak egy kicsit a találkozás felé: biztos, hogy van olyan terület az életedben, ahol te is leráznád/lerázod Isten határait. Ahol megmagyarázod, vagy elhallgatod, figyelmen kívül hagyod, és megtaposod. Nézz szembe, állj elé ennek a Teremtő és útmutatást adó Istennek! Találkozz azzal, aki – hiába a relativista korszellem, a politikai korrektség feltétel nélküli parancsa, önmagunk felmentésének ezer és ezer kifinomult technikája – minden szégyen és magyarázkodás nélkül ma is azt mondja, én vagyok az Úr, a teremtő, az alkotó, a szabadító; nincs más Isten rajtam kívül. „Gyimesközéplokon 2015 júliusában, az ezeréves zöld határ közelében találkoznak a földi (földrajzi, politikai, történelmi) és a lelki (hitbeli, erkölcsi, nemzetiségi) »Határok« (II. Erdélyi Lutheránus Ifjúsági Találkozó – Határok). Keressük, értelmezzük, tologassuk, feszegessük, szűkítsük együtt a Határok jelentőségét, pozitív és negatív hozadékait egyaránt. Mit jelent számodra, számomra a határ? Jelentheti a demarkációs vonalat, az elveszített országrészek tragédiáját, az elválasztó, széthúzó erőt, a távolságtartást, az elzárkózást, de jelentheti a jó érzés, a biztonságos élet, a keresztény erkölcs és a párválasztás biztonságát, a családi élet és a nemzet határait. A rendezvény célja a közösségépítés, erősítés és ebben a munkában értékeink, valamint hagyományaink népszerűsítése. A meghívott előadók a keresztény hit, a nemzetiségi öntudat és a cselekvő szeretet gerincén vezetik végig a találkozóra érkezőket” – írja Koszta István egyházkerületi ifjúsági előadó-tanácsos a meghívóban. Hol vannak Isten határai? Itt, előtted, sőt benned. Mert az egyetlenegy igazán döntő határ az, hogy benned él-e a határtalan szeretet Istene, a teremtő, a törvényadó, az önmagát korlátozó, a megfeszített Isten, vagy pedig nélküle, csak magadra utaltan létezel? Isten határai nem a kozmoszban vannak – Isten határai nálad, előtted, benned vannak. És akár sikerként, akár kudarcként élted meg a határátlépéseket, most tedd meg a nagy határátlépést: Uram, jöjj az életembe, és én teljes szívvel követlek téged! Ámen Kunos Lajos székelyzsombori evangélikus lelkész