Harminc éve közvetíti a csíksomlyói búcsút a Duna TV – beszélgetés Barlay Tamás szerkesztővel

Harmincadik alkalommal közvetíti a Duna Televízió a pünkösdszombati csíksomlyói búcsút. A közszolgálati televízió 1992 karácsonyán II. János Pál pápa áldásával kezdte meg működését. A kezdetektől fogva küldetésének tekintette, hogy hidat alkosson Magyarország és a határain túl élő nemzetrészek között. Már 1993-ban felvételt készített a csíksomlyói pünkösdi búcsúról. A nemzet televíziójaként is emlegetett csatorna azóta rendszeresen élőben közvetíti a fogadalmi zarándoklat búcsús miséjét. Barlay Tamás, a vallási műsorok szerkesztője 2001 óta vezetője és oszlopos tagja a közvetítések stábjának. Kulisszatitkokról és személyes tapasztalatokról számol be az alábbiakban a televíziós szakember.

– Évtizedek óta jelentős szerepet vállal a csíksomlyói búcsú közvetítésében…

– Így van, 1995 végén kezdtem dolgozni a Duna Televíziónál. Akkoriban még nem jártam Csíksomlyóra pünkösdi búcsút közvetíteni, amely egyébként dr. Balogh Júlia ötlete volt. A Duna Televízió 1992 karácsonyán indult, ’93-ban felvételről adtuk a búcsút, az azt követő években már élőben. 2001-ben kapcsolódtam be a búcsúk közvetítésébe. Addig már többször jártam Csíksomlyón, életemben először 1996 őszén voltam, a Kárpát-medencei Katolikus Közösségek Hálózatának találkozóján. Egyébként az volt az első rendezvény, amelyet a Jakab Antal Tanulmányi Házban tartottak. Nagy élmény volt, aztán ’97-ben is voltam a kegyhelyen, de 2001-ig sosem voltam a búcsún. Az ezredforduló elején azt beszéltük meg a ferences atyákkal, hogy megpróbáljuk jobban kiemelni a búcsú vallásos jellegét, és még inkább hangsúlyozzuk, hogy zarándoklat és nem feltétlenül össznemzeti találkozó. Kitűzött célunk volt, hogy előtérbe helyezzük a Mária-tiszteletet és a Szentlélek eljövetelét. Emlékszem, hogy Bíró László püspök atya tartotta a szentbeszédet. Mi akkor úgy készültünk erre a közvetítésre, hogy a búcsú előtt megkaptuk a leírt beszédét, és készítettünk hozzá illusztrációs képeket is, hogy ne csak a búcsúsokat és az oltárt mutassuk meg a nézőknek. A prédikáció főgondolatára is emlékszem: a szél kihívásaira a fák gyökereikkel válaszolnak. Az volt a püspök atya üzenete, hogy a történelem folyamán minél nagyobb megpróbáltatások érték népünket, a sikeres válasz mindig az volt, amikor a nemzet tagjai önazonosságukban és hitükben megerősödtek. A pünkösdszombati búcsú fogadalmi jellege is erre utal.

– Mit jelent önnek személyesen a búcsú?

– Számomra mindig egyfajta hazatérést jelent a csíksomlyói búcsú. A magyarországi Máriaremete kegyhelyen nőttem fel, de onnan vagy akár Budapestről is Csíksomlyóra mindig hazamegyek. Sokat fejlődtem lelkileg Csíksomlyón. Szent Pál mondta, hogy egymás hite által épüljetek. Mindig nagyon sokat épültem a búcsún részt vevő zarándokok által. Elég, ha csak arra gondolok, hogy a búcsúsok sokasága végzi el szentgyónását, szentáldozáshoz járul, vagy sokan sorban állnak azért, hogy feljussanak a kegyszoborhoz, illetve énekelve, imádkozva fejezik ki a Szűzanya iránti tiszteletüket. Számomra minden évben a búcsú fénypontja az, amikor a mise végén a több százezer zarándok énekli a himnuszokat. Ilyenkor úgy érzem, hogy az imádság felszáll a nyeregből és tényleg megnyitja az eget.

– Napjaink szenzációhajhász világában hogyan lehet úgy közvetíteni a csíksomlyói búcsút, hogy tényleg megmaradjon a vallásos jellege, és az érdeklődést is felkeltse?

– Mindig arra törekedtünk, hogy a kísérőműsorokban, illetve ha az áldoztatás alatt legyen lehetőség beszélgetéseket készíteni különböző személyekkel, akkor olyanokat választottunk, akik a hitükről, az Istenhez fűződő kapcsolatukról beszélnek, és arról az ösztönző erőről, amely arra késztette őket, hogy zarándoklatra induljanak. Ezáltal az is volt a célunk, hogy bemutassuk, a zarándokok egymás társai. Mindig a hitből fakadó cselekedetek mindennapi életre gyakorolt hatását próbáltuk kiemelni.

– Minden évben rögzítik és egy későbbi időpontban műsorra tűzik a csíksomlyói plébánián tartott csángó misét is.

– A csángó misét huszonkét éve rögzítjük, és valóban egy későbbi időpontban kerül adásba. A világegyháznak már a barokk kori misszióktól kezdve, de a II. Vatikáni Zsinat óta végérvényes célja, hogy az evangélium üzenetét mindenkihez a saját anyanyelvén juttassa el. A moldvai magyaroknak ez soha nem adatott meg. Az 1500-as évekből vannak feljegyzések, hogy magyar papokat kértek a moldvai magyar településekre, de tulajdonképpen soha nem volt részük magyar nyelvű lelkipásztori ellátásban. Mi a csángó mise rögzítésével az egyháznak ahhoz a szándékához akartunk csatlakozni, hogy minden nép a saját nyelvén élhesse meg a hitét. A moldvai csángóknak rendkívül gazdag a vallási kultúrájuk. A vallásosságuk az egész életüket, a hétköznapjai­kat áthatja, rengeteg énekük van, és ezeket nincs módjuk máshol énekelni, megélni, mint a csobotfalvi csángó misén, habár jelenleg havonta részt vehetnek egy magyar nyelvű misén. Sajnálatos módon az évszázadok alatt a fiatalabb nemzedékeknél be is következett a nyelvcsere, azaz kevesen beszélik már a moldvai magyar nyelvet.

– Mindemellett a gyimesi csángókra is igyekeztek figyelni. Például közvetítették azt a történelmi pillanatot, amikor 64 év után magyar mozdony vontatta szerelvény érkezett a történelmi Magyarország legkeletibb határához. A közvetítés által Gyimesbükk is búcsújáró hely lett.

– Sokszor közvetítettünk Gyimesből. Berszán Lajos atya 1994-ben megalapította az Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnáziumot. 2001-ben forgattam ott egy filmet Iskola a Gyimesekben címmel. Megragadott az, amit ott láttam, többek között Berszán atyának a jó pásztor attitűdje. Ő nemcsak lelkipásztora a rábízottaknak, hanem a szellemi és akár a fizikai javak átadásával is segítette és segíti a diákokat. Mindig gondoskodni akart a rábízottakról, és valóban óriási erőfeszítéssel hozta létre az iskolát és tartja fenn. Többször forgattunk nála, karácsonyi éjféli misét is közvetítettünk onnan. A gimnáziumban sokáig pünkösdvasárnap tartották a kicsengetést. Ez szintén nagyszerű ünnep volt: a ballagó diákok lóháton, népviseletben vonultak végig a falu főutcáján. Emlékszem, amikor ezt először láttam, azt mondtam, a magyar lovas nemzet, és minden tájegységnek tényleg megvan a gyönyörű népviselete, ezért minden magyar iskolában úgy kéne megszervezni a ballagást, mint Gyimesben. Az első magyar zarándokvonat 2008 pünkösdjén érkezett Gyimesbükkbe. Akkor élőben közvetítettük ezt a nagyon fontos történelmi pillanatot. Azt láttuk, hogy Gyimesbükk tényleg a végpontja a magyar nyelvterületnek, a történelmi magyar hazának. Fontos küldetésünknek tartottuk és tartjuk, hogyha a Gyimesekben vagy bárhol máshol vannak olyan törekvések, amelyek a közösség önazonosságának megőrzését segítik, akkor ezeket támogassuk. Mi a magunk eszközeivel abban tudunk segíteni, hogy bemutatjuk a különböző próbálkozásokat, törekvéseket. Médiában dolgozó szakemberként az a fel­adatom, hogy annak a hangját felerősítsem, akinek nincs vagy nagyon halk a hangja, nem tud szót emelni magáért, tehát őket képviseljem, jogos érdekeiket erősítsem, hogy a hatalmasabbak is meghallják, és ezáltal könnyítsenek a nehézségeken.

– Hogyan készülnek az idei búcsú közvetítésére?

– Az elmúlt években egyre nagyobb mértékben bevontuk a közvetítésekbe a Székelyföldi Stúdió csapatát. Most már olyan felszerelésük van, amely képes a jó minőségű adás elkészítésére, 2015–2016 óta a közvetítés technikai hátterét már ők biztosítják. Tavalyelőtt, amikor a búcsút csak a kegytemplomban lehetett megtartani, és mi sem tudtunk eljönni Budapestről, akkor teljes egészében ők készítették az adást. Tavaly úgyszintén, tehát nem is kell elhoznunk Budapestről a közvetítőkocsit, a Duna Televízió csupán az adást sugározza. Idén romániai idő szerint 12 óra 30 perckor kezdődik a csíksomlyói közvetítésünk.

– Lelkileg hogyan készülnek? A televíziós szerkesztő műsorvezető milyen imaszándékkal érkezik a búcsúra?

– Mindig azzal a hozzáállással készülök, és arra kérem a Jóistent, segítsen abban, hogy tényleg azt tudjam mondani, amit Ő szeretne. Fontos célom, hogy a búcsú üzenete minél több nézőhöz eljusson, minél többen megérezzék, hogy a csíksomlyói Szűzanya hazavárja gyermekeit.

Bíró István

: an accessible web community